Betina

Nem tévesztendő össze a következővel: Bettina.

Betina
Betina látképe a Sustipanac-szigetről
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Šibenik-Knin
Község	Tisno
Jogállás	falu
Irányítószám	22244
Körzethívószám	(+385) 022
Népesség
Teljes népesség	718 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	2 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 49′ 22″, k. h. 15° 36′ 17″43.822794444444, 15.60465Koordináták: é. sz. 43° 49′ 22″, k. h. 15° 36′ 17″43.822794444444, 15.60465
A Wikimédia Commons tartalmaz Betina témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Betina falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Tisnóhoz tartozik.

Fekvése

Šibenik központjától légvonalban 25, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 6 km-re északnyugatra Dalmácia középső részén, a Murter-sziget északi részén egy északkeletre néző öbölben fekszik. A település az Adria parti főúttól (Jadranske magistrale D8) 13 km-re a D12-es főúton Tisnón át érthető el.

A Murter-sziget északnyugati része Betinával és Murterrel.

Története

A Murter-sziget területe már az ókorban is lakott volt. Krsto Stošić „Sela šibenskog kotara”, azaz a „Šibeniki körzet falvai” című 1941-ben megjelent művében felhívja a figyelmet, hogy a Murtar- (sv. Nikola) öböl feletti, ma szőlőkkel, gyümölcsösökkel és olajfákkal borított magaslaton az ókorban az illírek vára állt, amely az öböl feletti őrhelyként szolgált. Ez vár lett később a betelepülő horvátok ajkán előbb a hegy, az öböl majd az egész sziget névadója, mivel a „Mor – tar” jelentése tengeri erőd volt. A római korban a mai Betina és Murter települések között állt Colentum városa, ahol szétszórtan számos, gazdagon díszített római villa maradványa maradt fenn freskókkal és mozaikpadlókkal. Közelében 6. századi ókeresztény templom áll, mely ma a temetőben található. Plitka Vala nevű településrészén római villa rustica és temető maradványai kerültek elő.[2]

Betina első írásos említése 1423-ból származik, amikor 8 házban 15 személy élt a településen. Neve a kelta „bet” főnévből származik, mely szájat, torkolatot jelent és a betinai kikötő folyótorkolatra emlékeztető formájával állhat kapcsolatban.[2] A 15. században épült a valószínűleg Assisi Szent Ferencnek szentelt első temploma is, mivel szolgálatát a közeli Sustipanac-sziget ferences kolostorának szerzetesei látták el. 1514-ben kezdte el építeni Ivan Hrelić mester azt a tornyot, mely a betinai partnak a szárazföld felé kiugró részén állt és a török elleni védelmet szolgálta.[2] A 16. században Vránából menekült családok érkeztek ide. A legtöbben 1573-ban jöttek, miután a török elfoglalta településüket. 1597-ben Betinán 16 ház állt. A mai templomot 1601-ben építették barokk stílusban. 1678-ban már 52 család, mintegy 350 fő élt a településen.[3] Ebben az időben a sziget legnagyobb része még olaj- és fügefákkal volt borítva, így a lakosság fő gazdasági tevékenységét is ez határozta meg.[2] Mára sajnos helyettük már eluralkodott a fenyő, a macchia és az alacsonyabb növényzet. A földművelés helyett a lakosság később a halászatból és állattartásból élt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. 1842-ben horvát és olasz nyelvű alapiskola nyílt a településen. A település hajóépítő mestereiről is híres volt. Az első családi hajóépítő üzemet még 1740-ben alapította a Korčuláról áttelepült Paško Filipi.[2] 1848-ban nyitották meg az abban a korban nagyon modern hajógyárat és a hajóépítés hagyománya a mai napig is tart, bár a gyár technikai okok miatt csak háromszáz tonnáig tud hajókat építeni és javítani. 1865-ben nyílt meg az első horvát olvasókör. A század végén megalapították a település kulturális és művészeti egyesületét, a Zorát, amely a legrégibb ilyen egyesület a megyében. 1902-ben megalakult a helyi Hrvatski Sokol egyesület, mely 1930-ban szűnt meg.[3] A településnek 1857-ben 855, 1910-ben 1371 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1950-ben megalapították a „Žal” vitorlásklubot, 1953-ban pedig a „Brodograditelj” vízilabdaklubot. Lakossága 2011-ben 697 fő volt. Fő megélhetési forrásuk ma már a turizmusból származik. A település kikötője a Marina Betina lehetővé teszi a tengeri turizmus fejlődését is.

