|
Gora (Petrinja)
Gora falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. FekvéseSziszek városától légvonalban 16, közúton 23 km-re délnyugatra, községközpontjától 9 km-re délnyugatra a Báni végvidék középső részén, a 37-es számú főút északi oldalán, az Utinja-patak partján fekszik. TörténeteGora ősi település, mely már a Horvát Királyság megalapításakor zsupánság székhelyeként az ország egyik legjelentősebb települése volt. Gora első írásos említése 1201-ben történt egy birtok helyének meghatározásában „apud sanctum Clemetem in Gorra” (azaz a gorai Szent Kelemen templomnál) alakban.[2] 1209-ben „ecclesia cruciferorum de Gora” néven szerepel.[2] 1242-ben már a templomosok itteni várát is említik „castrum templarii de Guora” néven.[2] A templomosoknak még a 12. század végén III. Béla király adományozott itt birtokot, akik rövidesen felépítették kolostorukat, templomaikat és várukat. A templomos rend feloszlatása után, a birtokaikat, kolostorukat és templomukat a johanniták vették át, akik egészen a törökök hódítás kezdetéig maradtak Gora birtokában. Várukat is a török hódításig 1578-ig említik. 1334-ben a zágrábi püspökség plébániáinak összeírásakor Gorának már négy temploma is volt, melyeket Szűz Mária, Szent Kelemen és Szent Péter tiszteletére szenteltek. A negyedik templom a keresztesek kolostorának a temploma volt. Valamennyit a középkori település épületeivel és a johanniták várával együtt 1591-ben a török pusztította el. Gora helye több évtizedre pusztasággá vált. A 17. század közepére a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt, majd a század végére a török határ az Una folyóhoz került vissza. A török kiűzése után első említése 1658-ban nemesi birtokként „praedium Gora” néven történt.[2] Csakhamar elkezdték a lerombolt templomok újjáépítését is, melyek közül a Szűz Mária és a Szent Kelemen templomot 1673-ban már újra említik. A plébániát csak 1705-ben szervezték újjá, de ettől kezdve már anyakönyveit vezették. A török uralom alóli felszabadulás után a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gora” néven szerepel. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 685, 1910-ben 929 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága (96%) horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán 1991. szeptemberében elfoglalták a szerb erők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A szerb megszállás idején a település teljesen elpusztult, a lakosságnak menekülnie kellett. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A háború után mindent újjá kellett építeni. A településnek 2011-ben 264 lakosa volt. Népesség
Nevezetességei
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
