Pecki
Pecki falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. FekvéseSziszek városától légvonalban 15, közúton 25 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 10 km-re délre a Báni végvidék középső részén, az Utinja jobb partján, Gornja Bačuga és Lušćani között fekszik. TörténeteE területet 1211-ben II. András király a topuszkai cisztercitáknak adományozta. 1499-ben a Frangepánok adományából lett a zágrábi káptalané. Pecki ma is látható várát 1551-ben Klinac és Csuntics váraival egyidejűleg építtette a káptalan az Utinja-patak feletti magaslatra. Miután megerősítését nem tartották kifizetődőnek a fokozódó török támadások nyomán 1563-ban Lenkovics Iván főkapitány lerombolását javasolta. A török 1575-ben foglalta el a várat, melynek őrsége részben elmenekült, részben fogságba esett. 1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a török uralom alatt maradt Boszniából és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 409, 1910-ben 523 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 70%-a horvát, 27%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. 1991. augusztus 16-án a szerb szabadcsapatok vérfürdőt rendeztek a település horvát lakosai között, akik előzőleg ugyan elmenekültek, de néhányan közülük visszatértek, hogy élelmet keressenek. Közülük négyet elfogtak és miután lőfegyverrel megsebesítették bajonettekkel és szekercével végezték ki őket. A katolikus kápolnát lerombolták. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 84 lakosa volt. Népesség
Nevezetességei
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia