Donji Bitelić

Donji Bitelić
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Hrvace
Jogállás	falu
Irányítószám	21233
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	237 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	503 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 49′ 07″, k. h. 16° 37′ 10″43.81863884, 16.61936165Koordináták: é. sz. 43° 49′ 07″, k. h. 16° 37′ 10″43.81863884, 16.61936165
A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Bitelić témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Donji Bitelić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 37, közúton 50 km-re északkeletre, Sinjtől 15 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északra, a Dinári-hegység lábánál fekszik. Délnyugatról a Svilaja-hegység és a Peruča-tó, északkeletről a Dinári-hegység határolja. Településrészei: Donji Jukići, Torina, Đomići-Buljani, Gornji Buljani melynek része Škrabiće, Vignjište és Dutkiće, Vulići, Hrgovići, Gornji Jukići, Kelavići, Jovići és Govorušići. Ezeken kívül a településhez tartozik még Brana Peruća és Ravno Vrdovo egy része is. Vrdovo a Dinári-hegységben fekszik, nyári legelőként és kaszálóként használják, területén istállók is találhatók.

Története

A török Sinj várával együtt 1536-ban foglalta ezt a vidéket, de már a török uralom idején is élt itt horvát lakosság.[2] A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza a töröktől Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace térségét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság, köztük több száz pravoszláv család érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. Az 1714-ben kitört velencei-török háborúban átmenetileg újra török kézre került, de 1715-ben már újra velencei uralom alatt állt. 1718-ban a pozsareváci béke az új határt a Dinári-hegységnél húzta meg, így e térség velencei kézen maradt. A bitelići plébánia 1770-ben vált önállóvá a potravljei plébániától, ahová azelőtt tartozott. A plébánia papi szolgálatát a sinji ferences atyák látták el.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 639, 1910-ben 733 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A település lakossága ekkor mintegy felére csökkent.1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ez évben lakosságának 84 százaléka horvát, 12 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település egy valamivel több mint egyéves időszaktól eltekintve horvát kézen maradt. 1991. szeptember 19-én foglalták el a szerb erők. A horvát hadsereg a „Peruča” fedőnevű katonai akció során 1993 januárjában szabadította fel a települést. Szerb lakossága elmenekült. A krajinai szerb határ közelében levő falu lakossága azonban csak az 1995 augusztusában végrehajtott „Vihar” hadműveletet követően lélegezhetett fel végleg. Lakossága 2011-ben 317 fő volt.

Lakosság

Lakosság változása[3][4]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
639	641	671	717	784	733	651	720	665	1.055	999	924	694	615	424	317

Nevezetességei

• A település területén jelentősebb forrás nem található, de meg kell említeni a Ponikva víznyelőt, mely nagyobb eső és a hegyekben történő hóolvadás esetén elárasztja a Ponikva-mezőt. A kisebb időszakos források közül említésre méltók a Metiljovica, a Pavluša, a Zečica, a Turski Bunar Bukánál, a Bristovac és a Pribojna a Mala-barlang alatti vízmosásban.
• Nemrég a Dinári-hegységben fekvő Vrdovon a Sveti Jakov nevű helyen hegyi menedékházat építettek, mely szállásként és hegyi túrák kiindulópontjaként is szolgál. A menedékház melletti romos Szent György kápolnát a hegymászók felújították.
• A Cetina fölötti kőhidat[5] 1895 és 1905 között építették. A hétíves nyílású híd pilonokon nyugszik, melyek lekerekített hullámtörőkkel rendelkeznek. A híd mellvédei teljes hosszban végigfutnak, az alsó rész és a mellvéd közé kőpárkányt építettek. A híd a 19. század végének kivételes konstrukciója, formai kialakítását tekintve kapcsolatban áll más, akkoriban Dalmáciában épített hidakkal.l.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Smn.hr:Bitelić hozzáférés:2016.04.24.(horvátul)
3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
5. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5029.

Források

• Hrvace község hivatalos oldala (horvátul)
• A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)

További információk

• Hrvace rövid története (horvátul)
• Hrvace – A plébánia története (horvátul)
• Cetina die nördliche (németül)
• A szerb erők Dabar, Vučipolje és Maljkovo elleni támadása 1991. szeptember 17-19. között – térkép

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Donji Bitelić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.