Mont Cenis (vonat)

Mont Cenis
ETR 460 sorozatú billenőszekrényes vonat
Típus	Trans Europ Express (TEE) (1957–1972) Rapide (1972–1980) InterCity (1980–1996) EuroCity (1996–2003)
Státusz	megszűnt
Hely	Olaszország Franciaország
Névadó	Mont Cenis (alpine subsection)
Elődje	Le Transalpin
Első járat	1957. június 2.
Utolsó járat	2003. december 14.
Utódja	EC Carravagio
Volt üzemeltető	SNCF FS
Vonal kezdete	Lyon
Vonal vége	Milánó
Távolság	465 km
Járatsűrűség	naponta
Vonatszám	TEE 15 / TEE 14
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	3 kV DC (Olaszország) 1,5 kV (Franciaország)
Vasútvonal	Fréjus-vasútvonal (Lyon-Torino)
A TEE Mont Cenis útvonala 1957-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz Mont Cenis témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Mont Cenis egy nemzetközi vasúti járat volt, amely összekötötte a franciaországi Lyont az olaszországi Milánóval. A járatot arról a hegyláncról nevezték el, amelyen átment a francia-olasz határon lévő Fréjus-alagútban (francia nyelven: Mont Cenis alagút).[1]

Története

A Mont Cenis az 1954 óta Lyon és Milánó között ugyanazon az útvonalon közlekedő francia Rapide járat, a Le Transalpin korszerűsített utódja volt. 1957-ben a TEE hálózat nem volt összefüggő, egy északi és déli részből állt. A déli rész központja Milánó volt, és négy TEE járatot terveztek indítani Milánóból. Azonban az olasz ALn 442-448 vonatok nem készültek el időben a TEE hálózat 1957. június 2-i elindításáig, és ennek következtében a francia RGP-825-tel üzemeltetett Mont Cenis volt az egyetlen, amely időben elindult. Az RGP-825-öt 1960. május 29-én az olasz ALn 442-448 sorozatú dízelmotorvonat váltotta fel,[2] így a TEE hálózat teljes déli részét a Ferrovie dello Stato üzemeltette. Ez a csere egyáltalán nem hozott javulást, mert az ALn 442-448 vonatok alig tudtak megbirkózni azzal feladattal, ami a Brenner útvonalon (A TEE Mediolanum útvonalán) várt rájuk, a hegyvidéki környezet lejtői és emelkedői miatt az átlagsebesség 85 km/h-ról 75 km/h-ra csökkent.[3]

1966-ban a Catalan Talgo bemutatkozott a Genf–Portbou viszonylaton, és Chambéry állomáson az időzített átszállási kapcsolat megteremtése érdekében a nyugat felé tartó Mont Cenis menetrendjét fél órával eltolták, ezzel első osztályú összeköttetést teremtve Milánó és Spanyolország között.[4]

Trans Europ Express

Az 1971/72-es téli menetrend

A Mont Cenis utolsó menetrendje a TEE hálózat részeként,[5] Franciaország a közép-európai időzónában, Olaszország pedig abban az időben a kelet-európai időzónában volt megtalálható, így Modane és Bardonecchia közötti a valós utazási idő 20 perc volt.

TEE 15	Ország	Állomás	km	TEE 14
18:00	Franciaország	Lyon Perrache	0	11:35
19:13	Franciaország	Chambéry	107	10:23
19:23	Franciaország	Montméllan	121	**:**
19:57	Franciaország	St Jean de Maurienne	178	09:43
20:28	Franciaország	Modane	206	09:13
21:48	Olaszország	Bardonecchia	226	09:54
21:57	Olaszország	Oulx C.C.S.	237	09:40
22:47	Olaszország	Torino Porta Nuova	362	08:37
22:57	Olaszország	Torino Porta Susa	368	08:29
00:25	Olaszország	Milano Centrale	465	07:00

Rapide

1972. szeptember 30-án az ALn 442-448 motorvonatokat kivonták a forgalomból, és főként az olasz második generációs TEE vonataival helyettesítették őket. A Mont Cenis járatot egy első osztályú Rapide váltotta fel, amely a francia RGP motorvonattal közlekedett. Bár ez a TEE korábbi állományából való volt, a vonat narancssárga/szürke SNCF színekkel volt fényezve, és már nem volt része a TEE hálózatának.[6] 1978. május 28-án a gördülőállományt felváltották a francia Corail és az olasz Eurofima kocsikból álló mozdonyokkal vontatott vonatok.[7] 1980. június 1-jén a Mont Cenis-t nemzetközi InterCity járattá alakították.

EuroCity

Csak 1996. szeptember 29-én, majdnem tíz évvel az EuroCity hálózat bevezetése után vált a Mont Cenis EuroCity-vé. 1996. szeptember 29-én öt EuroCity járatot vezettek be Lyon és Torino között.[8] Közülük három, a Mont Cenis, az Alexandre Dumas és a Manzoni Milánóig közlekedtek; a másik kettő, a Fréjus és a Monginevro csak a Torino-Lyon szakaszt szolgálta ki. Az Alexander Dumas és a Manzoni járatok Milánó és Párizs között közlekedtek TGV szerelvényekkel, a másik hármat az FS ETR 460 sorozatú billenőszekrényes vonatokkal üzemeltették. A billentési tulajdonsága miatt az ETR 460 30 perccel gyorsabban tudta megtenni a távot a hegyeken át, mint egy TGV. Ez az olasz sorozat azonban ugyanannyira megbízhatatlan volt, mint az ALn 442-448 állomány néhány évtizeddel korábban, és két tél után az egyik olasz járatot megszüntették, hogy a másik kettőt a karbantartási idők között elérhető vonatokkal lehessen kiszolgálni. 2000 májusában a franciák meg akartak szabadulni ettől az olasz problémától, és szorgalmazták az ETR 460 motorvonatok helyett mozdony vontatta vonatok forgalomba állítását. Ez 2002. december 15-én valósult meg, és a mozdonycserére Modane-ben került sor. Egy évvel később a Mont Cenis helyét a TGV Caravaggio szolgáltatás vette át, és a Mont Cenis járat végleg megszűnt.

Források

1. La Légende des TEE p. 172.
2. Il TEE Breda p. 17.
3. Das grosse TEE Buch p. 103
4. Il TEE Breda p. 18.
5. Vorfahrt in Europa table 21
6. La Légende des TEE p. 174.
7. Il TEE Breda p. 21.
8. La Légende des TEE p. 175.

Irodalom

• Werbeamt der DB. Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72 (német nyelven). Franciaországnkfurt am Main: Deutsche Bundesbahn (1971) 
• Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X 
• Dell'Amico, Franciaországnco. Il TEE Breda (olasz nyelven). Savona: ACME (2005) 
• La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9