Kaposvártól 17 kilométerre keletre, a Külső-Somogyi-dombság lejtőin fekszik. Határát rétekkel, erdőkkel, szőlőkkel tarkított táj öleli és nyugat-keleti irányban átszeli a Kapos folyó. Hozzá tartozik Gázlópuszta, Sárkánypuszta és Jajvölgytelep is.
Bár nincs túl közel a Balaton déli partjához, a település szőlő- és borgazdasági szempontból mégis a Balatonboglári borvidék részét képezi.[3]
Közúton csak a 61-es főúton érhető el, Nagyberki vagy Baté érintésével; a többi környező településsel nincs közúti kapcsolata.
Bár közvetlenül a település mellett halad el a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal, annak megállási pontja nincs a határai között, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget így Baté vasútállomás vagy Nagyberki megállóhely kínálja. Jól ellensúlyozza viszont a vasúti kapcsolatok szűkösségét, hogy kitűnő buszközlekedése van.
Története
Mosdós már az ókorban is lakott volt. Erre utal a falu határában feltárt kelta telep is. A falu történetét a 16. század elejéről ismerjük. Az 1550 évi adólajstrom szerint ekkor Pető János volt a birtokosa. Az 1563 évi török kincstári adólajstromban 11, az 1573-1574 évi török defterben 17 házzal van felvéve. Az 1660 évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint Csobánc várához tartozott. Az 1700-1703 közötti években a Balogh család és Jankovics István birtoka volt. A falu a 17. században elpusztult, az 1715 évi összeírás adatai szerint „csak egy év óta települt”.
A falu az elnéptelenedése előtt a Szálláson élt, ami ma szántóföld. A visszatelepítés után, 1732-ben iskolát alapított a katolikus egyház. A Vigadó-hegyen lévő kápolnát 1779-ben építették. A falu mai templomát 1832-ben építették. Gróf Pallavicini Ede1892-ben épített itt magának kastélyt, amiben ma szanatórium működik.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,1%-a magyarnak, 6,4% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,8% németnek, 1,3% románnak, 0,3% ukránnak mondta magát (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,8%, református 6%, evangélikus 0,6%, felekezet nélküli 13,9% (15,4% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 94,5%-a vallotta magát magyarnak, 8,7% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% románnak, 0,1% horvátnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,4% volt római katolikus, 4% református, 0,8% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 1,2% egyéb keresztény, 1,9% egyéb katolikus, 16,8% felekezeten kívüli (31,5% nem válaszolt).[14]
Ismert személyek
Itt született Lőwy Mór (1854–1908) temesvári főrabbi.
Itt született Zichy Nándor (1907–1994) sportrepülő, országgyűlési képviselő.
Nevezetességei
Pallavicini-kastély – A skót lovagvárakat utánzó kastély építését 1892-ben fejezték be. Építtetője, Pallavicini Ede a falu földesura volt, akinek nagyobb birtokai Szeged környékén voltak, mosdósi uradalmára vadászni járt. Az őrgróf asztmás betegségben szenvedett és úgy gondolta, hogy a környék klímája könnyít a betegségén. A kastély a gróf 1932-ben bekövetkezett haláláig otthonául szolgált. A nagy értékű ingatlan, benne a 4000 kötetes könyvtárral, értékes szarvasagancs-gyűjteménnyel fia, György tulajdonába került, aki az intézmény sorsát intézőjére bízta. Az értékes ingatlant 1936-ban megvásárolta Somogy vármegye törvényhatósága, majdan kialakítandó gyógyintézet céljára. 1939-ben lengyel katonai menekülttábor, 1944 decemberében szovjet hadikórház, 1947-ben görög menekült gyermekek otthona működött ott. A Somogy Megyei Tüdő- és Szívkórház 1949. november 16-án kezdte meg mai rendeltetésének megfelelő működését. 2002. július 1-től a Magyarországi Református Egyház kezelésébe került. A kastélyban van a székhelye a Magyar Gyermekgyógyászok Társaságának is.
