Orci
Orci község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban. FekvéseA megyeszékhelytől, Kaposvártól északkelet felé található, alig nyolc utcából álló kisközség négy kilométerre keletre fekszik a városhoz tartozó Toponártól. Közúton a 6505-ös útból kiágazó 65 112-es számú mellékúton érhető el, amely innen még továbbvezet a zsáktelepülésnek számító Zimány központjába. A község nyugati részén folyik el az Orci-patak, amely Taszárnál a Kaposba torkollik. Nevének eredeteNeve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A nyelvészek szerint az alapjául szolgáló személynév egy Ort- előtagú ófelnémet személynévnek lehet a becézett alakja (Orthold, Ortlieb, Ortmann). Az ezt követő írásos előfordulásai a következők: Orzy (1404), Orchy (1536. évi adólajstrom), Orczy (1542) és Orchÿ (1554). A mai Orci névalak a helyesírás szabályozása után került rögzítésre a település nevének ejtése alapján. TörténeteElső írásos említése az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben található, ekkor Orcze alakban írták. A középkori falu a török időkben elnéptelenedett, lakói valószínűleg biztonságosabb helyre költözködtek. Egyes adatok szerint még 1715-ben 15 család lakta, s 1748-ban még láthatóak voltak a falu végén az egykori templom romjai. 1733-ban az Orczy család lett a település földesura, rajta kívül a Kegyes Tanítórendnek volt itt nagyobb birtoka. Később többször változtak a birtokosai, így a Zankó, a Wlassich és a Szalay család tagjaié volt a község. A 17–18. században pusztává lett falut az Orczy család akkori tagjai telepítették be új lakosokkal; a feltételezések szerint a Nyugat-Dunántúlon levő birtokaikról hozott református családokkal. Orcinak volt egy ikertelepülése, a tőle északra található, római katolikus lakosságú Tömörke, amely távolabb esett az úttól, tehát fekvése sokkal biztonságosabb volt. A középkorban jelentékeny falu lehetett, ezt bizonyítják a 18. század eleji anyakönyvek is; lélekszáma elérte Orciét. 1756-ig lakossága népes, azután rohamosan csökken, 1826-tól pedig eltűnik a matrikulákból. Orci lakossága 1836-ban volt a legmagasabb: 580 fő. KözéletePolgármesterei
NépességA település népességének változása: A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,3%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,5% lengyelnek mondta magát (18,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51,3%, református 7,1%, evangélikus 0,9%, felekezet nélküli 13,9% (26,2% nem nyilatkozott).[11] 2022-ben a lakosság 92,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% németnek, 0,6% cigánynak, 0,2% románnak, 0,2% lengyelnek, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,5% volt római katolikus, 6,7% református, 0,6% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,4% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 19,7% felekezeten kívüli (37,7% nem válaszolt).[12] NevezetességeiRómai katolikus templomát az Orczy család a 18. században építtette (a pontos évszám nem ismert). Az egyszerű barokk műemléképületet később átalakították, majd a 20. században megnagyobbították (mérete: 10 méter × 6 méter). A falu 1968-ig a taszári plébánia filiája volt, jelenleg Toponárhoz tartozik. A község első, 1737-ben épített református templomát a vármegye 1751-ben leromboltatta, helyébe az új 1844–47 között épült. Híveit sokszor anyakönyvezték a katolikusok között. A református vallású lakosság fokozatosan csökkent az úgynevezett egykézés miatt. A 19 század végén évente már csak egy-három gyermeket kereszteltek. Híres orciak
Díszpolgárok
Források
Jegyzetek
További információkKapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia