Sztapár

Sztapár (Стапар / Stapar)
A főutca az ortodox templommal
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Nyugat-bácskai
Község	Zombor
Rang	falu
Alapítás éve	1752
Irányítószám	25240
Körzethívószám	+381 25
Népesség
Teljes népesség	3282 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség	39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	355 m
Terület	84,0 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 39′ 41″, k. h. 19° 12′ 18″45.6614, 19.205Koordináták: é. sz. 45° 39′ 41″, k. h. 19° 12′ 18″45.6614, 19.205
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztapár témájú médiaállományokat.

Sztapár (szerbül Стапар / Stapar) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Zombor községben.

Története

Nevét az oklevelek 1740 körül említették először a zombori határőri miliciával kapcsolatban, mely többek között egy Stapari nevezetű pusztát használt.

1749-ben még puszta volt, a következő évben azonban Bukcsinováczból (Apatin alatt) és Vranyosevóból (Apatin fölött Vranyos) a nép Sztapár pusztára telepedett. E két régi lakóhely neve Sztapár határában máig fenn van. A buksinovóiak a Popin zid (a pap falá)-tól délre, a vranyesevóiak attól északra laktak a faluban. Később Puszta-Szentivánból és Bresztováczból is ide költöztek a szerbek, így a falu gyarapodva, már 1753-ban görögkeleti szerb templomot is építettek.

Az 1768. évi kamarai térkép szerint Sztapár faluban 180 szerb család volt. A falutól keletre volt Oblicza puszta, tovább keletre Preradovity puszta, ezek alatt Szamovoricza puszta. E három puszta nem a falu tartozéka volt, csak bérelték. 1772-ben volt úrbéri rendezés, mikor e pusztákat úrbérileg a falu határához csatolták. 1891-ben a sztapári uradalmat 660,000 forinton Haas és Deutsch budapesti cég vette meg.

A község régi pecsétje 1777-ből való. Az 1900. évi népszámláláskor Sztapáron 5571 lélek élt 1061 házban. A helységnek addig használt Ósztapár neve helyett az 1904. évi miniszteri rendelet szerint Sztapár lett a hivatalos neve.

A község határában a zombori Zsarkovácz-szállások felé, hosszú földhát van; rajta három halom, mely közelében egy régi földvár látható.

A falu határában feküdt egykor Szent-Miklós, Szent-Katerina és Kenyeres. Az első a Marótiak birtoka volt, melyet cserében szereztek meg. 1477-ben a Báthoriaké lett, de a Szentgyörgyi grófok is igényt tartottak rá.

Népesség

Demográfiai változások

Demográfiai változások

1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
4811	4925	4582	4242	3988	3795	3720[2]	3282[1]

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	3494	93,92
Horvátok	50	1,34
Jugoszlávok	29	0,77
Cigányok	27	0,72
Magyarok	20	0,53
Bunyevácok	10	0,26
Montenegróiak	5	0,13
Szlovének	3	0,08
Muzulmánok	3	0,08
Románok	2	0,05
Macedónok	2	0,05
Ukránok	1	0,02
Szlovákok	1	0,02
Németek	1	0,02
Bosnyákok	1	0,02[3]

Források

• Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye

Jegyzetek

1. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)  
2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9