Grabovac (Šestanovac)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Grabovac (egyértelműsítő lap)

Grabovac
Grabovac látképe
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Šestanovac
Jogállás	falu
Irányítószám	21271
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	321 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	417 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 25′ 43″, k. h. 16° 59′ 13″43.42864871, 16.98681036Koordináták: é. sz. 43° 25′ 43″, k. h. 16° 59′ 13″43.42864871, 16.98681036
A Wikimédia Commons tartalmaz Grabovac témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Grabovac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šestanovachoz tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 45, közúton 65 km-re keletre, Makarskától légvonalban 15, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától 7 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, a Šestanovacot Zagvozddal összekötő 62-es számú főút mentén fekszik. Főbb településrészei Goričaj, Srednje Selo és Donje Selo, de több más régebbi településrésze elpusztult a lakosság kivándorlása következtében.

Története

Területe már a történelem előtti időben lakott volt. Ennek bizonyítéka, hogy számos kisebb és nagyobb halomsír található a határában. Egyikükről a Goričajon található ún. Bacestina gomiláról végzik Szent Márk napján a mai napig is mezők megáldását, a Vrdoljacinál levő halomsírnál pedig egykor a mennybemenetel (Spasovo) ünnepét ülték meg, de ez mára már megszűnt. Velika peć újkőkori régészeti lelőhelye szintén a település közelében fekszik.[2] Az első ismert itt élt nép az illírek egyik törzse a dalmaták voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Innen könnyen ellenőrizni tudták a környező vidéket. Többségük állattartással foglalkozott, kisebb részük pedig földművelésből élt. A rómaiak csak hosszú ideig tartó harcok után hódították meg ezt a vidéket, melyek az i. e. 156. évtől egészen 9-ig tartottak. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után Dalmáciára békésebb idők következtek, mely időszak 378-ig a nagy népvándorlásig tartott. Az illír lakosság nagy gazdasági fejlődésen ment át és romanizálódott. A Vrdoljaci közelében fekvő Jastreb nevű magaslaton az ókorban római erőd állt, ahol római pénzek is előkerültek. A falu területén római sírra és ház alapjaira is bukkantak, ahonnan Augustus római császár pénzérméje került elő. A mai horvátok ősei a 7. században (626 körül) az avar hódítás után érkeztek ide. Kiemelkedő régészeti lelet ebből a korból a Grabovachoz tartozó Tadići nevű településrészen feltárt kőépület területén talált három domborműves ókeresztény töredék, melyek egykori templom oltár előépítményének a részei lehettek. Az 533-as salonai zsinat idején ez a terület a zagorai plébániához tartozott, melynek valószínűleg a mai Zagvozd volt a székhelye. A Horvát Királyság uralma a 10. század első felétől kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a 12. század elején a magyar királyok fennhatósága alá került.

A 14. században területe a nagy kiterjedésű radobiljai plébániához tartozott, melyet 1376-ban egy birtokper kapcsán említenek először. A 15. század első felében e terület gyakran volt színtere a horvát és bosnyák hadak, illetve a Velencei Köztársaság közötti összecsapásoknak. 1420-ra egész Dalmácia a Velencei Köztársaság uralma alá került. 1463-ban a török meghódította a szomszédos Boszniát, majd 1471-re ez a terület is az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A lakosság nagy része délre a tengermellékre, főként Poljica, Kaštel és a Brać-sziget környékére menekült. Az 1699-es karlócai béke értelmében velencei uralom alá került. Ezután a falu a duarei, vagy másképpen zadvarjei plébánia területéhez tartozott, de a 18. századtól saját káplánja volt, aki 1737-től az anyakönyveket is vezette. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 785, 1910-ben 1487 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A helyi plébániát 1941-ben alapították. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. Grabovac közigazgatásilag a 18. század végétől Imotski községhez tartozott. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A közigazgatás reformja során újraalapították Šestanovac községet, melynek Grabovac is része lett. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 372 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[3][4]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
785	905	973	1.128	1.382	1.487	1.500	1.356	1.065	1.186	1.079	1.090	933	694	566	372

Nevezetességei

• A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[5] 1722-ben épült, de eredeti formája nem maradt fenn. Ez a templom 8 és fél méter hosszú, 8 méter széles, apszisa pedig 2,35-ször 3,80 méteres volt. Mivel a templom idővel kicsinek bizonyult 1861-ben a hívek kérelmet terjesztettek a makarskai püspök elé a bővítésére, melyet meg is kaptak és az építés a következő évben már be is fejeződött. A bővítés után a régi templom az új templom szentélye lett, ehhez építették hozzá a 16 méter hosszú templomhajót. A templomot a teljes belső berendezés után 1899-ben szentelte fel Nakić püspök. A templombelsőt 1937-ben Vlado Marjanović akadémiai festőművész festette ki. A kőből épített karcsú, piramis záródású harangtorony az 1960-as években épült. Az 1984-es felújítás során került sor az új liturgikus tér kialakítására a szembemiséző oltárral, valamint a négy evangélistát és a horvát királyokat ábrázoló mozaikkép, a spliti Andre Kukoč munkája. Két ablakot festett üvegablakra cseréltek, melyek Szent Jánost és Szent Antalt ábrázolják és Miroslav Klarić munkái. Ugyanő alkotta a kórus boldog Alojzije Stepinacot ábrázoló terrakotta domborművét.
• A vrdoljaci Keresztelő Szent János kápolna[6] 1875-ben épült faragott kövekből. A Vrdoljak család családi kápolnája. Fából faragott oltárán Keresztelő Szent János és két angyal szobra látható. A kápolnát 1986-ban újították fel Stjepan Vrdoljaknak a németországi horvátok helyi származású lelkipásztorának anyagi támogatásával.
• Velika peć újkőkori régészeti lelőhely. A Velika peć-barlang a Sridnja gora északi lejtőjén, Grabovac falu déli részén található. A barlangba egy meredek, ovális alakú nyíláson ereszkedhetünk le. A kutatások kimutatták, hogy a barlang az újkőkortól a középkorig lakott volt. Az eddig felfedezett legrégebbi leletek a korai neolitikumból származnak. Számos kemence és tűzhely nyomok beszélnek a barlang hosszú távú lakottságáról, egészen a középkorig. Minden réteg gazdag régészeti leletanyagban, különösen a körézkori (Cetina kultúra) és a bronzkori rétegekben.[7]
• A falutól északra, a Lovreć felé vezető helyi út mentén, az út nyugati oldalán lévő telkeken található a középkori Mrki kamen temető. A temetőnek 15. századi sírkövei vannak, melyekből 10 sírkő, 9 sírtábla és sírláda, valamint egy oromzatos sírkő maradt meg. Öt sírkövet jellegzetes motívumok (rozetta, félhold, háromszög és cikcakk szegélyek) díszítenek míg a többi díszítetlen. A környező telkek szárazon rakott kőfalaiban további sírkövek töredékei láthatók.[8]

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5999.
3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
5. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6692.
6. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6760.
7. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5999
8. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7037.

Források

• Šestanovac község weboldala (horvátul)
• A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)