Nagysáros
Nagysáros (szlovákul: Veľký Šariš, németül: Groß-Scharosch) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. A 18. század végéig Sáros vármegye székhelye. FekvéseEperjestől 5 km-re északnyugatra, a Tarca völgyében, annak partján fekszik. Története1217-ben „Sarus” néven említik először. Neve a magyar sár főnévből származik, egyúttal az egykori vármegye névadója. Sáros vára valószínűleg már 13. századi első említése előtt is állt. II. Béla egyik lányát a várkápolnában temettette el. 1312-ben Károly Róbert megostromolta, majd 1315 újéve körül Ákos Mikcs ismét elfoglalta a lázadó Tarkői Henrik ispántól. 1440-től 1461-ig Giskra serege szállta meg, míg Mátyás visszafoglalta tőlük. 1537 szeptemberében Fels, I. Ferdinánd vezére két hónapi ostrommal tudta elfoglalni. Helyreállították, de jelentősége fokozatosan megszűnt. A Rákócziak a Várhegy alatt 1613-ban emeltek várkastélyt. A várat 1687-ben Székely Márton – Thököly kapitánya – felgyújtotta, nehogy a császáriak kezébe kerüljön, azóta rom. 1701. április 18-án innen hurcolták fogságba a császáriak Rákóczi Ferencet. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SÁROS. Nagy Sáros. Régi Mezőváros Sáros Várm., földes Ura Gróf Áspermont Uraság, lakosai katolikusok, fekszik kies helyen, Eperjeshez 3/4 mértföldnyire, hajdani Vára alatt. Régi állapottyáról lásd Vágnert in Analectis Sarosiensib. Több nemes Urak is laknak benne; kastéllyában fogattatott-el éjjel ágyában Rakóczy; de Lengyel Országba kiszabadúlt vala. Határja középszerű, fája, legelője elég van, vásárjai meglehetősek.”[2] Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Nagy-Sáros, tót m. v. Sáros vgyében, Eperjeshez északra 1 mfdnyire, a Tarcsa mellett, 2515 r. kath., 88 evang., 202 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nagy emeletes kastély. Számos nemes udvar. Szántóföldjei hegyesek, s közép termékenységüek; legelője, erdeje elég; lakosai közt sok timár, varga, posztós és kertész számláltatik.”[3] 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. A második világháborúban a vár elpusztult, romjait 1947-ben lebontották. Népessége1880-ban 2571 lakosából 29 magyar és 2217 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 2675-en lakták, ebből 57 magyar és 2437 szlovák anyanyelvű. 1900-ban 2520 lakosából 260 magyar és 2011 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 2476-an lakták: 418 magyar, 1869 szlovák, 74 német és 115 egyéb (lengyel vagy cigány) anyanyelvű. Ebből 2228 római katolikus, 100 görög katolikus, 88 izraelita, 52 evangélikus és 8 református vallású volt. 1921-ben 2540 lakosából 49 magyar és 2328 csehszlovák. 1930-ban 2863-an lakták, ebből 12 magyar és 2527 csehszlovák. 1991-ben 4058 lakosából 3873 szlovák volt. 2001-ben 4018 lakosából 3684 szlovák, 244 cigány és 2 magyar volt. 2011-ben 5292 lakosából 4348 szlovák, 476 cigány és 3 magyar. 2021-ben 6471 lakosából 6181 (+37) szlovák, 2 (+2) magyar, 69 (+570) cigány, 22 (+80) ruszin, 93 (+22) egyéb és 104 ismeretlen nemzetiségű volt.[4] Neves személyek
Nevezetességei
Források
Jegyzetek
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia