|
MaK 400 C
A MaK 400 C háromtengelyes dízel-hidraulikus tolatómozdony-sorozat, amelyet elsősorban nehéz terhelésű tolatási és közepes terhelésű vonali szolgálatra terveztek. A típust a Maschinenbau Kiel (MaK) gyártotta 1955 és 1963 között az első típusprogramjának részeként, összesen 34 példányban. A mozdony nem szerepel a német járműnyilvántartásban. FejlesztésA mozdony a DB V 36.4 sorozat továbbfejlesztése, amelyből a Maschinenbau Kiel 1950-ben gyártott 18 példányt.[1] A második világháború előtti kialakításhoz képest az új gépeknél a vezetőfülke nem a mozdony egyik végén, hanem a kettő géptér között, megemelt pozícióban kapott helyet.[2] A MaK 400 C a DB V 60 sorozattal egy időben készült, és kifejezetten a magánvasutak igényeihez igazították azt. A 34 legyártott mozdony közül 16 normál (1435 mm) és 18 fokföldi nyomtávolságú (1067 mm) volt.[2] A keskeny nyomtávú mozdonyokat Nigériába szállították; nyolcat az Nigerian Ports Authority, tízet pedig az Nigerian Railway Corporation számára.[2] A 400 C a MaK első típusprogramjába tartozik. A típus elnevezésében az elöl álló szám a teljesítményt fejezi ki metrikus lóerőben, míg az azt követő betű a tengelyelrendezést jelzi. Műszaki részletekA MaK 400 C a második világháború utáni szabványosított német mozdonygyártási elveket követi. A vezetőfülke a két géptér között, megemelt pozícióban kapott helyet, a jó kiláthatóság érdekében az nagy, dőlt ablakokkal rendelkezik. A MaK legtöbb első generációs mozdonyával ellentétben a 400 C egyetlen példánya sem kapott napellenzővel felszerelt vezetőfülkét. Biztonság okokból a vezetőfülkébe nem közvetlenül oldalra, hanem a rakszelvényen belül, a járdákra nyíló ajtókon lehet bejutni.[2] A hajtóerőt egy vaktengely továbbítja a három tengelyre a csatlórudakon keresztül, a kardántengelyes hajtás ekkoriban még fejlesztés alatt állt.[3] A MaK első típusprogramjának későbbi mozdonyaival ellentétben a 400 C-be nem szereltek Beugniot-emeltyűt, így a legkisebb bejárható pályaívsugara nagyobb, mint a program leghosszabb és legnagyobb teljesítményű egységéé, a MaK 1200 D-é. A 400 C-t a MaK MS 301 típusú lassú járású, soros kivitelű, 6 hengeres dízelmotorja hajtja, amelynek névleges teljesítménye 400 metrikus lóerő (294 kW) 750 min⁻¹ fordulatszámon. A mozdony dízel-hidraulikus hajtással rendelkezik, Voith L 37 Ub típusú hajtóművel. A típus legnagyobb megengedett sebessége 52 km/h (32 mph), üzemi tömege a ballasztolástól függően 39–45 tonna, tüzelőanyag-tartályának térfogata 970 liter.[2] A mozdonyokat gyárilag pirosra festették. Légkürtje kéttónusú, aminek köszönhetően a wittlagei helyi sajtóban a „fonetikus mozdony” becenevet kapta a típus.[4] ÜzemeltetőkA típus első öt példányát a Hafen- und Verkehrsbetriebe der Stadt Kiel,[5] a Verkehrsbetriebe Hamburg-Holstein,[6] a Kleinbahn Voldagsen–Duingen–Delligsen,[7] a Kleinbahn Gittelde-Grund[8] és a Wittlager Kreisbahn[9] német magánvasutaknak szállítottak. A többi normál nyomtávolságú egységet a Gelsenberg Benzin, a Hahnsche Werke, a Hüttenwerke Ilsede-Peine, a Vereinigte Aluminium-Werke és a Vereinigte Kaliwerk Salzdetfurth német ipari vállalatok vásárolták meg.[2] 1956 és 1960 között 18 fokföldi nyomtávolságú mozdonyt szállítottak Nigériába,[2] ezek holléte ismeretlen. Több mozdonyt megőriztek, de a selejtezés már az 1980-as években megkezdődött. Több példányt Németországon kívül, építőipari vállalatoknak adtak el. A MaK 400001 gyártási számú prototípus üzemképes állapotban a Kleinbahn Leeste tulajdonában áll.[5]
Fordítás
Jegyzetek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
