|
Martinska Ves (Sziszek-Monoszló megye)
Martinska Ves (régi magyar neve Martonfalva) község Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. FekvéseSziszek városától légvonalban 11, közúton 13 km-re északra, a Száva két partján fekszik. Martinska Ves balparti részét Lijeva Martinska Vesnek, a jobbparti részt Desna Martinska Vesnek nevezik. A községet keletről a Lónya és a Črnec, nyugatról az Odra folyók határolják. A község településeiA községhez Bok Palanječki, Desni Dubrovčak, Desno Trebarjevo, Desno Željezno, Jezero Posavsko, Lijeva Luka, Lijevo Trebarjevo, Lijevo Željezno, Ljubljanica, Mahovo, Martinska Ves (Lijeva és Desna), Setuš, Strelečko, Strelečko Naselje, Tišina Erdedska, Tišina Kaptolska és Zirčica települések tartoznak. TörténeteMartinska Ves a Felső-Szávamente egyik legrégibb települése. Az első település valószínűleg a Száva bal partján jött létre, majd később a jobb partra is terjeszkedett. A monoszlói birtokhoz tartozott, amelyet III. Béla király a harcokban szerzett érdemeiért a 12. században Makár ispán apjának adományozott. A 14. század elején a Monoszlói Csupor nemzetségé lett, akik egészen 1492-ig a család kihalásáig birtokolták. A települést és plébániáját 1334-ben „ecclesia beati Martini ex ista parte fluvius Zave” néven említik először.[2] 1493-ban II. Ulászló király Erdődi Bakócz Tamásnak adta. 1501-ben papja „plebanus sancti Martini de Marthonfalwa” néven szerepel egy oklevélben.[2] A falut 1553-ban „Martinzkowez”, 1555-ben „Martynzkowecz”, 1559-ben „Marthynczkowecz”, 1564-ben „Martynzka Wyez” néven említik.[2] 1574-ben ismét papját említik „plebanus in Martonffalwa” alakban.[2] Urai közül különösen kitűnt a török elleni harcokban Erdődy Tamás, aki 1584 és 1614 között kétszer is betöltötte a szlavón báni tisztséget és a török ellen Szluinnál, Ivanicsvárnál és Sziszeknél háromszor is győzelmet aratott. Az Erdődyek jobbágyainak nehéz sorsáról mesél az a tény, hogy többször felkeltek uraik ellen és az adat, mely 1659-ben 180 harcban megölt jobbágyról beszél. Martinska Vesnek ebben az időben 54 adózó háztartása volt, melyek a mezőgazdaság mellett állattartással, vadászattal, halászattal foglalkoztak. A falu első iskolája 1740 és 1752 között működött. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Martinska Vesz” néven szerepel. A 19. század elején rövid ideig francia uralom alatt állt. 1848-ban megszűnt a jobbágyság és a föld az azt megművelő parasztok kezébe került. 1852-ben a jobb parti településen Desna Martinska Vesen megalapították az elemi iskolát, de az oktatás csak 1855-ben indulhatott meg, mert nem volt iskolaépület. A közigazgatási reformmal 1869-ben Zágráb vármegye Sziszeki járásának keretében megalakult Martinska Ves község. A községhez 79 km2 területen 10 falu tartozott, összesen 4240 lakossal. A lakosság mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozott. A falunak magának 1857-ben 974, 1910-ben 1353 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1909-ben megalakult a helyi önkéntes tűzoltó egyesület és a földműves szövetkezet. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1920-ban megalapították az olvasókört, megnyílt az új iskola és folklórcsoport alakult. Aktív tevékenységet folytattak a „Hrvatski sokol”, a „Hrvatska seljačka zaštita” és a „Seljačka sloga” egyesületek. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború sok emberi és anyagi áldozatot követelt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, de a mindennapi életet nehezítette a férfilakosság háborúban megcsappant száma. Megalakult a nemzeti bizottság, mely 1952-ig működött. Ekkor Martinska Ves újra önálló község lett. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 683 lakosa volt. Népesség
Nevezetességei
GazdaságMartinska Ves területe kifejezetten mezőgazdasági termőterület nagy területű szántóföldekkel, melyek elsősorban a Száva bal partján fekszenek. Hozzá a Lonja és az Odra mentén nagy legelők tartoznak, melyek az állattenyésztésnek, különösen a lótenyésztésnek biztosítottak kedvező feltételeket. A község területének a része a Črnec-mező is. Az egykor vizenyős területet a Száva-Lonja-Strug-csatorna vízelvezető rendszere szabályozza. Mindez sokáig jó megélhetést biztosított az itt élő lakosságnak. Az itt működő ipari üzemek közül a legjelentősebbek a desno željeznoi „Požgajec” és a desna martinska vesi „Juračak” faüzem, a GEC üdítőitalgyár, a „Kelečić" élelmiszergyár (mindkettő Tišina Erdedskán üzemel), a mahovoi „Detines” építőipari robbanóanyagot gyártó üzem és a dubrovniki székhelyű „Knez Dubrovnik” állattenyésztő telep, mely Dubrovnik környékére szállít hizlalt szarvasmarhákat. KultúraA község legjelentősebb kulturális eseménye a „Martinski susreti” folklórtalálkozó, amelyet 1986 óta rendeznek meg évente június 11-én a Radić testvérek születésnapján. Ugyancsak érdemes megemlíteni a „KUP Posavine” nemzetközi tűzoltóversenyt, melyet Desno Trebarjevo tűzoltó egyesülete rendez meg minden év augusztusában és amelyen Horvátországból, Szlovéniából, Ausztriából és Németországból érkeznek tűzoltócsapatok. Említésre méltó a helyi népviselet, mely alapvetően lenvászonból készül az erre a vidékre jellemző motívumokkal díszítve. A község védőszentje Szent Márton, akinek ünnepe november 11. a községi fesztivál napja. Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
