Zalaszombatfa a Lendva síkságán, a magyar-szlovén határ közelében helyezkedik el.
A közvetlenül határos települések: észak-északkelet felől Resznek, kelet felől Belsősárd, délkelet felől Rédics, délnyugat felől pedig Szijártóháza.
Megközelítése
Csak közúton közelíthető meg, a 86-os és a 75-ös főutak Rédics melletti csomópontja felől, mellékutakon (a 74 126-os, majd az abból kiágazó 74 127-es számú mellékúton), illetve Belsősárd központja felől egy (részben szilárd burkolat nélküli) önkormányzati úton.
Az ország távolabbi részei felől az említett főutak tekinthetők a legfontosabb közúti megközelítési útvonalainak, de a határ szlovén oldalán a település közelében halad el az A5-ös autópálya is.
A községbe napi négy autóbusz jár a járási székhely, Lenti felől.
Története
Zalaszombatfa első említése 1335-ből való. Birtokosai egészen 1644-ig az alsólendvai Bánffyak voltak. Ekkor Nádasdy Tamás kezére jutott. A törökök nem dúlták fel a települést, ám a falu lakosait sokat dolgoztatták a lenti és az alsólendvai várakon.
Az alsólendvai járásban lévő település a trianoni békeszerződés hatására a magyar-jugoszláv határ magyar oldalára került, így elvágva korábbi természetes piacától pusztulásnak indult a település. Mára lakossága ötödére csökkent le, a közügyek mind Rédicsen zajlanak. A súlyosan elöregedett falu a turizmusban próbál megoldást találni a népesedési problémákra.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 100%. A lakosok 88,4%-a római katolikusnak vallotta magát (9,3% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 81,8%-a vallotta magát magyarnak, 9,1% németnek, 4,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 56,8% volt római katolikus, 4,5% evangélikus, 2,3% református, 2,3% egyéb katolikus, 2,3% felekezeten kívüli (31,8% nem válaszolt).[15]
.svg)
