Nagymodró
Nagymodró (szlovákul Modrová) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágújhelyi járásban. FekvéseVágújhelytől 17 km-re délkeletre fekszik. TörténeteA falu Szent Mihály temploma és Pál nevű papja az 1332-ben kelt pápai tizedjegyzékben is szerepel. A települést ezt követően 1348-ban "Madro" néven említik, Temetvény várának tartozéka volt. 1452-ben szerepel először "Nagmodro" néven. 1524-ben II. Lajos király az uradalom részeként a Thurzó családnak adta. 1530-ban egy török támadásban a falut felégették. A 16. század közepén lakói evangélikusok lettek. 1636-ban a Thurzók kihaltával több nemesi család birtoka lett. 1660-ban lakói rekatolizáltak, újra kezdte működését a katolikus plébánia. 1664-ben a falu rövid időre török uralom alá került. 1695-ben említik e község első iskoláját. A község anyakönyveit 1705-ben kezdték vezetni. 1715-ben pincészete, 10 jobbágy és 14 zsellér háztartása létezett. 1720-ban a Sándor család birtoka lett. 1753-ban 26 család lakta. A község urbáriuma 1769-ben kelt. 1787-ben 41 házában 239 lakos élt. 1828-ban 47 háza és 340 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból éltek. 1836-ban kolerajárvány pusztított. Vályi András szerint "Nagy, és Kis Modro. Két tót falu Nyitra Várm. földes Uraik több Urak, lakosai katolikusok, fekszenek a’ Vág Újhelyi járásban, földgyei ollyanok mint Horkálé."[2] Fényes Elek szerint "Modró (Kis és Nagy), 2 egymás mellett levő tót helység, Nyitra vmegyében, a Vágh bal partján, az első 182 kath., 10 evang., 14 zsidó, a második 322 kath., 9 zsidó lak., s kath. paroch. templommal. Bikkes erdejök derék; földeik középszerüek; gyümölcsük bőven. F. u. a temetvényi uradalom. Ut. p. Galgócz."[3] 1887-ben iskolája leégett. A század végétől lakói közül sokan kivándoroltak a tengerentúlra. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágújhelyi járásához tartozott. 1921-ben a nagybirtokok egy részét a földreform során felosztották. 1946-ban megindult a buszközlekedés. Népessége1880-ban 269 lakosából 29 német és 222 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 239 római katolikus, 29 izraelita és 1 evangélikus vallású volt. 1890-ben 287 lakosából 4 magyar, 15 német és 268 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 311 lakosából 8 magyar, 11 német és 292 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 356 lakosából 3 magyar, 11 német, 341 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 343 római katolikus, 11 izraelita és 2 evangélikus vallású volt. 1921-ben 379 lakosából 1 német és 378 csehszlovák volt. Ebből 373 római katolikus és 6 izraelita vallású volt. 1930-ban 443 lakosából 1 magyar, 422 csehszlovák és 20 egyéb nemzetiségű volt. Minden lakosa római katolikus vallású volt. 1970-ben 618 lakosából 605 szlovák, 3 cseh és 10 ismeretlen nemzetiségű volt. 1980-ban 561 lakosából 558 szlovák, 2 cseh és 1 ismeretlen nemzetiségű volt. 1991-ben 517 lakosából 510 szlovák, 6 cseh és 1 cigány volt. 2001-ben 512 lakosából 500 szlovák, 7 cigány és 5 cseh volt. 2011-ben 517 lakosából 500 szlovák, 5 cseh, 1-1 magyar és cigány, 1 egyéb és 9 ismeretlen nemzetiségű volt. Ebből 446 római katolikus vallású, 8 görög katolikus, 6 evangélikus, 19 nem vallásos és 35 ismeretlen vallású. Nevezetességei
Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások |
Portal di Ensiklopedia Dunia