Gornji Lipovac (Újkapela)
Gornji Lipovac falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újkapelához tartozik. FekvéseBródtól légvonalban 29, közúton 40 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 8, közúton 17 km-re délre, községközpontjától 7 km-re északra, Nyugat-Szlavóniában, a Pozsegai-hegység déli lejtőin, a Brajnovac-patak mentén fekszik. TörténeteLipovac település már a középkorban is létezett. 1444-ben „Lypoucz” alakban szerepel Pozsega várának tartozékai között.[2] 1536 körül szállta meg a török, de továbbra is lakott település maradt. Szent Lukács templomát már 1660-ban említik.[3] 1698-ban a kamarai összeírásban „Lypovacz” néven Orbova keleti szomszédjaként találjuk a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között.[4] A korabeli dokumentumokban egységes településként szerepel, amely azonban 11 településrészből állt. A település központja a mai Srednji Lipovac területén volt. Gornji Lipovac neve régen Matićevac volt. 1758-ban a dombon álló Szent Jeromos kápolnáját említik. 1761-ben a kápolna titulusa már Szent András. 1760-ban 17 házban, 33 családban, 169 lakos élt itt. 1765-ben szegényes, fából épült Szent András kápolnájáról írnak. 1769-ben katolikus plébániát alapítottak a településen, melyhez Pavlovci, Ókapela, Srednji Lipovac Komornica és Škrabutnik települések tartoztak. A Szentháromság tiszteletére szentelt temploma 1837-ben épült.[3] Az első katonai felmérés térképén „Ober Lipovacz” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Lipovacz (Gorni)” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Lipovacz (Gorni)” néven 44 házzal, 244 katolikus vallású lakossal találjuk.[6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A településnek 1857-ben 227, 1910-ben 543 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 98%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakossága horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 88 lakosa volt. Lakossága
NevezetességeiA Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1837-ben épült. Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia