Szedikert
Szedikert (szlovákul: Záhradné, korábban szlovákul: Sedikert) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. FekvéseEperjestől 10 km-re északra fekszik. TörténeteA települést 1285-ben IV. László király adománylevele „Scegekerthe” alakban említi először, amikor a korábban helyi nemesek kezén levő falut a nagysárosi ágoston rendi szerzeteseknek adja. A falu eredetileg nem a mai helyen, hanem a Mosurovanka-patak mellett, a mai temető közelében feküdt. Ott állt ősi temploma is, melyet Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szenteltek, de már 1814-ben is csak a romjai látszottak. 1320-ban Szedikert szinyei nemesek birtoka. 1350-ben „Zegekerthy” néven említik. 1427-ben 39 portája adózott. 1574-ig újra az ágoston rendiek birtoka volt. 1787-ben 52 házában 403 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Szedikert, Szeczikard. Magyar, és orosz falu Sáros Várm. földes Ura Dezsőfy Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Eperjeshez 3/4 mértföldnyire; határja jól termő.”[2] A 19. században a Dessewffy család birtoka. 1828-ban 70 háza volt 544 lakossal. Lakói többségben zsellérek voltak, akik mezőgazdasággal, juhtenyésztéssel foglalkoztak. A település első iskolája 1850-ben létesült. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szedékerte, tót falu, Sáros vmegyében, Ternyéhez egy órányira: 432 kath., 40 evang., 40 zsidó lak. Termékeny határ. Erdő. F. u. a Dessewffy nemzetség. Ut. p. Bártfa.”[3] A 19. század végén malom, kőbánya, téglagyár és kerámiagyár is működött a községben. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. 1944. szeptember 2-án bombatámadás érte a községet, melynek 9 halálos áldozata volt. Népessége1910-ben 557, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 926 lakosából 916 szlovák volt. 2011-ben 964 lakosából 930 szlovák. Nevezetességei
További információkJegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia