Dragotin
Dragotin falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Trnavához tartozik. FekvéseEszéktől légvonalban 44, közúton 60 km-re, Diakovártól légvonalban 9, közúton 18 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re keletre, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység délkeleti lejtői alatt, a Breznica-patak völgyében fekszik. TörténeteA település egyházát már az 1332 és 1337 között készített pápai tizedjegyzék is említi.[2] A középkori keresztény lakosság átvészelte a török megszállást is egészen 1683-ig, amikor a Bécs ellen vonuló török sereg kifosztotta és lerombolta a települést. Ennek következtében a lakosság elmenekült és a falu kihalt. 1752-ben Ćolnić diakovári püspök Észak-Boszniából, Plehan és Derventa vidékéről menekült horvát katolikusokat telepített le itt. Ekkor kerülhetett ide a temetőkápolna kegyképe is, melyet az újjáépített kápolnában helyeztek el. A 18. század végén faluban 17 ház állt 142 lakossal. Az első katonai felmérés térképén „Dragotin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dragotin” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dragotin” néven 29 házzal, 178 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század második felében jelentős magyar, német és szlovák lakosság telepedett le ide. A településnek 1857-ben 125, 1910-ben 326 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 71%-a horvát, 21%-a magyar, 4-4%-a német és szlovák anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar és német lakosság elmenekült a partizánok elől. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakossága horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 254 lakosa volt. Lakossága
NevezetességeiA Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temetőkápolnája[7] egyhajós, gótikus épület, szűkebb és alacsonyabb, sokszögzáródású szentéllyel, melyhez később sekrestyét építettek. Már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi, amikor még Szent Jánosnak volt szentelve. A 18. században Bakić püspök idejében a romos épületet újjáépítették, majd többször javították. 1899-ben neogótikus stílusban építették át. A gazdagon díszített homlokzat fölé sokszögű harangtornyot építettek, a homlokzatot pedig félköríves ablaknyílásokkal tagolták. A kápolna belső tere dongaboltozattal fedett, míg az apszist hatszögű, sugár irányú bordázattal látták el. Kegyképéhez két legenda fűződik. Az első legenda szerint Dragotin és a szomszédos Novi Perkovci falu lakossága templomot akartak építeni a két falu határán fekvő völgyben. A napközben odahordott tégla és építőanyag azonban éjszaka eltűnt és azon a dombon jelent meg ahol a templom ma is áll. Ez az esemény háromszor történt meg. Ekkor a helyiek rájöttek, hogy a Szűzanya a templomot nem a kívánt helyre, hanem a falu fölött emelkedő tisztáson akarja felépíteni. A helyiek szerint még ma is sok téglát lehet találni a két falu között, amely időről időre újjáéleszti a legendát. Fennáll annak a lehetősége, hogy a téglák a török előtti időkből egy korábbi település maradványait jelzik. A másik legenda magához a kegyképhez kapcsolódik. Eszerint miután Dragotin megszűnt önálló plébánia lenni, a Fájdalmas Szűzanya képét Trnavába vitték, de valamilyen csoda folytán visszatért a helyére a dragotini templomba. Ma is ott található a templomban és sok hívőt vonz. A környékbeli falvakban különösen tisztelik és a Mária-ünnepeken elzarándokolnak hozzá. OktatásA településen a trnavai J. Strossmayer általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik. Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia