Koljani
Koljani (szerbül: Кољани), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban. FekvéseBosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 23, közúton 33 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 18 km-re keletre, 147-230 méteres magasságban fekszik. A település központi részén 1989-ben épült 0,5 km hosszú aszfaltút halad át. A falu szeres típusú, Drugovići, Gumjera (Laktaši) és Hrvaćani Prosjek (Prnjavor község) falvakkal határos. Jelentősebb vízfolyások a Sobanjska, a Lukin potok, valamint a Bareljci és a Lužine. A terep nagyrészt dombos, kivéve a vízfolyások mentén. Koljani lakossága mezőgazdasággal foglalkozik, kisebb része külföldön dolgozik. A gabonafélékből a kukorica, a búza, a zab, a rozs, a gyümölcsökből pedig a szilva, alma, körte, stb. terem. Jelentősebb falvai: Veselić, Kopren, Ostojić, Šironjić, valamint Ambarine.[3] Népessége
TörténeteA település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prnjavori járáshoz tartozó településnek 16 háztartása és 120 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 41 háztartást, 217 ortodox, 42 római katolikus, 5 görög katolikus és 2 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. OktatásAz iskola 1959 és 1975 között működött. Azóta Drugovićiban járnak általános iskolába a diákok. Az egykori iskola épülete leromlott állapotban van.[3] InfrastruktúraA faluban vegyesbolt és kávézó található. Víz nincs, a telefon 1998-ban, villany 1969-ben lett bekötve. Az első élelmiszerbolt 1981-ben nyílt meg.[3] NevezetességeiSzent Gábriel arkangyal tiszteletére szentelt ortodox temploma 2008-ban épült.[3] Jegyzetek
ForrásokŽivko Vujić, „Laktaška Župa – prošlost i sadašnjost” 2013. További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia