A város a Morva folyó bal partján fekszik, a határtól 4 km-re délkeletre, ahol a Morva határfolyó lesz Csehország és Szlovákia között.
Nevének eredete
Először 1217-ben említik Zaculcha néven. Neve a szlovákskalica = sziklácska főnévből ered.
Története
Területén már a kőkorszakban is éltek emberek, de a vidék nagyobb arányú benépesülése az i. e. 4000 körüli időre tehető.
A várost II. András oklevele említi először 1217-ben „Zakolcha” alakban. A halmon fekvő települést 1372. október 6-án emelte Nagy Lajos király szabad királyi várossá, falait megerősíttette. Kiváltságait Luxemburgi Zsigmond is megerősítette és a 15. század elején a város a környék gazdasági, vallási és kulturális központja lett. Megélénkült a vallási élet is, miután az 1430-as években ferences szerzetesek érkeztek ide és felépítették templomukat. A városnak fontos szerepe volt a Giskra ellenes harcokban, a Bocskai-szabadságharcban és a kuruc időkben. A 17. századra Szakolca a lakosság és a házak számát tekintve, de mindenekelőtt gazdasági értelemben Pozsony, Kassa, Nagyszombat, Eperjes és Bártfa mellett a Felvidék hat legjelentősebb városa közé emelkedett. A 17. században újabb szerzetesek, a karmeliták és jezsuiták telepedtek le a városban. 1662-ben megalapították gimnáziumukat. Később a pálosok és a 18. század végén az irgalmas rendiek is megérkeztek.
1686-ban virágvasárnap a helyi szokás szerint az istentisztelet alatt a városkapukat zárva tartották. Az itt állomásozó bajor gránátosok ezredese a kapukat erővel betörette, az őröket és ellenszegülőket megverette, az odasiető Bársony Zsigmond városkapitányt saját kezűleg lelőtte. A város lakossága emiatt ellenszegült és a felfordulásban az ezredest megölték.[2]
Jelentős volt a kézművesség, céhei egymás után alakultak, de különösen a posztógyártás volt az, ami a 18. század végére az egész országban híressé tette. Fejlett volt a mezőgazdaság és a szőlőtermesztés is, melynek különösen nagy hagyományai voltak olyannyira, hogy a város plébániatemplomában az egyik oltár is a szőlészet védőszentjének, Szent Orbánnak volt szentelve. Az ágostai hitvallású egyház könyvtárát 1854-ben, az Irgalmas-rend könyvtárát 1876-ban alapították.
A századfordulóig Nyitra vármegyeSzakolcai járásának székhelye volt, majd a székhelyet áthelyezték Holicsra, ám a járás neve nem változott meg (továbbra is Szakolcai járás maradt).
Népessége
1851 körül Fényes Elek szerint 6176 fő lakott a városban, ebből 5257 római katolikus, 841 evangélikus és 178 zsidó vallású volt. Főképp szlovákok és némi németség lakta.
1880-ban 5115 lakosából 83 magyar, 363 német és 4481 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 4050 római katolikus, 780 evangélikus és 280 izraelita vallású volt.
1890-ben 4926 lakosából 152 magyar és 4359 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 4932 lakosából 276 magyar és 4301 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 5018 lakosából 505 magyar, 259 német és 4155 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 4125 római katolikus, 712 evangélikus, 163 izraelita és 16 református vallású volt.
1921-ben 4835 lakosából 30 magyar, 38 német, 91 zsidó és 4627 csehszlovák volt.
1930-ban 5309 lakosából 24 magyar, 53 zsidó, 54 német és 5088 csehszlovák volt.
A Szentháromság-templom 1645 és 1650 között épült, eredetileg az evangélikusoké, majd a jezsuitáké volt. A jezsuiták új templomuk megépítésekor átadták a templomot a karmelitáknak. A karmelitákat II. József feloszlatta, utána az irgalmas rendé lett. Mellette lorettói kápolna is épült, a benne levő kegyszobrot 1707-ben Kollonich Lipót bíboros ajándékozta. A kápolna a környék kedvelt búcsújáróhelye.
A Mittakovszky-házban van az Erdőháti Múzeum, mely a környék kulturális kincseinek tárháza.
I. (Nagy) Lajos király szobra a városközpontban. Vladislav Plekanec alkotását 2008-ban adták át.
Jezsuita templom és kollégium. A Xavéri Szent Ferenc tiszteletére szentelt templom a 18. század végén épült. A kollégium falán van Juhász Gyula 2008-ban leleplezett kétnyelvű emléktáblája és Csernoch János szlovák nyelvű emléktáblája.
A kollégiummal szemközt van a Gvadányi-kúria, ahol élete utolsó éveit töltötte Gvadányi József. Emléktáblája magyar nyelvű. Ma a városi könyvtár található benne.
Evangélikus temploma 1797-ben épült klasszicista stílusban, a templomban található Komenszky János emlékműve.
A kultúrpalota szecessziós épülete 1905-ben épült. Homlokzatát Mikoláš Aleš mozaikjai díszítik.
A Xavéri Szent Ferenc kápolna az 1710. évi pestis áldozatainak emlékére épült 1714-ben.
A szőlőhegyen található Szent Orbán kápolna 18. századi.
A városháza a 18. században épült barokk stílusban, a 19. században klasszicista stílusban építették át.
A város határában található klasszicista kálváriát Rudnay Sándor érsek építtette 1823-ban.
A Pilárik testvérek 20. század elején épített malma ma múzeum. Az egykori vízimalmot később korszerű, három szintes őrlőüzemmé építették át.
