Knežci
Knežci (1991-ig Knešci) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pleterniceszentmiklóshoz tartozik. FekvésePozsegától légvonalban 17, közúton 26 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re északkeletre, a Pozsegai-medencében, Zarilac, Ciglenik, Mali Bilač és Tulnik között, a Kutjevačka-patak partján fekszik. TörténeteA régészeti leletek tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott volt. Déli határában a Longya-folyó völgye feletti magaslaton fekvő „Tulničica” lelőhelyen a neolitikumi starčevo-kultúra településének maradványait találták.[2] A „Starnik” nevű lelőhelyen ókori leletek is előkerültek. Egy délkelet-északnyugati irányú római út maradványaira (sóder, kőzúzalék és nagyobb kövek) is bukkantak a „Tulničica-Krčevine” lelőhelyen. A település középkori létezéséről nincs biztos adatunk. 1444-ben egy megyei szolgabíró nevében tűnik fel egy „Knesewcz” nevű birtok.[3] Mátyás király az 1471. évi harmadik dekrétumában említ egy Pozsega megyei „Knesyewcz” nevű castellumot, melynek hűtlenség címén lerombolását rendeli el és amely akár meg is felelhet a mai Knežcinek.[4] A környező településekhez hasonlóan 1537 körül foglalta el a török, melynek uralma 150 évig tartott. A török uralom idején muzulmán hitre tért horvátok lakták. A török kiűzése során muzulmán lakosság Boszniába távozott. Helyükre 1697 körül Boszniából katolikus horvátok érkeztek.[4] 1698-ban „Knesczi” néven 3 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[5] 1702-ben 14, 1730-ban 19, 1760-ban 18 ház állt a településen.[4] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Knexcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Knesczy” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Knesczi” néven 11 házzal, 97 katolikus vallású lakossal találjuk.[7] A településnek 1857-ben 98, 1910-ben 146 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 87%-a horvát, 8%-a cseh, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 61 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból éltek. A faluban tűzoltószerház van. Lakossága
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia