Som (település)
Som község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban. FekvéseA vármegye északkeleti részén fekszik, Siófoktól 8 kilométerre délre. Fekvése miatt Siófok város háttértelepülésének tekinthető, szinte minden a városhoz köti. Földrajzilag a Kelet-Külső-Somogyi dombság északkeleti nyúlványainak területéhez tartozik. Területét a Kis-Koppány patak szeli ketté, melynek vize a Sión keresztül a Dunába jut. A közvetlenül határos települések: észak felől Ádánd, kelet felől Nagyberény, délkelet felől Magyarkeszi, dél felől Iregszemcse, délnyugat felől Bábonymegyer, nyugat felől pedig Nyim. Északnyugat felől a legközelebbi település Ságvár, de a közigazgatási területeik nem érintkeznek. A község lélekszáma körülbelül 700 fő, és nem csökken folyamatosan: vannak olyan évek, amikor – vélhetően a Balaton közelségének is köszönhetően – lassan gyarapszik. Az önkormányzat a szomszédos Somogy és Tolna vármegyei településekkel jó kapcsolatot alakított ki. Az óvodai, iskolai képzés elsősorban a Ságváron működő közös intézményekben történik, de járnak itteni diákok Nagyberénybe és Siófokra is. A település külterületén található a Somi Nagytérségi Regionális Hulladékkezelő Központ, ami négy vármegye – Veszprém, Fejér, Somogy és Tolna – 76 településének szilárd hulladékát fogadja be. MegközelítéseLegfontosabb közúti megközelítési útvonala a 65-ös főút, mely dél-északi irányban végighalad a központján. Nagyberénnyel és a Mezőföld településeivel a 6402-es út köti össze. Két lakott külterületi településrésze közül Som-Daránypuszta a központtól délre helyezkedik el, a 65-ös főút és a Tabra vezető 6511-es út elágazásánál, Som-Simonmajor pedig szintén a 65-ös mentén, de még délebbre, a központtól mintegy 8 kilométer távolságra. (Nevezik a községet Somogy vármegye keleti kapujának is, mivel Tolna vármegye felől érkezve Som-Simonmajornál lép be az utazó a megyébe.) A hazai vasútvonalak közül a Kaposvár–Siófok-vasútvonal érinti, melynek két megállója van itt: Som-Nagyberény megállóhely és Daránypuszta megállóhely. TörténeteAz első írásos emlékek szerint a mai község területe a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, melyet e nemzetségből származó Tibold és Kozma 1229-ben szereztek. Az 1294. évi osztályegyezség alkalmával Kozma fiai, Zerje és Demeter nyerték el, a közben elpusztult Kapurévvel együtt. A török megszállás előtti évtizedben már Hédervári István volt a földesura. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstromba 21 adózó házzal lett felvéve a település. A következő időszakban a török portyázások és a rendszeressé váló végvári harcok színterévé vált ez a környék. 1703-ban Viczay Ádám volt a földesura; 1715-ben mindössze 10 itteni adózó házról készült összeírás. 1726-ban már az Apponyi család tulajdonához tartozott a község. Ebben az időszakban szőlőhegye tette híressé Somot: 33 család bérelt itt szőlőskertet. A bontakozó gazdasági jólétnek az 1731-es nagy kolerajárvány vetett véget. Bár a járvány viszonylag rövid ideig tartott, de az állatelhullások miatt a szántók megművelése lehetetlenné vált. Ebben az időben szerzett itt birtokot Kenessey István, aki főleg magyar telepesekkel kívánta munkaerő-szükségletét kielégíteni. 1766-tól ismételten a Viczay család volt a település többségi birtokosa, de a Pallavicini őrgrófságnak is jelentős birtokai voltak, amely az itteni földjeit bérbe adta és állítólag – korát megelőzve – már az ötös vetésforgót alkalmazta. 1853-ban a lakosság lélekszáma már 780 fő volt. 1879-ben nagy tűzvész pusztított a községben, és a falu fele leégett, s csak lassan épült újjá, de 1890-ben már 908 lakosa volt a községnek. Közigazgatásilag abban az időszakban a nagyberényi körjegyzőséghez tartozott. 1914-ben polgári olvasókör alakult, de nem élte túl a forradalmak korát. Az első és második világháborúban a munkaképes férfi lakosság jelentős része a fronton harcolt. A szarvasmarhatartás elterjedésének tulajdonítható, hogy a tej értékesítésére 1925-ben megalakították a Somi Kisgazdák Tejszövetkezetét, mely 1932-ben beolvadt a Nagyberényi Tejszövetkezetbe. 1937-ben alakult meg a Somi Vadásztársaság. A II. világháborút követően a településen 66 nincstelen és törpebirtokos igényelt földet, míg a közigazgatásilag hozzátartozó Daránypusztán állami gazdaság alakult. A szövetkezesítés a községet sem kerülte el. 1950-ben alakult a Béke Mgtsz., mely többször átalakult, s foglalkoztatta az itt élőket. A község mezőgazdasági jellege a 20. század második felében fokozatosan elhalványult, mára szinte teljesen meg is szűnt. A lakosság többsége Siófokra ingázik, illetve a környező városok és nagyobb települések ipari üzemeiben keres megélhetési lehetőséget. 1956. október 29-én megalakították a Községi Nemzeti Bizottságot, mely a rövid forradalmi időszak alatt érdemben intézkedni nem tudott. 1914-től 1949-ig működött a népiskola, amely ezt követően általános iskola lett, majd 1981-től megszűnt helyben az oktatás. A rendszerváltozás előtt a település elsorvasztásra volt ítélve, s innét kellett élni a megnyíló lehetőségekkel, ami sikerült is. 1991-ben vezetékes ivóvíz és intézményes szemétszállítás, 1993-94-ben gázfogadó és gázhálózat, 1998-ig új utak, hidak, járdák épültek. Csinosították a közterületeket, buszmegállók készültek társadalmi munkában. Kiemelten támogatták az iskolai tanulást minden szinten, a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat, de nem maradtak ki az egyházak sem. A környéken elsők között került a községi temető bekerítésre, illetve a víz bekötése locsolásra. 1999-től Falunap került megrendezésre minden év június utolsó szombatján. 2005-től a júniusi Falunapon megrendezésre került a „Somi Süti Fesztivál”, a fánkok és édes sütemények versenye. 2006. május 13-án a temetőben a II. világháborúban itt elesettek tiszteletére kopjafa került felállításra. 2007. szeptember 28-án a somi Közösségi házban ülésezett Somogy Megye Közgyűlése. 2009-ig a községben minden infrastruktúra kiépült: vezetékes ivóvíz, gáz, utak, hidak, járdák, kábeltévé és internet, szennyvízhálózat és -telep, illetve hulladékkezelő központ is létesült. 2014-ben a Közösségi ház udvara burkolva és virágosítva lett, illetve a 020 helyrajzi számú ingatlanon létesült 5 épületben bemutatásra kerültek a régi mesterségek szerszámai és tárgyai, amely beruházásra a „Som Községért” Alapítvány nyert 35 millió forintnyi pályázati támogatást. Ugyanebben az évben a Közösségi ház mellett található orvosi rendelő is felújításra és bővítésre került az önkormányzat saját kivitelezésében, ennek során háziorvosi és fogorvosi körzetközpont, illetve egy kiadható épületrész is létesült. Eredményesen működik a Vöröskereszt szervezet és az Egységes Somért Alapítvány. 2020. szeptember 9-én elkészült a balatoni kerékpárúthoz kapcsolódó Ságvár-Som szakasz, így a 65-ös főút megnövekedett forgalma ellenére a tópartról a község biztonságosan elérhető gyalog, kerékpárral és kismotorral is. Elpusztult településekKapurévA határbeli úgynevezett Pusztai-dűlőn feküdt egykor Kapurév falu, mely a fennmaradt hagyományok szerint a török hódoltság alatt pusztult el. Ocsmánd, Ocsmány Daránypusztán a Sötét-hegy oldalában helyezkedett el, a 60-as évek végéig 1-2 család lakta. KözéletePolgármesterei
NépességA település népességének változása: A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 8,3% cigánynak, 0,4% horvátnak, 2,8% németnek, 0,8% románnak mondta magát (9,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,3%, református 17,3%, evangélikus 1,6%, felekezet nélküli 16,5% (21,4% nem nyilatkozott).[11] 2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% cigánynak, 0,7% németnek, 0,4% ruszinnak, 0,1% románnak, 0,1% örménynek, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,4% volt római katolikus, 13,9% református, 2,3% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 14% felekezeten kívüli (33,7% nem válaszolt).[12] Nevezetességei
Híres somiak
Képek
Források
Jegyzetek
További információKapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia