Žažvić

Žažvić
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Šibenik-Knin
Község	Skradin
Jogállás	falu
Irányítószám	22223
Körzethívószám	(+385) 022
Népesség
Teljes népesség	29 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	126 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 55′ 43″, k. h. 15° 48′ 06″43.92864561, 15.80156934Koordináták: é. sz. 43° 55′ 43″, k. h. 15° 48′ 06″43.92864561, 15.80156934
Sablon • Wikidata • Segítség

Žažvić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik.

Fekvése

Šibenik központjától légvonalban 22, közúton 36 km-re, községközpontjától légvonalban 15, közúton 18 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, a Ravni kotar keleti szélén, az 56-os számú főút mentén fekszik.

Története

A falu feletti Žažvička kosának nevezett dombtetőn már a történelem előtti időben is vár állt, melynek jelentőségét az adta, hogy itt a Planičnik-szoroson haladt át az a fontos kereskedelmi út, amely Knint a tengerparti Zára városával és a szintén tengerparti Pirovaccal összekötötte. A várat valószínűleg később a rómaiak is megerősítették. 1896-ban itt kezdett ásatásokba a horvát régészet atyjának is nevezett Lujo Marun, melynek során egy kora keresztény bazilika és egy késő középkori temető maradványait tárta fel. A feltárások során egy mintegy hétszáz darabból álló ezüstpénzlelet is előkerült, melyből 641 darabot a knini múzeumnak adományozott. A leletek alapján feltételezhető, hogy a település ősidők óta a török hódításig folyamatosan lakott volt. A török 1523-ban foglalta el a közeli Bribir várát. A török uralom a 17. század végén ért véget, mely után velencei uralom következett. Ezután a Boszniából 1686 és 1689 között betelepülő pravoszláv vlach lakosság többé már nem a középkori település helyére, hanem ez alá a domb lábához építkezett. A falu 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 90, 1910-ben 199 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 90 százaléka pravoszláv szerb volt. Még ez évben lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. 1995 augusztusában a horvát hadsereg foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben mindössze 30 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
90	0	120	153	150	199	240	181	210	224	215	177	178	175	25	30

Nevezetességei

A falu fő nevezetessége az itt feltárt ókeresztény bazilika amely eredetileg az ókor végén egyhajós épületként épült félköríves apszissal és narthex-szal. A 9. században háromhajósra bővítették úgy, hogy a belső teret négyszögletes oszlopokkal választották el. A homlokzat közepére is ekkor épült az axiális harangtorony. A feltárások során előkerültek a kora középkori oltár előépítmény (az arhitráv, a pluteum és az oszlopok) töredékei, melyek a 9. század közepéről származnak. A bazilikának ma a Lujo Marun által feltárt alapfalai láthatók.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

További információk

• Skradin város hivatalos oldala (horvátul)
• Skradin város turisztikai irodájának oldala (horvátul)
• A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
• Nikola Jakšić:Varvarina praeromanica (horvátul)
• Tonči Burić:Kameni namještaj bazilike u Žažviću Archiválva 2020. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)