|
Vossloh G 12
A Vossloh G 12 négytengelyes dízel-hidraulikus tolatómozdony, a MaK G 1205 utódja, melyet a Vossloh Locomotives gyártott nehéz terhelésű tolatási és könnyű terhelésű fővonali szolgálatra. A mozdony 2010-ben épült.[1] A mozdony a német járműnyilvántartásban a 92 80 4120-as számot viseli.[1] Vossloh DE 12 néven dízel-elektromos változata is készült, az sikeresebbnek bizonyult, összesen 13 példányt gyártottak belőle. TörténeteA G 12 egyetlen példánya a MaK G 1205 továbbfejlesztéseként, 2010-ben készült a Vossloh Locomotives kieli üzemében. Elődjéhez képest az új mozdony az átjárhatósági műszaki előírásoknak megfelelően készült.[2] A Vossloh a dízel-hidraulikus G 12 mellett DE 12 név alatt egy dízel-elektromos verziót is piacra dobott.[3] A G 12-t a 2010-es InnoTrans szakrendezvényen mutatták be.[1][4][5] A mozdony a MaK/Vossloh ötödik generációs platformjának tagja, így megfelel az új vasúti előírásoknak. A vállalat új típusjelölési rendszerében a hajtás típusát jelző betűkód után (a „G” a „gellenkwellenantrieb“ (kardántengely-hajtás) rövidítése)[6] a motorteljesítmény nincs kiírva teljesen, hanem annak egy százada van feltüntetve. A Vossloh a G 12 külső megjelenésének megtervezésével, a G 18-cal, illetve a DE 12-vel és a DE 18-cal egyetemben a müller/romca Industrial Design Kiel tervezőirodát bízta meg a „tervezz egy mozdonyt, amely nem úgy néz ki, mintha tervezték volna” jelmondat alapján.[7] A dizájn 2011-ben elnyerte az iF Product Design Award termékdizájndíjat.[8] TechnológiaA G 12 sorozat konstrukcióját a DB V 90 sorozat mintájára nehéz terhelésű tolatási és könnyű terhelésű vonali üzemre tervezték. A Vossloh a korábbi gépeinél bevált konstrukciót a legújabb európai szabványok elvei szerint dolgozta át. A mozdony vázát és felépítményét az EN 15227-es törésbiztonsági szabvány szerint tervezték, így baleset esetén nagyobb biztonságot nyújtanak a mozdony személyzetének.[2] A mozdonyba az MTU 8V 4000 R43(L) típusú, nyolchengeres, négyütemű dízelmotorját építették be. Ezt a motort az EU Stage IIIA károsanyag-kibocsátási szabványnak megfelelően tervezték. A mozdonyt úgy alakították ki, hogy a kipufogógáz-kibocsátás csökkentése érdekében utólagosan részecskeszűrő is beépíthető legyen.[2] A teljesítményt hidraulikus hajtómű továbbítja a kerekekre, melyek tárcsafékekkel vannak felszerelve. ÜzemeltetőkA sorozat egyetlen példánya 2010-ben készült el, és az InnoTrans kiállításon mutatták be. 2014-ben másodszor is ott volt a vásáron. A mozdonyt 2015-ben a Spitzke Logistik, majd két másik vasúti építőipari vállalat használta bérleti alapon. A mozdonyt 2017-ben megvásárolta a KAF SigBahnTec GmbH,[9] azóta az a 92 80 4120 001−7 D−KAF UIC-pályaszámot viseli.[1] Galéria
Fordítás
Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
