Donja Dolina
Donja Dolina (szerbül: Доња Долина), falu Gradiška községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban. FekvéseBosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 42, közúton 52 km-re északra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 17 km-re kelet-keletre, 90-95 méteres magasságban, a Száva jobb partján és a tőle délre elterülő síkságon fekszik. Népessége
TörténeteA régészeti leletek tanúsága szerint Donja Dolina területén már a bronzkorban és a vaskorban igen jelentős települések voltak, melyek fejlett fémművességgel rendelkeztek. A vaskorban a Száva partján a térség legjelentősebb gazdasági és kereskedelmi központja működött. Az első települések az i. e. 1200 körüli időben már léteztek és az urnamezős kultúrához kapcsolhatóak. A fejlett kézművesség időszaka a leletek alapján egészen az i. e. 1. századig tartott.[4] Dolina lakói többségben mindvégig katolikus horvátok voltak. A 17. században az orubicai plébániát említik ezen a területen. Dolina első írásos említése 1675-ben történt, 1737-ben pedig Mato Delivić püspöki vikárius említi. Lakóinak első említéseit a plébániai anyakönyvekben (1762-től) találjuk. Az első püspöki vizitáció Marijan Bogdanović vikárius személyében 1768-ban történt Dolinán. Ekkor 25 háztartás volt itt 133 felnőtt hívővel és 44, hét év alatti gyermekkel. 1813-ban Augustin Miletić 21 háztartást és összesen 145 hívőt talált Dolinán. 1856-ban Donja Dolinán 7 családban 60 katolikus hívő élt. A plébánia alapításáig lakói a berbiri (a mai Gradiška) plébániához tartoztak. A dolinai katolikus plébániát 1920. május 3-án alapították. Az első plébániatemplom a Gornja Dolina-i egykori fogadó volt, melyet 1920-ban templommá és plébánialakássá alakítottak át. Később kétszer korszerűsítették. A templom mellé 1924-ben épült az első harangtorony.[5] A település területe 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Berbir községhez tartozó településnek 45 háztartása, 221 római katolikus és 71 görög katolikus lakosa volt.[6] 1910-ben a Bosanska Gradiškai járáshoz és Dolina községhez tartozó Dolina Gornja településen 102 háztartást 481 római katolikus és 114 ortodox lakost találtak.[7] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Dolina községnek összesen 251 háztartása és 1353 lakosa volt.[8] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. Római katolikus templomát a boszniai háború idején lerombolták és a horvát lakosságot elűzték. Az elűzöttek többsége a Száva folyó túlpartján, Horvátországban, Újgradiška környékén telepedett le. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Bosanska Gradiška község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. NevezetességeiJelentős őskori települések és temetőik maradványai.
Jegyzetek
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia