Tribunj
Tribunj (olaszul: Trebocconi) falu és község Horvátországban Šibenik-Knin megyében. FekvéseŠibenik központjától légvonalban 12, közúton 17 km-re nyugatra, Dalmácia középső részén, Vodice nyugati szomszédságában fekszik. Különlegessége a fekvése, mely szerint a település nagyobb része a kontinensen, míg kisebb része, a történelmi településmag egy félszigeten fekszik, melyet csak egy keskeny töltés köt össze a többi részével. Ezen a félszigeten találhatók a legfontosabb közintézmények a községháza, a turisztikai iroda, a posta, a plébánia, a kultúrház és számos vendéglátóhely. A kis területen összezsúfolt házak között szűk utcácskák találhatók. A félsziget és a szárazföldi rész közötti védett kis öbölben van a kikötő. A település képéhez hozzá tartozik a szemközti két sziget, Lukovnjak és a hosszan elnyúló Logorun, melyekre innen nagyszerű kilátás nyílik. Távolabb, nyugatra Sovlje településrész irányában még két két kis szigetecske található Prišnjak és Sovljak. TörténeteA települést 1298-ban a šibeniki püspökség alapításakor említik először még „Jurjevgrad” néven 26 házzal és 167 lakossal.[2] Akkori nevét a Szent Miklós hegyen épített középkori várról kapta, melyről 1650 körül a velencei kormányzó Leonardo Foscolo is ír, de mára csak romok láthatók a helyén. Ezen a helyen épült fel a hegy névadója a Szent Miklós templom is. A 15. században bukkan fel először a "Tribohunj" (1463) és "Tribohum" (1470) elnevezés, melyből később az olasz "Trebocconi" (1684) név keletkezett. Trebocconi tulajdonképpen a félszigeten a velenceiek által épített vár neve volt. A név jelentése három darab és ezért gyakran „3bocconi“ alakban írták le.[2] Régen az volt az általános nézet, hogy a mai Tribunj név ebből alakult ki, de a neves horvát történész Krsto Stošić atya felhívta a figyelmet, hogy a Trebunj illetve Trebić szavak a Nap pogány ószláv istenségének elnevezéséből származnak és olyan helyet jelöltek, ahol ennek az istenségnek áldozatot mutattak be.[2] A település lakossága kezdetben az ivinji plébániához tartozott, de 1460-ban önálló plébániája lett. Tribunj lakossága a török támadások elől települt át az akkor még a kontinenshez csak egy kőhíddal kapcsolódó szigetecskére, melyet biztonságos falak védtek. A sok embernek azonban csak kevés terület állt rendelkezésre, ezért szűk utcácskákkal határolt, sok házból álló háztömbök alakultak ki. A török veszély megszűnésével a 18. században a lakosság mészégetéssel foglalkozott, de ahogy Alberto Fortis mondja a legtöbb meggyet Tribunjban és Vodicén termeszették, melyet a záraiak felvásároltak és likőrt készítettek belőle.[2] A tribunji mezők nagy része a šibeniki püspökséghez tartozott, kisebb része pedig a šibeniki községnek hozott bevételeket. Ebben az időben kezdett Tribunj a tehetős velenceieknek és a környék gazdagjainak, főként a velencei kapitányok nyararlóhelyévé válni. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. A várfalak még ebben az időben is megvoltak. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. Az osztrák hatóságok a vár fehér köveiből a part mentén kikötőt építettek. A helyi hatóságok a lakosság segítségével a partvédelmet építették ki, hogy a hullámok ne érhessék el a partközeli házakat.[2] Lakói ebben az időben főként a mezőgazdaságból éltek, kitűnő bort és sok olivaolajat állítottak elő. A településnek 1857-ben 454, 1910-ben 966 lakosa volt. Alapisloláját 1902-ben létesítették a mai községháza helyén. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1935-ben tartották meg először a kiépített part mentén a hagyományos nagypénteki körmenetet.[2] Lakossága 2011-ben 1536 fő volt. Bár az utóbbi évtizedekben a turizmus egyre jelentősebb bevételi forrást jelentett, Tribunjban még mindig elsősorban a halászat és az olivatermesztés képezi a lakosság fő megélhetését. Lakosság
Nevezetességei
További információk
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia