Banićevac (Csernek)

Banićevac
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Bród-Szávamente
Község	Csernek
Jogállás	falu
Irányítószám	35404
Körzethívószám	(+385) 34
Népesség
Teljes népesség	152 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	303 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 20′, k. h. 17° 28′45.33333333, 17.46666667Koordináták: é. sz. 45° 20′, k. h. 17° 28′45.33333333, 17.46666667
Sablon Wikidata Segítség

Banićevac (1991-ig Baničevac) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.

Fekvése

Bródtól légvonalban 47, közúton 65 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 16, közúton 17 km-re nyugatra, községközpontjától 8 km-re északkeletre, a Pozsegai-medence bejáratát képező Bijeli brijeg-hágónál, a Pozsegai-hegység lejtőin, a Botnjače-patak mentén fekszik.

Története

A település már a középkorban is létezett. 1281-ben „terra Banichev” néven még birtokként említik először Podversa szomszédságában.[2] Egy 1403-ból származó, nemesi címerrel díszített latin nyelvű sírkőlapot is találtak itt. 1446-ban „Poss. Benekonaz” néven már Podversia várának tartozékai között említik. A középkorban Dezsőfi család birtoka volt. 1500-ban „Banychewo” néven ugyancsak Podversia uradalmának részeként szerepel.[3] A török a várral egy időben 1536-ban foglalta el. Még a török uralom idején 1660-ban járt itt Nikolić atya egyházi vizitátor, aki még látta a Pozsegára vezető út jobb oldalán fekvő temetőben a középkori Szent Márton templom romjait.

A térség 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. Az 1730-as vizitáció egy fából épített Szent Márton templomot említ itt a régi templom romjai mellett. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Banicsevacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Banichevacz” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Banichevacz” néven 41 házzal, 235 katolikus vallású lakossal találjuk. [5]

1857-ben 242, 1910-ben 433 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 94%-a horvát, 6%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 223 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoznak. A kiemelt állami támogatást élvező falunak vegyesboltja és újonnan épített közösségi háza van. A falu búcsúünnepe augusztus 29. Keresztelő Szent János ünnepét követő vasárnap.

Lakossága

Lakosság változása[6][7]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
242	284	272	326	350	433	365	412	452	447	409	354	308	281	248	223

Nevezetességei

A falu régi, 1913-ban épített kápolnáját 1934-ben lebontották és anyagát az új Szent János kápolna építéséhez használták fel. A kápolna a falu közepén áll, 1996-ban teljesen megújították.

A környék a kirándulók és hegyi túrázók kedvelt terepe. A helybeliek büszkén árulják házi szlavón kolbászukat a kulent és a házi szilvapálinkát.

Oktatás

Iskola 1954-től működik a településen, az épületet 2004-ben felújították.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine.
3. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.</
4. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 32. o.
5. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 23. o.
6. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
7. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
• Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)