Žažina

Žažina
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Lekenik
Jogállás	falu
Irányítószám	44271
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	275 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	100 m
Terület	6,33 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 30′ 18″, k. h. 16° 14′ 37″45.505, 16.243611111111Koordináták: é. sz. 45° 30′ 18″, k. h. 16° 14′ 37″45.505, 16.243611111111
A Wikimédia Commons tartalmaz Žažina témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Žažina falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 10, közúton 13 km-re északnyugatra, községközpontjától 10 km-re délkeltre, a 36-os számú főút mentén, a Kulpa bal partján fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. Határában ókori településre utal nyomok és római út maradványai kerültek elő. A plébániatemplom közelében II. Claudius Gothicus római császár pénzérméje került elő. A mai település neve a „šaš” (sás) növénynévből származik. A 13. századig írásos adat nincs róla. E terület a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. Žažina neve ekkor tűnik fel „Sassyna” alakban. 1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg, majd ennek néhány részét, köztük Žažinát hűbéreseinek adta. A žažinai plébániát 1574-ben említik először. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején Žažina már a zágrábi püspökség hrasztovicai uradalmának része volt.

A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. A hagyomány szerint a település a török háborúk idején is folyamatosan lakott volt. Az akkori mocsaras területek között szárazulatok keletkeztek, ahol a sűrű sás között a lakosság menedékre lelhetett. Innen magyarázza a helyi hagyomány a település nevét, mely a sás növénynévből keletkezett (valójában a név sokkal régebbi eredetű). A népesség azonban a török veszély megszűnése után sem érte el már soha a török háborúk előtti szintet.

1857-ben 208, 1910-ben 247 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 355 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása[2][3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
208	221	219	243	249	247	263	302	272	256	299	312	338	379	369	355

Nevezetességei

• Szent Miklós és Szent Vid tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] a település szélén áll. A templomot 1778 és 1788 között a zágrábi székesegyház elöljárója Franjo Popović építtette barokk-klasszicista stílusban. Az apszis közepén található a Szent Miklóst ábrázoló oltárkép. A sokszögletű szószéket 1750-ben készítették. A templomban kár keletkezett a 2020. december 28-i földrengés során, sok helyen lehullott a belső vakolat. A hatalmas pusztítás viszont másnap, 29-én jött: az újabb földrengés következtében a torony ledőlt, a tetőszerkezet jelentős részben megsemmisült.[5]
• Žažina várát, mely a plébániatemplom és Dužica között állt 1578-ban a zágrábi püspökség építtette. Egy 1672-es feljegyzés szerint a kis méretű vár tulajdonosa a Lovinčić család volt. A vár helye és sorsa a mai napig sem tisztázott.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
4. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5674.
5. Viktor, Kovács Ferenc Dávid, Buzna: Akadozik a mentőakció Horvátországban (magyar nyelven). index.hu, 2020. december 30. (Hozzáférés: 2020. december 31.)

Források

• Lekenik község hivatalos oldala (horvátul)
• Lekenik község rendezési terve (horvátul)
• Bus.hr: Kulturna dobra općine Lekenik (horvátul)

További információk

• Lekenik község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)