Szond

Szond (Сонта / Sonta)
A Szent Lőrinc római katolikus templom
Szond címere
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Nyugat-bácskai
Község	Apatin
Rang	falu
Alapítás éve	1206.
Irányítószám	25264
Körzethívószám	+381 25
Népesség
Teljes népesség	4238 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség	34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	86 m
Terület	125,3 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 35′ 38″, k. h. 19° 05′ 44″45.593888888889, 19.095555555556Koordináták: é. sz. 45° 35′ 38″, k. h. 19° 05′ 44″45.593888888889, 19.095555555556
A Wikimédia Commons tartalmaz Szond témájú médiaállományokat.

Szond (szerbül Сонта / Sonta, németül Waldau) település a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatin községben.

Fekvése

Apatintól délkeletre, a Duna közelében, Szilágyi és Gombos közt fekvő település.

Története

Szond nevét az oklevelek már 1192-ben említették Baac Zund néven.

A tatárjárás előtt a Bodrogról Bácsra vezető nagy út mellett feküdt Savonca (Savnica) vár, amely azzal a körsánccal azonosítható, amely az 1884. évi térképen Doroszlótól északnyugatra, a rókás dűlőnél, a szondi határvonal mellett feküdt.

Savonca vár uradalma nyugati irányban a Dunáig terjedt, a jelentékeny Szond helységet is magába foglalva, ezért Szondról nevezték el az uradalmat. Savonca föld, s az ezen fekvő hasonló nevű vár az utód nélkül elhalt monoszló nemzetségből származó Uros birtoka volt.

1206-ban Souncha néven említették, mikor II. András király Machariás fiának, Tamás vitéznek és általa unokáinak adományozta hűséges ragaszkodásáért.

1237-ben Tamás bán fiai, Gergely és Tamás megosztoztak a birtokon, amelyen ekkor már 5 falu: Szond, Belszond, Külszond, Császló és Széklak feküdt. Gergelynek jutott Újlak, Széklak, Külszond és Császló szolgákkal és szabadosokkal Belszondon 5 háznép hajós és két háznép halász, Tamásnak pedig a Belszondon lakó szolgák és szabadosok, a halastavak és egyéb jövedelmek pedig közösek maradtak.

III. Béla király idejében már jelentős hely volt, ekkor már opidumnak (városnak) írták.

A település az óbudai klarissza apácák birtoka volt.

1398-ban Zsigmond király is tartózkodott és innen keltezte leveleit, adományait március 5, 6, és 12-én.

1522-ben Bács vármegye dézsmalajstromában Khizond 50, Zond 141 adózóval szerepelt.

1945-ig a falunak körülbelül 25%-nyi német kisebbsége volt, a második világháború után deportálták őket.

Népesség

Demográfiai változások

Demográfiai változások

1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
7781	7604	7278	6951	6313	5590	4992[2]	4238[1]

Etnikai összetétel 2002-ben

Nemzetiség	Szám	%
Horvátok	2966	59,41
Szerbek	975	19,53
Magyarok	267	5,34
Románok	211	4,22
Cigányok	138	2,76
Jugoszlávok	59	1,18
Németek	12	0,24
Albánok	6	0,12
Muzulmánok	5	0,10
Macedónok	5	0,10
Szlovének	3	0,06
Szlovákok	3	0,06
Ruszinok	1	0,02
Goránok	1	0,02
Egyéb/Ismeretlen[3]

Etnikai összetétel 2011-ben

Nemzetiség	Szám
Horvátok	2326
Szerbek	905
Cigányok	224
Magyarok	211
Románok	120
Jugoszlávok	36
Bunyevácok	8
Szlovének	8
Németek	7
Macedónok	5
Goraiak	5
Albánok	3
Egyéb/Ismeretlen

Jegyzetek

1. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)  
2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  

Források

• Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye.
• Györffy György: Bácsvármegye