Gotószentgyörgy

Ez a szócikk Gotószentgyörgy, (horvátul Kula) településről szól. Hasonló címmel lásd még: Kula (egyértelműsítő lap).

Gotószentgyörgy (Kula)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Pozsega-Szlavónia
Község	Kutjevo
Jogállás	falu
Irányítószám	34343
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	249 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	165 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 22′ 56″, k. h. 17° 53′ 36″45.382222222222, 17.893333333333Koordináták: é. sz. 45° 22′ 56″, k. h. 17° 53′ 36″45.382222222222, 17.893333333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotószentgyörgy témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Gotószentgyörgy (horvátul: Kula, németül: Josefsfeld) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevóhoz tartozik.

Fekvése

Pozsegától légvonalban 18, közúton 22 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Nekcsére menő 51-es főút mentén, Ferovac és Bektež között, a Kutjevačka-patak partján fekszik.

Története

A falu már a középkorban is létezett, 1312-ben már Szentgyörgy néven említik. Nevét Szent György vértanú tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. 1413-ban „Poss. Cothozenthgyurg”, illetve „Gothozenthgyurg” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A Partasovczi, majd a Garai család birtoka volt.[2] A határában található „Gračine” régészeti lelőhely valószínűleg a középkori Gotószentgyörgy maradványait rejti. A török uralom idején a falut katolikus horvátok lakták.[3] 1698-ban „Szveti Gyorgy” néven öt portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] 1730-ban 16, 1746-ban 17 ház állt a településen.[5] A török időket követően középkori templomából valószínűleg csak a torony maradt meg, melyet őrtoronyként használhattak. Erről kezdte a horvát lakosság a falut is Kulának, azaz toronynak nevezni. A horvát lakosság 1764 körül Bektežre költözött, így a falu csaknem kiürült. Néhány évvel később németek települtek ide, akik a falut II. József császár után „Josefsfeldnek” nevezték el, bár a hétköznapi használatban a Kula is megmaradt.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kula”néven található, de nevét láthatóan később írták a térképre. Az eredeti felirat „Mayerhof” volt. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kula” néven szerepel. [6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kula” néven 59 házzal és 399 katolikus vallású lakossal találjuk. [7]

A településnek 1857-ben 396, 1910-ben 646 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 86%-a német, 10%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után, 1918-ban az új Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a német lakosságot elüldözték, helyükre a háború után szerbek költöztek. 1991-ben lakosságának 91%-a szerb, 4%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a szerbeknek is menekülniük kellett. Helyükre a Szerémségből, főként Hrtkovciból települtek be horvátok, így ma a falu lakossága már többségében horvát nemzetiségű. A településnek 2011-ben 331 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[8][9]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
396	434	521	514	572	646	606	662	531	474	477	429	422	395	404	331

Nevezetességei

Szent Péter tiszteletére szentelt római katolikus templomának építése 1999-ben kezdődött. Alapkövét 1998-ban máriabesztercei látogatásokor áldotta meg II. János Pál pápa. 2016-ban még folytak a templom befejező munkálatai.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
3. Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950
4. Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
5. Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
6. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum… 358. o.
7. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 27. o. Buda, 1829
8. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
9. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Kutjevo turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A kutjevoi Kisboldogasszony plébánia honlapja Archiválva 2019. november 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
• Kutjevo kulturális emlékei Archiválva 2019. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
• Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
• Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
• Konzervatorska podloga Park prirode Papuk^[halott link] (horvátul)