|
Tirpitz (csatahajó)
A Tirpitz csatahajó a kéttagú Bismarck-osztály második egysége volt, mely hajókat a Kriegsmarine számára még a második világháború előtt kezdték el építeni. Nevét Alfred von Tirpitzről, a Császári Haditengerészetet (Kaiserliche Marine) kiépítő tengernagyról kapta. Építését 1936-ban kezdték meg, 1939-ben bocsátották vízre és 1941-ben adták át a haditengerészetnek. Testvérhajójához, a Bismarckhoz hasonlóan fő tüzérsége 8 darab 38 cm-es ágyúból, másodlagos tüzérsége pedig 12 darab 15 cm-es ágyúból állt. Az eltérő kaliberű lövegekből álló légvédelmi tüzérségét a háború előrehaladtával többször is megerősítették. A különböző módosítások révén 2000 tonnával vált nehezebbé a Bismarcknál, így a legnagyobb Európában épített csatahajónak számít.[1] A próbajáratok 1941 elején való befejezése után rövid ideig a Balti-tengeren állomásozott, hogy a Kronstadtban lévő szovjet flotta kitörését megakadályozza. 1942 elején Norvégiába helyezték át, hogy elejét vegye egy esetleges brit partraszállásnak. Norvégiai állomásozásakor a Szovjetunióba tartó konvojok elfogására is tervezték bevetni, és ilyen szándékkal 1942-ben két alkalommal hajózott ki. A Tirpitz puszta létezésével hatalmas veszélyt jelentett a hajókaravánokra, ezáltal a Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) arra kényszerült, hogy folyamatosan erős kíséretet biztosítson számukra a Jeges-tengeren.[2] Winston Churchill ezért 1942-ben a Royal Navy legfontosabb feladatának szabta meg az általa „Szörnyetegként” (The Beast) emlegetett csatahajó elpusztítását. 1943 szeptemberében a Scharnhorst csatahajóval együtt bombázta a Spitzbergákon lévő ellenséges pozíciókat. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a nehéztüzérségét támadó hadműveletben használta. Röviddel ezután kisméretű brit tengeralattjárók intéztek ellene támadást a kikötőhelyére behatolva, majd számos légitámadást hajtottak végre ellene, melyek némelyike kisebb-nagyobb kárt tett benne, de sérüléseit rendszeresen kijavították. 1944. november 12-én egy Avro Lancasterekből álló bombázókötelék 5,6 tonnás bombákkal hajtott végre támadást a legutóbbi akció okozta sérülések után már csak partvédelmi célokra használható csatahajó ellen. Két közvetlen és egy közvetett találat után a Tirpitz a sekély vízben erősen megdőlt, majd az egyik lőszerraktárának a felrobbanása után átfordult. A támadás során elhunytak számát 950 és 1204 közé teszik. A háborút követően, 1948 és 1957 között a hajó maradványait lebontották. A lebontásból hátramaradt, víz alatt található részei 2014 óta műemlékvédelem alatt állnak. Tervezés és építés A Tirpitzet Ersatz Schleswig-Holstein néven rendelték meg névleg a Schleswig-Holstein régi csatahajó (sorhajó) pótlására. A megbízást a Kriegsmarinewerft Wilhelmshaven hajógyár kapta meg, és a megbízási szerződésben Schlachtschiff G néven szerepelt.[3] A gerincfektetésre 1936. október 20-án került sor, pár hónappal a Bismarck munkálatainak megkezdése után. A terveken időközben azonban módosítottak, és főként a hajótestben lévő üzemanyagtartályok elrendezésén változtattak. Az új felosztás eredményeképpen a Tirpitz több üzemanyagot vihetett magával. A Bismarcknál ezeket a módosításokat már nem lehetett végrehajtani az építés előrehaladott állapota miatt.  Az elkészült hajótestet 1939. április 1-én bocsátották vízre nagy ünnepség keretében. Keresztelését Ilse von Hassell, Alfred von Tirpitz tengernagy lánya végezte.[4] Adolf von Trotha, a Császári Haditengerészet egykori admirálisa mondott beszédet a vízre bocsátáskor, melynél személyesen Adolf Hitler is jelen volt.