Lećevica
Lećevica (olaszul: Lechievizza) falu és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében. FekvéseSplittől légvonalban 16, közúton 35 km-re északnyugatra, Trogirtól légvonalban 16, közúton 30 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén, a spliti Zagorán, a Ljubeć déli lejtőin fekszik. A község településeiKözigazgatásilag Divojevići, Kladnjice és Radošić települések tartoznak hozzá. TörténeteA község területe már az ókorban lakott volt, erről tanúskodnak az itt talált várnyomok és halomsírok maradványai. Ilyen ősi vár állt többek között a Gradina nevű magaslaton Kladnjice és Čvrljevo között, mintegy ezer méterre Božić Donjitól délre. Tőle délre találhatók a dalmáciai Zagora területének legnagyobb halomsírjai. Átlagos magasságuk 2,5 méter, átmérőjük felül 12 méter, alul pedig a 20 métert is elérte. Vár állt Divojevići határában is. Itt a halomsírok mellett ókori sírkövek is előkerültek. Nisko településrészt négy ősi várrom veszi körül. Galićitól 500 méterre északra a 484 méteres Kulina nevű magaslaton pedig nagy valószínűséggel illír erődített település állt.[2] Lećevica korai történetéről nem sokat tudunk. A mai település akkor keletkezett, amikor a 17. században a sinji ferences atyák Boszniából és Hercegovinából katolikusokat telepítettek be.[3] Plébániájuk első székhelye Korušcén volt. Lećevica 1757-től lett plébánia székhelye, amikor felépült a Szent Márton plébániatemplom. Ennek az első templomnak az alapfalai ma a temetőben láthatók. Szolgálatát kezdettől fogva a sinji ferencesek látták el.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. 1830-ban megszűnt a trogiri püspökség és a plébánia a šibeniki püspökség fennhatósága alá került. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 269, 1910-ben 339 lakosa volt. 1866-ban felépítették a mai plébániatemplomot. A plébániához Lećevica, Korušce és Vučevica falvak tartoztak. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 218 fő volt, akik főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek. Lakosság
Nevezetességei
Jegyzetek
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia