Panyit (Horvátország)

Ez a szócikk a horvát községről szól. Hasonló címmel lásd még: Panit (egyértelműsítő lap).

Panyit (Punitovci)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Panyit
Jogállás	község
Polgármester	Jasna Matković (HDSSB-HSS)
Irányítószám	31424
Körzethívószám	(+385) 31
Népesség
Teljes népesség	1562 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 25′ 59″, k. h. 18° 24′ 59″45.4331, 18.4164Koordináták: é. sz. 45° 25′ 59″, k. h. 18° 24′ 59″45.4331, 18.4164
Panyit weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Panyit témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Panyit (horvátul: Punitovci) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. A községhez Josipovac Punitovački, Jurjevac Punitovački és Krndija települések tartoznak.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 25, közúton 30 km-re délnyugatra, Diakovártól 14 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Vuka völgyében fekszik.

Története

Területe már az ókorban lakott volt. A rómaiak itteni jelenlétére utalnak a temető területén talált római leletek és a falutól északra 2,5 km-re, a Vuka folyó mentén talált leletek és római pénzérmék.

A település első írásos említése 1263-ban történt „Panith” alakban az újlaki vár uradalmának szomszédos birtokaként. A későbbi középkori oklevelek is „Panith”, vagy „Panyth” formában említik. [2] 1536-ban elfoglalta a török, 1579-ben 10 házzal említi a török defter is. Lakói a Vuka hídjának őrzőiként mentesültek a vám és az adók alól. Lakossága gabonatermesztéssel és méhészettel foglalkozott és háborítatlanul élt egészen 1683-ig, amikor feldúlta a Bécs ellen vonuló török sereg. A lakosság a környező erdőkbe menekült. Ezután a 18. század közepéig puszta volt. 1758-ban Ćolnić püspök 16, Boszniából menekült horvát családot telepített le ide. Plébániáját 1767-ben alapították. A 19. század elején 37 ház állt a településen 360 lakossal.

Az első katonai felmérés térképén „Punitovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Punitovcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Punitovcze” néven 96 házzal, 596 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A század második felében szlovák, német és magyar családok települtek be.

A településnek 1857-ben 122, 1910-ben 269 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 4%-a szlovák, 3-3%-a német és magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 635, a községnek összesen 1803 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[5][6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
659	832	789	869	878	943	882	926	955	1.018	943	829	809	741	641	635

Gazdaság

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattartás.

Nevezetességei

Szent László király tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1795-ben építették. 1855-ben harangtoronnyal és sekrestyével bővítették. A templom szentélyében a négy evangélistát ábrázoló fából faragott domborművek láthatók. A plébániát 1767-ben alapították.

Kultúra

A település kulturális és művészeti egyesülete az 1998-ban alapított KUD "Veseli šokci" Punitovci.

Oktatás

Panyiton a Josipovaci „Josip Kozarac” elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport

Az NK „Slavonija” Punitovci labdarúgóklubot 1962-ben alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
3. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...540. o.
4. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 67. o.
5. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
6. https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye; Bp., 1894
• Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017 – doktori disszertáció (horvátul)
• Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine, 2005. 61-90. old. (horvátul)

További információk

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)