[5] Az építési munkálatokkal 1941 februárjára végeztek.[4] Brit bombázók eközben többször támadták a hajógyárat, és bár a Tirpitzet egyszer sem érte találat, a bombázások lassították a munkálatokat.[6] A Tirpitzet 1941. február 25-én adták át a haditengerészetnek a próbajáratok elvégzésére,[7] melyekre a Balti-tengeren került sor.[4]  A Tirpitz standard vízkiszorítása 42 900 t, teljes terhelés mellett 52 600 t volt. Teljes hossza 251 m, legnagyobb szélessége 36 m, maximális merülési mélysége 10,60 m volt. Gerhard Koop és Klaus-Peter Schmolke szerint a módosítások következtében 1944-re teljes terhelés mellett 53 500 tonnára nőtt a vízkiszorítása.[8] Meghajtásáról három Brown, Boveri & Cie gőzturbina és 12 Wagner-féle magas nyomású kazán gondoskodott, melyek olajtüzelésűek voltak és 163 023 LE (119 905 kW) maximális teljesítmény leadására voltak képesek, ami 30,8 csomós csúcssebesség elérését tette lehetővé a próbajáratok során.[3] Eredetileg 103 tiszt és 1962 sorállományú tengerész teljesített rajta szolgálatot, de ez szám a háború előrehaladtával fokozatosan bővült 108 tisztre és 2500 besorozottra (főként a hajó légvédelmének megerősítése miatt).[7] A Tirpitzre három darab FuMO 23 típusú radart (németül Funkmessortungsgerät) telepítettek megépítésekor,[9] melyeket a nehéztüzérség távmérő-berendezésein helyeztek el. Ezeket később FuMO 27, majd FuMO 26 típusúakkal cserélték le, melyek nagyobb méretű antennák voltak. 1944-ben az árbóctorony tetején lévő távolságmérőre egy FuMO 30 (Hohentwiel) készüléket telepítettek, a 10,5 cm-es légvédelmi tüzérség főárbóc mögötti 3 méteres bázistávolságú távmérőjének gömbsüvegére pedig egy FuMO 213 Würzburg tűzvezető radarberendezést szereltek fel.[10]  A hajó fő fegyverzetét nyolc darab (4×2) 38 cm-es űrméretű, 52 kaliberhosszúságú hajóágyú (38 cm SK C/34)[m 1] alkotta, elöl és hátul két-két lépcsőzetesen elhelyezett lövegtoronyban. A tornyokat a német szokásoknak megfelelően az ábécé kezdőbetűivel jelölték, melyekhez neveket is párosítottak: elöl az Anton és Bruno, hátul a Cäsar és Dora tornyok helyezkedtek el. A rombolók elleni védekezés céljára telepített másodlagos tüzérségét 12 darab (6×2) 15 cm-es űrméretű, 55 kaliberhosszúságú ágyú (15 cm SK C/28) alkotta, melyek kétoldalt 3-3 lövegtoronyban foglaltak helyet. A légvédelmét 16 darab 10,5 cm-es ágyú, illetve 16 darab 3,7 cm-es és 12 darab 2 cm-es gépágyú látta el, de utóbbiak számát 58-ra emelték. 1942-ben nyolc darab 53,3 cm-es torpedóvető csövet kapott, melyeket a hajó közepén kétoldalt helyeztek el (2×4).[7] A hajó fő páncélöve 315 mm vastag volt (5 mm-rel vékonyabb, mint a Bismarcké), fedélzetének páncélzata osztott volt: a felső fedélzet páncélzata 50 mm, a két szinttel lejjebb lévő fő páncélfedélzet vastagsága 80–120 mm vastag volt. A 38 cm-es ágyúk lövegtornyainak elülső merőleges páncéllemeze 360 mm volt, oldalt 220 mm-es vastagságúak voltak.[3] (Ábrák a páncélzat elhelyezkedéséről és vastagságairól megtekinthetők itt.) Szolgálata (1940. szeptember) A próbajáratok elvégzése után a Tirpitz Kielben állomásozott és a Balti-tengeren végzett intenzív gyakorlatokat. Karl Topp, a hajó parancsnoka május 5-én Hitler gotenhafeni látogatásakor – mikor az kíséretével megszemlélte a két elkészült csatahajót – kérvényezte a Führernél, hogy hajója részt vehessen a közelgő Rheinübung hadműveletben, de választ nem kapott. Az 1941 júniusában Rügen sziget közelében végrehajtott lőgyakorlatok során meghibásodások léptek fel, melyek miatt a következő két hónapot a kikötőben töltötte, és csak szeptember 20-ára sikerült lezárnia a lőpróbákat.[11] A Barbarossa hadműveletKieli tartózkodása idején indult meg a Barbarossa hadművelet. A német hadvezetés tartott attól, hogy a Leningrádnál állomásozó szovjet flotta megpróbál kitörni a Finn-öbölből, és ennek megakadályozására létrehoztak egy ideiglenes hadiflottát, melynek a Tirpitz lett a zászlóshajója. A flotta kötelékébe az Admiral Scheer nehézcirkáló, a Köln, a Nürnberg, a Leipzig és az Emden könnyűcirkálók, valamint számos romboló és két aknaszedő-flottilla tartozott.[6] Az Otto Ciliax altengernagy parancsnoksága alatt álló Balti Flotta (Baltenflotte) az Åland-szigetek közelében járőrözött 1941. szeptember 23. és 26. között. Ezt követően a flottát feloszlatták, és a Tirpitz folytatta a gyakorlatozásokat.[12] Újabb lőgyakorlatok során a lövegeit a rádió-távirányítású célhajóvá átalakított Hessen régi csatahajóra irányítva lőtték be.[13][14] A Brit Királyi Légierő (RAF) folytatta a Kielben állomásozó csatahajót célzó bombatámadásait, de ezek nem tudtak nagyobb kárt tenni benne.[15] Áthelyezés Norvégiába.jpg) Erich Raeder vezértengernagy (Großadmiral), a Kriegsmarine parancsnoka november 13-án felvetette, hogy a Tirpitzet helyezzék át Norvégiába, ahol támadásokat tudna intézni a Szovjetunióba tartó konvojok ellen, puszta jelenlétével a Royal Navy nagy erőit kötné le, és elrettentené a briteket a Norvégiában való partraszállás gondolatától. A brit admiralitás a Bismarckkal szemben szerzett kellemetlen tapasztalatok után úgy ítélte meg, hogy a Tirpitzcel csak olyan köteléknek szabad szembeszállnia, melyhez legalább két King George V osztályú csatahajó és egy repülőgép-hordozó tartozik.[16] A Bismarck elvesztése után az atlanti bevetéseket megtiltó Hitler beleegyezett a javaslatba. A norvég vizeken való bevetéshez szükséges módosítások idejére a hajó dokkba került. A légvédelmét megerősítették, a katapult melletti 10,5 cm-es ágyúkat kijjebb helyezték, hogy nagyobb területet tudjanak lefedni a tüzükkel. A két négycsövű torpedóvetőt az ekkori átalakítások során szerelték fel.[17] A hajó parancsnoka, Karl Topp sorhajókapitány 1942. január 10-én bevethetőnek jelentette a csatahajót.[15] Másnap a Tirpitz Wilhelmshaven felé hajózott el, az ide való áthelyezéssel a valódi úticélját igyekeztek leplezni.[17] A Tirpitz január 14-én 23:00-kor indult el Wilhelmshavenből Trondheim felé.[17] A brit katonai hírszerzés valójában az Enigma kódjainak megfejtése révén már tudott az indulásáról, de a Britanniában uralkodó rossz idő nem tett lehetővé légitámadást ellene.[18] John Tovey tengernagyot, a brit Honi Flotta (Home Fleet) parancsnokát egészen január 17-ig nem értesítették a Tirpitz áthelyezéséről, mikorra az már rég Norvégiába ért.[19] Január 16-án a brit légifelderítés észlelte a hajót Trondheimben, ahonnan a várostól északra lévő Fætten-fjordba hajózott tovább.[20] A Sarki éj fedőnevű áthelyezési hadművelet (Unternehmen Polarnacht) során a Richard Beitzen, a Paul Jakubi, a Bruno Heinemann és a Z29 rombolók kísérték.[21] A norvég ellenállás megfigyelte és jelentette Londonnak az észlelések helyszíneit.[22] A hajó egy szikla mellett horgonyzott le, mely védte a délnyugatról érkező bombázógépekkel szemben. A legénység fákat vágott ki, és a fedélzeten helyezte el őket álcázás céljából.[20] A fjord körül megerősítették a légvédelmet, és torpedók ellen védőhálókat feszítettek ki a fjord bejáratánál.