Aleksići
Aleksići (szerbül: Алексићи), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban. FekvéseBosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 16, közúton 24 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 12 km-re délkeletre, 155-288 méteres magasságban fekszik. Területe többnyire sík, de enyhén lejt dél felé a falu teljes déli határán végigfolyó Turjanica-folyóval. Központi részén 3,9 km hosszú, 1991-ben épült aszfaltút halad át. A falu szeres típusú, a házak többnyire az út bal oldalán (Laktaši felől) fekvő enyhe lejtőkön helyezkednek el. Devetina, Boškovići, Kadinjani, Ljubatovci és Ćetojevići falvak veszik körül. A keleti oldalon folyik a Bojana-patak, amely azonban nyáron kiszárad. További patakok: a Petrovac, a Točkovac, a Crnadak és az Opaljeni potok. A falu csaknem egyharmada a Bjelogorica erdeje alatt található.[3] Népessége
TörténeteA lakosság eredetére és a település nevére vonatkozóan nincs megbízható adat. Aleksić vezetéknév nincs a faluban. Feltételezhető, hogy a név családnévi eredetű, mely az Aleksa személynévből származik. [3] A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az osztrák-magyar uralom idején ukránok telepedtek le a falu határában, ahol egy részük ma is él. 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 27 háztartást, 173 ortodox, 1 muszlim és 1 római katolikus lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 36 háztartása és 186 lakosa volt.[6] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. GazdaságAleksić lakossága főként mezőgazdasággal foglalkozik, a lakosság kisebb része pedig Laktašiban, Banja Lukában és külföldön dolgozik. Búzát, kukoricát, árpát és zabot termesztenek, és a gyümölcs (szilva, alma, körte, cseresznye, dió, eper) és a zöldség (burgonya, paprika, paradicsom, káposzta, zöldbab) is megterem.[3] OktatásA tanulók Boškovići faluba járnak általános iskolába.[3] InfrastruktúraA falu 1971-ben kapott áramot és 2000-ben telefonkapcsolatot. A faluban két üzlet és egy benzinkút található. 2001. május 28-ig helyi iroda is működött itt. A helyi közösséget Aleksić-tyal együtt Rajičevci, Ljubatovci és Boškovići alkotja. A helyi közösség helyiségeiben emléktábla áll a tizenhat elesett VRS-harcos emlékére, közülük öt Boškovićból, kettő Ljubatovciból és kilenc Rajičevciből származott. Aleksićból senki sem halt meg az 1992-1995-ös háborúban.[3] Nevezetességei
Jegyzetek
ForrásokŽivko Vujić, „Laktaška Župa – prošlost i sadašnjost” 2013. További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia