Nemeshany
Nemeshany község Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. FekvéseDevecsertől 7, Sümegtől 15 kilométerre található, a két várost – illetve a 8-as és a 84-es főutakat – összekötő 7324-es út mentén. Környező települései közül csak innen érhető el közúton – az előbbi útból a község nyugati szélén, északnyugat felé kiágazó 73 153-as úton letérve – a zsákfalunak számító Bodorfa. A legközelebbi települések: Bodorfa, Káptalanfa, Gyepükaján, Csabrendek, Devecser és Sárosfőpuszta. Nevének eredeteA Hany helységnév a magyar régi hany (mocsár, láp, ingovány) főnévből keletkezett. A Nemes előtag kisnemesi lakosokra utal. TörténeteA nevét 1230-ban már említik. Egy részét akkor már nemesek birtokolták, másik része várföld volt. Két község török idők alatti-utáni összeolvadásból alakult ki a falu. A török megszállás alatt majdnem teljesen elnéptelenedett. A visszatérő nemesek újjáépítették és felvirágoztatták a községet. A törökök kiűzése után egészen a jobbágyfelszabadításig nemesek lakták. A nemesi rangot a csehek elleni harcban kapták a falu lakói. KözéletePolgármesterei
NépességA település népességének változása: A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,5%-a magyarnak, 0,8% románnak, 0,5% cigánynak mondta magát (19,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59%, református 3,1%, evangélikus 5,9%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 4,6% (26,9% nem nyilatkozott).[11] 2022-ben a lakosság 89%-a vallotta magát magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,3% románnak, 0,3% németnek, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47,7% volt római katolikus, 5,8% evangélikus, 2% református, 10,2% felekezeten kívüli (31,1% nem válaszolt).[12] Nevezetességei
Jegyzetek
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia