Miloševci
Miloševci (szerbül: Милошевци), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban. FekvéseBosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 18, közúton 25 km-re észak-északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re délkeletre, az Orbász jobb partján, 125-240 méteres magasságban fekszik. A falu szeres típusú, a házak a családokról elnevezett csoportokban találhatók, melyek közül a legnagyobbak: Vujanići, Vujmilovići, Kneževići, Malkići, Pejčinovići és Savići. Boškovići, Drugovići, Milosavci és Čardačani falvakkal határos. A nyugati oldalon az Orbász, az északi oldalon a Crkvena folyik. A vízfolyásokból a Tikvenjak és a Tutnjevac-patakok a nagyobbak. A terep túlnyomórészt dombos, kivéve Vrbas és Crkvena mente. Határának felét erdő borítja. Magaslatai közül a Vujmilovića, a Pejčinovića brdo, a Varda és a Vujanića strana az ismertebbek. A faluban nincs templom vagy temető, ezért a helyiek a čardačani templomba járnak, és a čardačani temetőbe temetkeztek. A faluban van egy élelmiszerbolt.[3] Népessége
TörténeteA lakosság eredetéről és a falu nevéről nincs megbízható adat. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 35 háztartása és 259 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 54 háztartást, 370 ortodox és 3 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 64 háztartása és 413 lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. 2011 végén a falunak 92 háztartása, 135 háza és nyaralója volt, a háztartásokban pedig 279 szerb lakott.[3] OktatásA faluban volt egy iskola, amely 1963-ban megszűnt. A gyerekek Boškovićiben, Kriškovciban és Laktašiban járnak általános iskolába.[3] InfrastruktúraA falu fele 1969-ben kapott áramot (a falu Vrbashoz közelebb eső része), a többi rész csak 1973-ban. A telefonkapcsolatokat 2000-ben vezették be. A falu vízellátó rendszerét a szomszédos Čardačaniból vezették be 1977-ben.[3] Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia