Aleksandrovac (Laktaši)

Aleksandrovac
A Krisztus Vére Imádó Nővérek kolostora a templommal
Közigazgatás
Ország	Bosznia-Hercegovina
Entitás	Szerb Köztársaság
község	Laktaši
Jogállás	falu
Körzethívószám	(+387) 51
Népesség
Teljes népesség	819 fő (2013)[1]
Népsűrűség	122,0 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	113 m
Terület	6,71 km²
Időzóna	Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 58′, k. h. 17° 19′44.966666666667, 17.316666666667Koordináták: é. sz. 44° 58′, k. h. 17° 19′44.966666666667, 17.316666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandrovac témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Aleksandrovac (szerbül: Александровац), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.

Fekvése

Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 27, közúton 23 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re északra, a Lijevce polje síkságán 110-113 méteres magasságban fekszik. Itt halad át az a fontos főút, amely összeköti Banja Lukát a határmenti Gradiškával, majd a Zágráb-Belgrád autópályával.

Népessége

Nemzetiségi csoport	Népesség 1991[3]	Népesség 2013[3]
Szerb	570	788
Bosnyák	1	4
Horvát	45	9
Jugoszláv	46	2
Egyéb	15	16
Összesen	677	819

Története

A középkorban valószínűleg ezen a területen volt az 1675-ben 1640 lelket számláló lijevčei plébánia. Még a plébániánál is régebbi volt a Livač (Lewach) ferences kolostor, amelyet már a 16. század elején említenek. A plébánia az 1683 és 1699 közötti török háború után szűnt meg, míg a kolostor a Mátyás király által alapított Jajcai Bánság török uralom alá kerülése után, 1528-ban tűnt el az írott forrásokból.[4]

A település a második világháborúig Rudolfstal néven német falu volt, amelyet az akkori nagy német Windthorst faluból (a mai Novi Topole) származó telepesek kolóniájaként hoztak létre. Területe 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során ez a terület még Maglajani határához tartozott. 1883 után Lijevce polje és Potkozarje területén olaszok, németek, ukránok és lengyelek telepedtek le. A német és az olasz lakosság a modern agrotechnikai módszerekkel gyorsan magasabb szintre emelte a gazdasági fejlődést, a célból, hogy ez a terület Bosznia és Hercegovina legfejlettebb részévé váljon. Miután Rudolf osztrák főherceg és trónörökös meglátogatta a környéket, a mai Aleksandrovac közelében Rudolfstal néven új kolónia jött létre. Rudolfstal egyik legerősebb kereskedelmi feldolgozó központ volt, amely 1889-ben postahivatalt is kapott, és egy gyár is épült itt a híres sajt gyártására, mely a Banja Luka-i trappista kolostor szerzeteseinek segítségével indult meg. A német telepesek úttörők voltak az új növények termesztésében, mint például a cukorrépa termesztésben, de ők ültettek először burgonyát is. A telepesek különösen azon árucikkekre szervezték meg a termelést, amelyek a monarchiából betelepült városi lakosság körében voltak népszerúek. Rudolfstalban gyártottak tejtermékeket, melyeket aztán Banja Lukába szállítottak. A trappista kolostor is ebből a kolóniából vásárolt búzát és tejet.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó Rudolfstal településen 99 háztartást, 61 ortodox, 490 római katolikus és 13 görög katolikus lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 113 háztartása és 721 lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, ahol a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.

Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Miután a második világháborúban összeomlott a belső biztonság, a nácik megkezdték a német nemzetiségűek evakuálását Boszniából. Az erről szóló megállapodást 1942. szeptember 30-án írták alá a horvát usztasa rezsimmel. A német nemzetiségűek főszolgálatának ügynöksége (azaz a „Hauptamt Volksdeutsche Mittelstelle”) Otto Lakman parancsnoksága alatt szervezett egy félkatonai SS-szervezetet, hogy faluról falura járva szervezze az ellenséges hadseregtől fenyegetett falvak evakuálását.[8] 1942 végén csaknem 2000 német nemzetiségűt evakuáltak Nova Topoláról, valamint további 500-at Rudolfstal településről, akik soha nem tértek vissza. Miután a kommunista hatóságok megsemmisítették a németség és a német kultúra létezésének minden emlékét a települést szerbek népesítették be.[9] A háború végén, 1944 őszén a német katonai parancsnokság parancsára szinte az összes német elhagyta ezt a területet és Németországba költözött, a lengyelek többsége pedig a háború után, 1946-ban Lengyelországba ment vissza. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.

Sport

Aleksandrovac a KK Igokea kosárlabdaklub székhelye. A klubot 1973-ban alapították. A FIBA Bajnokok Ligájában, az Adria Ligában szerepel. Bosznia-Hercegovina többszörös kosárlabda bajnoka. A klub egyik legnagyobb sikere a regionális Adria Liga 2012/2013-as szezonjában elért első helyezése.

Nevezetességei

• A marjanovaci Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kolostort a templommal 1895-1899-ben emelték. Tervezése neogótikus stílusban készült, kifejező vonalai és arányai szinte megegyeznek a mintegy hét évvel korábban épült Nova Topola-i templommal. 1885-ben épült fel a Krisztus Vér Imádói Nővérek itteni kolostora. Jelenleg a kolostor épülete kábítószerfüggők otthonául szolgáló komplexum. Bár hivatalosan nem kolostor, mégis a római katolikus egyházhoz tartozik.[10] A közelében állt, 1888-ban felépített trappista kolostor 1944-ben leégett és nem építették újjá. Az 1992-1995-ös háborúban a szélsőséges szerbek megrongálták a templomot, majd elidegenítették, így több évig nem lehetett ott istentiszteleteket tartani. 1995-ben az összes megmaradt nővért kiűzték a kolostorból Horvátországba, és szerb menekülteket költöztettek be. 1998-ban a templomot, 2000-ben pedig a kolostort is visszaadták. Itt nyílt meg a Marijanovac kábítószerfüggők kezelési központja, amelyet 2001 óta ugyanannak a szerzetesrendnek a nővérei vezetnek. A plébániát jelenleg egy egyházmegyei lelkész irányítja. A plébániához a következő települések tartoznak: (Bosanski) Aleksandrovac, Kobatovci, Maglajani és Romanovci.[4]

• Közvetlenül a kolostor mellett található a Banja Luka-i katolikus Caritas által alapított „Livač” Szövetkezet, mely 2006-ban szerény körülmények között létesült. 2017-ben már 350 tehenük volt, trágyából termelnek áramot, paradicsomot, paprikát termesztenek, mintegy száz hektár földet művelnek, de mégis első és fő termékük a trappista sajt. A sajtkészítés receptjét csak két szerzetes ismeri. A trappista sajt gyártása 1882-ben kezdődött, amikor Ignác atya a francia Notre-Dame de Port-du-Salut kolostorból a Banja Luka-i kolostorba érkezett. A sajtot eleinte csak a kolostor szükségleteire készítettek. Később növelték a termelést, így a sajtot Magyarország és Ausztria piacára is értékesítették, ahová naponta postakocsival szállították. A szövetkezet ma naponta száz kilogramm sajtot termel.[11]

Jegyzetek

1. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
2. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
3. Popis 2013 u BiH – Laktaši (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
4. Župa Bosanski Aleksandrovac. biskupija-banjaluka.org . (Hozzáférés: 2025. január 17.)
5. Sanja Radanović, Deutche kolonien in Bosnien-Herzegowina bis 1914.
6. Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 152. o.
7. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
8. Valdis O. Lumans, Himmler's Auxiliaries: The Volksdeutsche Mittelstelle and the German Minorities of Europe, 1939-1945 (1993)
9. Bosanska Gradiška stradali u drugom svetskom ratu. makroekonomija.org . (Hozzáférés: 2024. november 30.)
10. Miroslav Malinović, Arhitektura i istorijski razvoj samostana u Banjaluci u periodu od 1878 do 1918, AGG+ časopis za arhitekturu, građevinarstvo, geodeziju i srodne naučne oblasti, 2013. nr. 1. str. 153.
11. U Aleksandrovcu se čuva tajna čuvenog sira trapista. avaz.ba . (Hozzáférés: 2025. január 17.)

További információk

• Laktaši város hivatalos oldala