[23] A legénység számára a norvégiai küldetés meglehetősen egyhangúan telt. A gyakori üzemanyaghiány miatt a gyakorlatozások rövidek voltak, és emiatt a csatahajó és a kísérői főként a védőhálók védelmében töltötték az időt. A legénység ideje főként a hajó karbantartásával és a légvédelmi ütegek folyamatos készenlétben tartásával telt. Rendszeresen sporteseményeket szerveztek, és egyéb elfoglaltságokat biztosítottak a legénység tagjai számára, hogy fizikailag jó állapotban tartsák őket.[24] Támadó hadműveletekA Tirpitz bevethetőségét számos tényező korlátozta Norvégiában. A legnagyobb gondot az üzemanyaghiány jelentette, valamint a rombolóknak a Cerberus hadművelet – a Scharnhorst és Gneisenau csatahajók, valamint a Prinz Eugen nehézcirkáló La Manche-on való áttörése Bretagne-ból Németországba – támogatására való átirányítása. Emiatt a PQ 8 jelű konvoj ellen január végére tervezett támadást le kellett fújni.[25] Szintén január végén egy brit négymotoros bombázókötelék támadást kísérelt meg a csatahajó ellen, de az akciót meg kellett szakítaniuk, mivel a rossz látási viszonyok miatt nem tudták megtalálni a célpontot.[26] Hogy a britek figyelmét elvonják a Cerberusról, a Tirpitz február elején kifutott a fjordból. A megtévesztés érdekében a hajó Északi-tengeren való bevetésére is tettek látszat-előkészületeket.[27] Később a hónap során az Admiral Scheer és Prinz Eugen nehézcirkálók, valamint számos romboló csatlakozott a Tirpitzhez. A Prinz Eugent a Fætten-fjord bejáratánál megtorpedózta egy brit tengeralattjáró, és emiatt átmenetileg nem volt bevethető.[28] A Sportpalota hadművelet1942 márciusában a Tirpitz az Admiral Scheer cirkáló, a Friedrich Ihn, a Paul Jakobi, a Hermann Schoemann és a Z25 rombolók, valamint két torpedónaszád kíséretében[21] támadást tervezett végrehajtani a hazafelé tartó QP 8, és a Szovjetunióba tartó PQ 12 jelű konvoj ellen a Sportpalota hadművelet (Unternehmen Sportpalast) keretében.[25][29]  (1942 októbere) Az Admiral Scheer 26 csomós végsebességével túl lassú volt ahhoz, hogy a Tirpitzcel együttműködve tevékenykedhessen, és ezért végül nem tartott a március 6-án kifutó kötelékkel.[25] A két torpedónaszád a bevetést megszakítva tért vissza a kikötőbe.[21] Március 5-én a Luftwaffe egyik felderítőgépe észlelte a PQ 12 konvojt a Jan Mayen-sziget közelében, viszont a négy romboló mellett kíséretet adó Duke of York csatahajót és Renown csatacirkálót már nem vette észre. A németek nem tudtak arról sem, hogy Tovey tengernagy a King George V csatahajóval, a Victorious repülőgép-hordozóval, a Berwick nehézcirkálóval és hat rombolóval távoli kíséretet adott a konvojnak. Az Enigma-kódok megfejtése révén a britek ismét előre értesültek a Tirpitz tervezett támadásáról, így újratervezhették a konvojok útvonalát. Tovey március 9-én próbálta üldözőbe venni a csatahajót,[25] de Otto Ciliax tengernagy, a német kötelék vezetője már az előző este a bevetés megszakítása mellett döntött és visszaindult a támaszpontra.[30] Március 9-én 10:15 és 10:24 között a Tirpitzet és a Friedrich Ihn rombolót 12 Fairey Albacore torpedóbombázó támadta meg három csoportban, torpedóikat kis távolságról (400-1200 m) kioldva. Az elhárításukra a csatahajó 33 darab 15 cm-es, 345 darab 10,5 cm-es, 897 darab 3,7 cm-es és 3372 darab 2 cm-es lövedéket lőtt ki. A német feljegyzésekben kb. 25 gépből álló kötelékből a Tirpitz három – tévesen Swordfishként azonosított – repülőgép lelövését és több másik megrongálását, míg a Friedrich Ihn egy repülőgép lelövését jelentette.[31] A valós brit veszteség 2 Albacore volt a 12 bevetett gépből.[32] Német részről a támadásban mindössze hárman sebesültek meg.[33] A csata után a Tirpitz a Vest-fjord felé vette az útját és onnan hajózott tovább Trondheimbe, ahova március 13-án délben érkezett meg.