Lakosság

Lakosság változása[4][5]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
855	2206	1024	1139	1244	1371	1505	1484	1200	1177	1024	988	767	813	774	697

A betinai Szent Ferenc templom

Colemtum városának romjai

Nevezetességei

• Assisi Szent Ferencnek szentelt temploma[6] 1601-ben épült barokk stílusban. Elődje egy 15. századi templom lehetett, melyről történeti források szólnak. Harangtornyát 1736-ban építették, a šibeniki Giovanni Scocco mester munkája.[3] Oltárai közül említésre méltó a 18. században készült barokk oltár a Rózsafüzér királynőjének képével és a Szent József oltár a Gyógyító boldogasszony képével.
• Hrelić tornyát 1514-ben építette a török ellen Ivan Hrelić mester.[3] Mára a félkör alakúvá csonkított torony egy magán lakóház részét képezi.
• A betinai temetőben áll a 6. században épített Gradinai boldogasszony templom. A 17. században félköríves apszissal bővítették és barokk stílusban építették át. Ekkor nyerte el mai formáját. Egyhajós épület, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal.
• A település központja közelében Plitka Valán a tengerparton római villa rustica és temető maradványai találhatók.[3][7]
• Betina és Murter között a temető mellett találhatók Colentum római város maradványai. Az itt kiásott régészeti leletek, római pénzek, használati tárgyak, mozaikok stb. a zárai régészeti múzeumban találhatók.[3]
• Egy régi olajprésmalom ma vendéglátóhelyként működik. Benne kiállítás tekinthető meg a malom berendezéséből és a régi használati tárgyakból.
• Betina régi településmagja ma is több középkori eredetű házat őriz. A Paškvalin család régi lakóháza 1461-ben épült.
• Ősi hagyomány a betinai gajeta építésének művészete.[8] A betinai gajeta egy fából készült hajó, amelynek hosszúsága 5-8 méter között változik, szélessége 2 - 2,60 m. A gajeta alapvető hajtóeszköze a vitorla. Az itteni hajóépítés művészetének történelmi gyökerei 1745-ig nyúlnak vissza, amikor Paško Filipi korčulai hajóépítő Betinára költözött és fiaival hajóépítő műhelyt alapított. Az építés művészete a 18. század közepétől lényegében a mai napig változatlan maradt. E hajótípus néhány tipikus, felismerhető jellemzője az evezők markolata (sohe), mely jellegzetesen U alakú. További felismerhető részlet a "skála", amely a belépést könnyítette meg a fedélzetre. Ennek a hajótípusnak az volt az elsődleges feladata, hogy különböző típusú rakományokat (élelmiszereket, mezőgazdasági termékeket, állatokat, házépítő anyagokat stb.) szállítson, ugyanakkor halászhajóként is szolgált. A gajeta egyúttal családi hajó volt, így minden családtagnak, nőknek, gyerekeknek és időseknek egyaránt tudnia kellett, hogyan kell üzemeltetni. Emiatt több hajó kombinációjának kellett lennie, melyet csak a helyi kézművesek tudtak megalkotni. Ez a hajógyártás nagymértékben befolyásolta Murter szigetének fejlődését és külső képét, mert dokkokat, raktárakat és hajógyártó műhelyeket építettek. A hajóépítés fejlődésével párhuzamosan különböző népszokások és táncok ("Kolo od kanate") is kialakultak. Közvetlenül kapcsolódik ehhez a művészethez a "Tarci Szűzanya" ünnepe, amikor a helyiek egyfajta ünnepélyes hajós felvonulással mennek a kornati Tarci Szűzanya kis templomához.

Kultúra

Betina kulturális és művészeti egyesülete a „Zora”, amely sok évtizedes munkájával őrzi és ápolja a település kulturális hagyományait. Másik művészeti egyesülete a „Kutak” zenekar, amely a modern és progresszív zene fejlődéséhez járul hozzá. A település központi terén minden nyáron megrendezik a „Dan Brganje” folklór és népi fesztivált.

Sport

A település sportegyesületei a „Betina” bowlingklub, a „Kalafat” kispályás labdarúgóklub, a „Brodograditelj” vízilabdaklub, a „Žal” vitorlásklub és a „Betina” női kispályás labdarúgóklub.

További információk

• Tisno község hivatalos oldala (horvátul)
• Betina turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A betinai hajógyár története (horvátul)

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Tz-betina.hr:Betina Archiválva 2016. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
3. Tz-betina.hr:Povijesni spomenici (horvátul)
4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
6. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2701.
7. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5948.
8. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6554.