Piljenice

Piljenice
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Lipovljani
Jogállás	falu
Irányítószám	44321
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	330 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	98 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 26′ 06″, k. h. 16° 51′ 09″45.435, 16.8525Koordináták: é. sz. 45° 26′ 06″, k. h. 16° 51′ 09″45.435, 16.8525
Sablon Wikidata Segítség

Piljenice (1869-ig Mercidorf néven is ismert volt) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lipovljanihoz tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 38, közúton 52 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, a Pakra partján fekszik. A folyó a falut középen szeli át, rajta két régi malom és hidak találhatók. Határát egy másik folyó is öntözi az Ilova, mely határfolyót képez a szomszédos Kutenya községgel. Folyóinak és tavainak köszönhetően Piljenice a megye egyik legszebb fekvésű települése.

Története

Piljenice területe ősidők óta lakott. Határában Grede I. és Grede II. valamint a Crnave nevű régészeti lelőhelyen ősi emberi települések, illetve erődítések nyomai találhatók. A középkorban területe Kraljeva Velika várának uradalmához tartozott. Birtokosai többek között az Egerváryak, a Kanizsaiak, a Nádasdyak és a Szencseiek voltak. A térség 1544 és 1685 között török uralom alatt állt. Ekkor sikerült visszafoglalnia Erdődy Miklósnak a közeli Kraljeva Velika várát. A hódoltság idején kiürült területre a 17. század végén Sziszek, Ivanicsvár és Körös vidékéről horvát családok érkeztek.

Piljenicét a 18. század elején alapították és eleinte Merzindorfnak nevezték, ugyanis első lakói német, cseh és szlovák családok voltak. Neve a horvát „piliti” (fűrészelni) igéből származik, de horvátok csak később kerültek többségbe. A faluban ma is számos német, cseh és szlovák eredetű családnév van. A kraljeva velikai katolikus plébániát melyhez a falu is tartozott 1693-ban alapították újra, de 1763-ban központját Lipovljaniba helyezték át. A Pakra-folyón egykor számos malom sorakozott, melyek a termékeny mezőkkel és a halban gazdag folyókkal bőséges megélhetést nyújtottak e vidék lakosságának. A malmokból mára már csak kettő maradt fenn, melyek a Vaclavek és a Toš családok tulajdonai voltak.

1773-ban az első katonai felmérés térképén a település „Dorf Merczyvel Pillienicze” néven szerepel. 1857-ben 350, 1910-ben 603 lakosa volt. Pozsega vármegye Novszkai járásához tartozott. A vármegyehatárt a falu északi határán az Ilova-folyó képezte. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háborúban mindvégig horvát kézen maradt. Lipovljani községet 1993-ban alapították, területe korábban Novszka községhez tartozott. A településnek 2011-ben 417 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása[2][3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
350	330	342	447	519	603	617	613	561	603	616	487	434	461	429	417

Nevezetességei

• Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a Pakra partján áll. Mellette található a falu temetője.
• A határában található Grede I. és Grede II., a Vodoplava, valamint a Crnave nevű régészeti lelőhelyen ősi emberi települések, illetve erődítések nyomai találhatók.
• A Grede I. régészeti lelőhely a Piljenice – Ilova úttól délre, egy régi, kanyargós vízfolyástól keletre, egy kisebb magaslaton található. Ennek különösen az északnyugati oldalán találtak sok cseréptöredéket, melyek korát a középkorra keltezik.
• A Grede II. régészeti lelőhely a Pakra és az Ivova között nyugat-keleti irányban húzódik egy régebbi kisebb vízfolyás kanyarulataival átszeldelt partja mentén, melyből kiemelkedik egy kisebb magaslat. Ezen a területen számos cseréptöredéket találtak, melyek részben a bronzkorból, részben a középkorból származnak.
• A Crnave nevű régészeti lelőhely egy délkelet-északnyugati fekvésű kis magaslaton található, melynek nyugati és keleti oldalát egykor vízfolyások határolták. Itt is nagy mennyiségű középkori eredetű cseréptöredék került elő.
• A Vodoplava régészeti lelőhely egy észak-déli fekvésű, elnyúló területen, egy régi kis vízfolyástól északra található. A terület a Pakra-folyótól északra, a Vodoplava-erdőtől nyugatra, egy kis magaslaton fekszik. Innen is számos cseréptöredék került elő, melyek a vaskorból és a középkorból származnak.
• Tradicionális ház malommal a 72. szám alatt.[4] Az épületegyütteshez gazdasági épületek is tartoznak. A malom 1825-ben épült egyemeletes épületként, melyet mindig malomként és lakásként használtak. A malom része a vízfelőli oldalon található, benne három hengerrel és két őrlőkővel. Nevét a Vaclavek családról kapta, mely 1928-tól volt a tulajdonosa. 1997-ig üzemszerűen működött, azóta csak alkalmanként üzemel. A faluban még egy malomépület is áll, ez a Toš-malom.

Kultúra

• A falunapot Keresztelő Szent János ünnepén tartják, melyet Ivanjénak neveznek.
• Mlinarice kulturális és művészeti egyesület.
• Matica Hrvatska helyi szervezete.

Oktatás

A faluban a lipovljani elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Egyesületek

DVD Piljenice önkéntes tűzoltó egyesület.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
4. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5745.

Források

• Lipovljani község hivatalos oldala (horvátul)
• Lipovljani turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
• Lipovljani község kulturális látnivalói^[halott link] (horvátul)
• Lipovljani község rendezési terve (horvátul)
• A falu képes ismertetője (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

• A megyei turisztikai iroda honlapja (horvátul)
• Branko Nadilo: Védelmi építmények a Szávamentén és a Psunj-hegység nyugati lejtőin - A Građevinar folyóirat 2004. évi 11. számában (horvátul)