Kuzmica

Kuzmica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Pozsega-Szlavónia
Község	Pleterniceszentmiklós
Jogállás	falu
Irányítószám	34311
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	369 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	138 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 19′ 38″, k. h. 17° 45′ 16″45.32722222, 17.75444444Koordináták: é. sz. 45° 19′ 38″, k. h. 17° 45′ 16″45.32722222, 17.75444444
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuzmica témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kuzmica (1900-ig Orljavica) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pleterniceszentmiklóshoz tartozik.

Fekvése

Pozsegától légvonalban 5, közúton 6 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Pleterniceszentmiklósra vezető út mentén, Dervišaga és Srednje Selo között, az Orljava jobb partján fekszik.

Története

A „Krčevine” régészeti lelőhely leletei szerint itt már a történelem előtti időkben is emberi település volt. Ugyanitt középkori leleteket is találtak. A falut eredetileg Orljavcinak, illetve Orljavacnak hívták, melyet arról az Orljava folyóról kapott amely mellett fekszik. A 20. század elején azonban nevét templomának védőszentje után megváltoztatták, a falu templomát ugyanis Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelték.[2] A település már a középkorban is létezett. Csánki Dezső bizonytalanul az 1500-ban „Oryawa” néven említett településsel azonosítja, mely Podversa várának tartozéka volt.[3] Több hasonló nevű birtok, köztük egy vár és mezőváros is szerepel a középkori okiratokban. Ezidáig nem sikerült hitelt érdemlően azonosítani egyik középkori településsel sem.

Középkori családjai a 18.-19. századra kihaltak, vagy elvándoroltak. A török uralom idején katolikus és muzulmán hitre tért horvátok lakták. A török kiűzése során a muzulmán lakosság Boszniába távozott. Helyükre Likából, a Tengermellékről és a Hegyvidékről, majd később Boszniából érkezett katolikus horvátok települtek. 1698-ban „Orlyavczi” néven 5 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] A 18. században 5-8 ház állt a településen.[2] Ekkor építették fel Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt katolikus templomát.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Orlyavacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Orljavacz” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Orljavacz” néven 46 házzal, 329 katolikus és 52 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] Orljavica a 19. században uradalmi központként a Kušević család birtoka volt, akiknek szép parkkal övezett kastélyuk is állt a településen. Itt volt Svetozar Kušević ügyvédnek és országgyűlési képviselőnek és Szerém vármegye főispánjának a sírboltja. Amikor 1894-ben megépült a Pleternica-Pozsega vasútvonal Kuzmica közelében létesítették annak egyik, Blacko-Jakšić nevű vasútállomását.

A településnek 1857-ben 57, 1910-ben 185 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 4%-a olasz, 3-3%-a magyar és szerb, 2%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. 1912-ben az Orljaván vízművet építettek, melyhez Pozsegáról csatornát vezettek. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború között itt élt az Agának is nevezett Ivan Samrdžija nagyvállalkozó, akinek üzlete és malma is volt a településen. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 198 lakosa volt. A faluban idősotthon, kultúrház, önkéntes tűzoltóegylet működik.

Lakossága

Lakosság változása[7][8]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
57	84	94	127	124	149	163	165	173	175	267	526	566	533	525	454

Nevezetességei

• Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt római katolikus templomát[9] a 18. században építették barokk stílusban. 1968-ban teljesen megújították. A barokk templomból maradtak fenn a kórus faragott padjai (17. század második fele) és egy templomi füstölő. Mai formájában egyhajós, barokk épület, melynek alaprajza latin keresztet formáz. Apszisa sokszögű. A homlokzat egyszerűen kidolgozott és lizénák tagolják. A magas attika fölött barokk sisakkal ellátott harangtorony emelkedik. Az ablakok téglalap alakúak, melyek mély nyílásokban helyezkednek el, félköríves áthidalással.
• A Kušević-kúria[10] valószínűleg a 18. században épült, bár stílusjegyei inkább a 19. századra utalnak. Egykori tulajdonosa Svetozar Kušević 1847 és 1906 között a Horvát Néppárt színeiben Pozsega városának országgyűlési képviselője volt. Az épületen többféle építészeti megoldás látható. Az épület alapvetően barokk stílusú a klasszicista stílus jegyeivel. Barokk stílusban megtervezett egyik fele a csehsüveg boltozatos központi részhez csatlakozó csarnokkal és egy szűk folyosóról nyíló kisebb helyiségekkel. A másik részben a központi termet és oldalhelyiségeit találjuk a homlokzati részen szögletes kiugrásokkal, melyek a 19. századi átépítésekor kerültek kialakításra. Az épület régebbi részein kulcslyuk alakú puskalőréseket találunk. Az uradalmat 1767-ben vásárolta meg Ljudevit Hranilović pozsega megyei jegyző. Ugyanez a zsumberki származású család Pozsegán értékes barokk-klasszicista kastélyt épített.
• A kuzmicai „Munjara” vizierőművet 1912. október 6-án helyezték üzembe. Ez abban az időben rendkívül fontos gazdasági és társadalmi esemény volt mind Pozsega városának, mind a Pozsegai-medence települései számára. Az erőmű működését egy 200 lóerős dízelaggregátor és egy 3560 lóerős viziturbina biztosította, melyek egy 155 és egy 295 kilowattos generátorral voltak felszerelve. A hálózatba hat transzformátorállomást építettek 8-60 kilowattos kapacitással. 1929-ben az erőművet egy további 350 lóerős dízelaggregátorral erősítették meg. Az erőmű megépítésével biztosították Pozsega városának villamos energiával történő ellátását, melyet elsősorban a világításhoz használtak fel. 1944-ben az erőművet teljesen megsemmisítették, de 1946-ban újjáépítették. Ugyanebben az évben megépült a Kuzmicát Pleternicával összekötő távvezeték. Az erőmű működése 1966-ban szűnt meg.

Oktatás

A településen a pleternicai elemi iskola területi iskolája működik.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
3. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.]
4. Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
5. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 481. o.
6. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 28. o. Buda, 1829.
7. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
8. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
9. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-399.
10. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2718.

Források

• A település honlapja (horvátul)
• Pleternica város hivatalos oldala (horvátul)
• Pleternica turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
• Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
• Pleternica kulturális emlékei (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
• Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
• Katarina Botić: Neolitička naselja na prostoru Sjeverne Hrvatske Zagreb, 2017. (doktori disszertáció)^[halott link] (horvátul)
• Hrvatski arheološki godišnjak 7/2010. (horvátul)
• Vjesnik Požeške kotline Slavonska Požega 2-3. Slavonska Požega, 1979. (horvátul)