A latin spissa jelentése vastag, sűrű. Az előbbi a gomba kalapjára, az utóbbi a lemezeire vonatkozik.[2]
Az excelsa jelentése magas, emelkedett.[3]
Elias Magnus Fries svéd mikológus Agaricus Excelsus-nak nevezte el 1821-ben, Paul Kummer pedig 1871-ben az Amanita nemzetségbe sorolta és az Amanita excelsa nevet adta neki.[2]
Előfordulása
Európa nagy részén és Észak-Amerikában megtalálható.[3]
Magyarországon helyenként gyakori faj,[4] de a párducgalócánál ritkább.[5]
Júniustól októberig a lomb-, és fenyőerdőkben fordul elő leggyakrabban, de a síkságokon és hegyvidékeken is fellelhető.[6]
Egyenként nő, vagy néhány gomba található együtt.[7]
Megjelenése
Kalapja
Vastag, húsos, átmérője a 15 cm-t is elérheti. Fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik. Felszíne sima, széle fiatalon nem bordázott, fényes, barna színű, melyet fehér vagy világosszürke, szabálytalan, érdes, lisztszerű bevonat borít.[2]
Húsa
Fehér színű, néha szürkés árnyalatú, szilárd állagú, lédús, vágásra nem színeződik.[8]
Szaga kissé kellemetlen, dohos, krumpli-, vagy retekszagra emlékeztető.[9]
Lemezei
Sűrűn, szabadon állók, a tönkhöz nem kapcsolódnak, élük finoman szabdalt. Fehér színűek, később sem változik meg a színük.[9]
8–12 cm magas és 2–3 cm széles, hengeres formájú, üreges, töve gumósan megvastagodott, a burokból származó, apró rücskökkel borított. A gallérja fehér színű, nagyméretű és bordázott, magasan helyezkedik el, és a többi galóca fajtól ellentétben nem foszlik el gyorsan.[5]
A tönk, a gallér felett bordázott, alatta szálas mintázatú. Bocskora nincsen.[9]
Fogyaszthatósága
Nyersen mérgező, csak alapos sütés, főzés után fogyasztható (minimum 20 perc hőkezelés), de megfőzve is általában élvezhetetlen, földízű.[2]
De ami miatt nem ajánlott a fogyasztása, hogy nagyon könnyen össze lehet téveszteni a mérgező párducgalóca szürkésebb színű példányaival.[11]
Képgaléria
Fiatal példány
Kalap
Lemezek
Tönk és gallér
Összetéveszthetősége
Hasonló fajok
Párducgalóca (Megkülönböztető jegyek: A tönkjének alja peremesen gumós, a kalapon pedig többnyire szabályosak a fehér burokmaradványok. A kalapperem bordázottságát, vagy annak hiányát nem szabad meghatározásnál figyelembe venni. Ez a gombafaj halálosan mérgező.)[5]
Barna galóca (Megkülönböztető jegyek: Gallérja nem bordás. Mérgező faj.)[12]
Piruló galóca (Megkülönböztető jegyek: Húsa vörösödik sérüléskor, valamint a tönkje és kalapja is rózsaszínes árnyalatú. Nyersen mérgező, alapos sütés-főzés után fogyasztható csak.)[5]
Bíbor galóca[9] (Nyersen mérgező, de főzés után is kellemetlen szaga és íze marad ezért étkezési érteke nincsen.)[5]
Szürke selyemgomba (Megkülönböztető jegyek: Nincsen gallérja, a kalap széle erősen szabdalt, tönkje pedig sima és egyenes. Nyersen mérgező, alapos sütés-főzés után fogyasztható csak.)[9]
_Bertillon_80981.jpg)
.jpg)
.jpg)
