Bavaria (vonat)

Bavaria EuroCity
A Bavaria Geltendorf állomáson az Allgäubahn vonalán
Típus	Schnellzug (D) (1950-es évek–1969) Trans Europ Express (TEE) (1969–1977) Schnellzug (D) (1977–1984) InterCity (IC) (1984–1987) EuroCity (EC) (1987–2002)
Státusz	nincs helyette nevet viselő járat
Hely	Németország Svájc
Névadó	Bajorország
Első járat	1950-es évek
Utolsó járat	2002
Volt üzemeltető	Deutsche Bundesbahn / Deutsche Bahn (DB) SBB-CFF-FFS
Vonal kezdete	München Hbf
Vonal vége	Geneva-Cornavin (1969-ig) Zürich HB
Távolság	355 km (München–Zürich)
Járatsűrűség	naponta
Vonatszám	TEE 66/67
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	15 kV AC, 16,7 Hz (Lindau–Zürich)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bavaria EuroCity témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Útvonal
0 München Hbf 131 Kempten (Allgäu) Hbf 221 Lindau Hbf Németország–Ausztria országhatár 231 Bregenz Ausztria–Svájc országhatár 245 St. Margrethen 272 St. Gallen 329 Winterthur 355 Zürich Hauptbahnhof

A Bavaria egy expresszvonat volt, mely összekötötte a németországi München Hauptbahnhofot a svájci Zürich Hauptbahnhoffal. Az 1950-es évektől 1969-ig a járat Münchentől Genfig (Cornavin állomás) közlekedett, de az útvonalát visszavágták Zürichig. Neve Bajorország neve latinul, ami egyben a német állam hivatalos német neve is: Bavaria. A járatot a Deutsche Bundesbahn / Deutsche Bahn (DB) és a Svájci Államvasút SBB-CFF-FFS üzemeltette. Az útvonala tartalmazott egy megállót Ausztriában is Bregenzben. A 24 km-es osztrák szakaszon St. Margrethen határállomásig már svájci mozdony vontatta a szerelvényt, a mozdonycsere a németországi Lindau Hauptbahnhofon történt meg.

Története

Eredetileg a szerelvény egy másod-osztályú gyorsvonat (Schnellzug) volt, mely München-Zürich-Genf között közlekedett. 1963-tól a vonat egy étkezőkocsit is továbbított München-Lindau és St. Margrethen – Genf között.,[1] de 1968-tól az étkezőkocsi egy büfékocsira lett lecserélve.

1969-től a Bavaria egy csak első osztályú kocsikból álló Trans Europ Express (TEE) járat lett, és az útvonalát is lerövidítették Zürichig. Étkezőkocsit már a teljes útvonalon továbbított, az étkezésért a Swiss Restaurant Car Company felelt.[2]

1977 május 22-én a szerelvény további két másodosztályú kocsival is kiegészült.[3] Hét évvel később, 1984. június 3-án InterCity vonattá változott,[4] majd 1987. május 31-én integrálták az EuroCity hálózatba.[5] 2002 végéig viselte a Bavaria nevet, majd ezután név nélküli EuroCity lett belőle.

Útvonal

1971/72-es téli menetrend[6]

TEE 66	Ország	km	Állomás	TEE 67
17:46	Németország	0	München Hbf	12:28
19:01		131	Kempten (Allgäu)	11:12
20:02		221	Lindau	10:09
20:10	Ausztria	231	Bregenz	10:00
20:25	Svájc	245	St. Margrethen	09:45
20:51		272	St. Gallen	09:20
21:30		329	Winterthur	08:41
21:52		355	Zürich HB	08:20

Baleset

1971. február 9-én a Bavaria kisiklott Aitrang állomáson. A balesetben 28 ember életét vesztette.

Képek

• 
  Az EC 193 EuroCity München Hauptbahnhofon két DB 218 sorozatú mozdonnyal, a járat az egykori Bavaria útvonalán közlekedik
• 
  EuroCityként Lindau Hauptbahnhofon
• 
  Mozdonycsere után egy svájci gép viszi tovább a vonatot

Források

1. Cooks Continental Timetable (February 1963 edition), pp. 178, 309. London: Thomas Cook Publishing.
2. Thomas Cook Continental Timetable, various issues.
3. Thomas Cook International Timetable (May 22–June 30, 1977 edition), p. 6. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
4. Thomas Cook Continental Timetable (May 1–June 2, 1984 edition), pp. 392, 473. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
5. Thomas Cook Continental Timetable (May 31–June 30, 1987 edition), pp. 472, 475.
6. Werbeamt der DB: Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72. Szerk. Deutsche Bundesbahn. Frankfurt am Main: (kiadó nélkül). 1971.  

Irodalom

• Siegfried Bufe: Allgäubahn, München–Kempten–Lindau. (németül) Egglham: Bufe-Fachbuch-Verlag. 1991. ISBN 3-922138-41-1  
• TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9  (franciául)
• TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5  (olaszul)
• TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4  (németül)
• Siegfried Bufe: Allgäubahn, München–Kempten–Lindau. (németül) Egglham: Bufe. 1991. ISBN 3-922138-41-1  
• Werbeamt der DB: Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72. (németül) Szerk. Deutsche Bundesbahn. Frankfurt am Main: (kiadó nélkül). 1971.  
• Martin Van Oostrum: De Nederlands-Zwitserse TEE. (hollandul) Utrecht: Uquilair. 1997. ISBN 90-71513-28-9  
• Peter Goette – Peter Willen: TEE-Züge in der Schweiz und Schweizer TEE-Züge im Ausland. (németül) Freiburg: EK Verlag. 2006. ISBN 978-3-88255-697-1  
• Peter Goette: TEE-Züge in Deutschland. (németül) Freiburg: EK Verlag. 2008. ISBN 978-3-88255-698-8  
• Maurice Mertens – Jean-Pierre Malaspina: La Légende des Trans Europ Express. (franciául) Vannes: LR Presse. 2007. ISBN 978-2-903651-45-9  
• Hans-Bernhard Schönborn: Die TEE-Züge der Schweiz. (németül) München: GeraMond Verlag. 2002. ISBN 3-7654-7122-4  
• Jörg Hajt: Das grosse TEE-Buch. (németül) Szerk. Heel. Bonn/Königswinter: (kiadó nélkül). 2001. ISBN 3-89365-948-X