Kistanje

Kistanje
A Szent Cirill és Metód szerb pravoszláv templom
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Šibenik-Knin
Község	Kistanje
Jogállás	falu
Polgármester	Goran Reljić
Irányítószám	22305
Körzethívószám	(+385) 022
Népesség
Teljes népesség	2650 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	241 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 59′ 15″, k. h. 15° 57′ 39″43.9875, 15.960833333333Koordináták: é. sz. 43° 59′ 15″, k. h. 15° 57′ 39″43.9875, 15.960833333333
Kistanje weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistanje témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kistanje falu és község Horvátországban Šibenik-Knin megyében.

Fekvése

Knintől légvonalban 20, közúton 26 km-re délnyugatra, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Krka jobb partján fekszik.

A község települései

Közigazgatásilag Biovičino Selo, Đevrske, Gošić, Ivoševci, Kakanj, Kolašac, Krnjeuve, Modrino Selo, Nunić, Parčić, Smrdelje, Varivode és Zečevo településk tartoznak hozzá.

Története

Kistanje nevét 1408-ban egy latin nyelvű oklevélben említik először „Kyztane” alakban.[2] A középkorban a Šubić grófok birtokai közé tartozott. 1537-ben felépült Szent Miklós tiszteletére szentelt katolikus plébániatemploma. A 16. század első felében török uralom alá került, mely alól a 17. század végén szabadult fel. 1636-ban 650 katolikus hívőt számláltak a településen. 1691 júniusában 40 pravoszláv vallású család települt ide mintegy 300 fővel, akik a török elől menekültek. 1805-ben egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. Kistanje község 1854-ben alakult meg először, egy évvel később már postája is volt a településnek. 1856-ban a krkai monostor elöljárójának Makarij Vukadinovićnak a végrendeletére megalapították az első szerb és horvát nyelvű népiskolát. Első tanítója a drniši Gabro Grbović lett.[2] 1875. április 17-én a települést Ferenc József császár is meglátogatta. A császárt és feleségét a Janković-házban szállásolták el.[2] 1888-ban felépítették Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt szerb pravoszláv templomát. Ezzel egyidejűleg rendezték a templom előtti teret és kutat. A térre építették fel a császári látogatás emlékművét is. 1894-ben felépült a Szűz Mária katolikus plébániatemplom is, melyet a nép egyszerűen Lucának nevez. Ezzel egyidejűleg megalapították a katolikus plébániát. 1900-ban sz iskolát a Mandarić-házba költöztették. 1906-ba felépült a községháza. 1910-ben felavatták a lampionos a közvilágítást, 1912-ben pedig vízvezetéket is kapott a település.[2] A településnek 1857-ben 1333, 1910-ben 2078 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1926-ban megalakult a kerékpáros egyesület. 1929. július 8-án I. Sándor jugoszláv király tett látogatást a településen. 1930-ban gázlámpás közvilágítást avattak. 1933 és 1937 között felépült az iskola új épülete. 1934-ben megalakult a helyi „Bukovica” labdarúgóklub. 1941. április 13-án olasz csapatok szállták meg a települést. 1942 januárjában megalakult a bukovicai partizánegység és megkezdte a megszállók elleni harcot. 1943-ban az olasz kapituláció után szabadult fel a település. 1949-ben bevezették az elektromos áramot. 1962-ben felavatták a KISTAL alumínium üzemet. 1962-ben Kninből befutott az első vonat a helyi vasútállomásra. 1965-ben felavatták a helyi egészségházat. 1968-ban felépítették a víztornyot. 1989-ben aszfaltozott út épült a krkai monostorhoz és még ebben az évben megnyílt az iskola új épülete.[2] 1991-ben már csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést, melynek nagy része elpusztult. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 1909 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[3][4]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.333	1.390	1.466	1.626	1.876	2.078	1.965	2.353	2.247	2.307	2.246	2.175	1.976	2.021	1.752	1.909

Nevezetességei

• Szűz Mária bemutatása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1894-ben épült, 1895-ben szentelte fel Grgur Rajčević zárai érsek. A délszláv háború idején a szerbek kifosztották és lerombolták. 1995-ben építették újjá.
• Szent Miklós tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1537-ben épült még katolikus templomként.
• Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1891-ben épült.
• 2000-ben egy új Szent Miklós katolikus templom építése kezdődött meg és 2003. szeptember 14-én szentelte fel Marijan Oblak zárai érsek.
• Krkai pravoszláv monostort[5] még katolikus kolostorként a 14. században alapították Kistanjétól három és fél kilométerre keletre e Krka völgyében egy széles partsávon. A krupai és a dragovići mellett az ország harmadik legjelentősebb pravoszláv kolostora. A nini püspökség fennhatósága alá tartozott. A török időkben többször is felégették és lerombolták, de mindig újjáépítették. A 17. században szerzetesei Zárába menekültek, ahol 1655-ben X. Ince pápa két, korábban a ferences harmadrendhez tartozó templomot adományozott nekik. Helyükre még a 17. században pravoszláv szerzetesek érkeztek, akik azóta is itt laknak. Az épületegyüttes a Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templomból, a harangtoronyból, a szerzetesi étkezőből és cellákból, a Szent Száva kápolnából és az újjáépített szeminárium épületéből áll.
• Trošenj várának romjai.[6]

  Bővebben: Trošenj

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Moje-kistanje.net:Istorija(szerbül)
3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
5. Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-0298-1965.
6. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4338.

További információk

• Kistanje község hivatalos oldala (horvátul)
• Moje-kistanje.net (szerbül)
• A zárai érsekség honlapja (horvátul)
• Az alapiskola honlapja (szerbül)