[34] Március 30-án 33 Halifax bombázó intézett ellene támadást. Találatot nem értek el, a kötelék öt gépe veszett oda.[35] Április végén a RAF két sikertelen támadást intézett ellene. Április 27-28-án 31 Halifax és Lancaster támadta, melyek közül ötöt lőttek le. Másnap éjjel 23 Halifax és 11 Lancaster támadta. A német légvédelem két gépet semmisített meg.[36] A Rösselsprung hadművelet A Tirpitz és a kísérő rombolói március folyamán 8230 t üzemanyagot használtak fel, ami miatt jelentősen megcsappantak a rendelkezésükre álló készletek. A felhasznált mennyiséget három hónap elteltével tudták pótolni. Az Izlandot június 27-én elhagyó PQ–17-es konvoj volt a következő, mely ellen támadást terveztek végrehajtani.[34] Az akció a Huszárlépés hadművelet (Unternehmen Rösselsprung) fedőnevet kapta.[37] A konvoj kíséretének fő erejét a Duke of York és az amerikai Washington csatahajók, a Victorious repülőgéphordozó képezték.[34] A Medve-szigettől délre a brit és szovjet tengeralattjárók két vonalban helyezkedtek el.[38] A Tirpitz és a Hipper hat romboló kíséretében hagyta el Trondheimet, míg egy másik csoport, a Lützow, az Admiral Scheer cirkálókkal és hat rombolóval Narvik és a közeli Bogen öblének (Bogenfjord) támaszpontjairól indultak bevetésre.[39] A Lützow és három romboló térképen nem jelölt szikláknak ütköztek és kénytelenek voltak visszafordulni. Röviddel azután, hogy a Tirpitz elhagyta Norvégiát, a szovjet K–21 tengeralattjáró jelentése szerint négy torpedót lőtt ki rá és két robbanást észlelt, de valójában egy torpedó sem talált célba.[40][41][42] A Tirpitzen a tengeralattjáró jelenlétét nem észlelték. A svéd hírszerzés eközben jelentette a brit admiralitásnak a németek kihajózását, mire elrendelték a konvoj feloszlatását. Miután a németek számára világossá vált, hogy felfedezték a felszíni hajóikat, megszakították a küldetést, és a konvoj támadását a tengeralattjárókra és a repülőgépekre hagyták. A szétszóródott hajókat a kísérőhajók már nem tudták megvédeni, így a németek a 34 kereskedelmi hajóból 21-et elsüllyesztettek több mint 140 000 BRT hajótérrel. A Tirpitz a bevetésről a Lofoten-szigetek érintésével az Alta-fjordba tért vissza.[40] A Rösselsprung hadműveletet követően a Tirpitzet áthelyezték a Narvik közelében lévő Bogen-öbölbe. Ekkorra a hajón már szükségessé vált jelentősebb karbantartási munkálatok elvégzése. Hitler megtiltotta a Németországba való kockázatos visszatérést a csatahajónak, ezért a munkálatokat Trondheimben kellett elvégezni. Október 23-án a Tirpitz elhagyta a Bogen-öblöt és visszatért a Trondheim előtti Fætten-fjordba. A horgonyzóhely védelmét megerősítették, újabb légvédelmi ütegeket helyeztek el és két torpedófogó hálót telepítettek a csatahajó köré. A javításokat kisebb részletekben végezték el rajta, hogy eközben is minél hosszabb ideig maradhasson bevethető. A tat köré süllyesztőszekrényt építettek, hogy kicserélhessék a hajó kormánylapátjait.[40] A javítások ideje alatt a britek két ember irányította Chariot-torpedóval terveztek támadást intézni ellene (Title hadművelet), de az őket vontató halászhajóról leoldódtak az erősen hullámzó tengeren.[43] December 28-ra végeztek a javításokkal, és a Tirpitz megkezdhette a próbajáratait. 1943. január 4-én a Trondeheim-fjordban végzett lőgyakorlatokat.[44] Február 21-én Karl Toppot ellentengernaggyá léptették elő, és Hans Meyer sorhajókapitány vette át tőle a hajó parancsnokságát. Öt nappal később a Scharnhorst csatahajót a Norvégiában állomásozó flottához irányították át. Az itt állomásozó hadihajók parancsnokságát Oskar Kummetz altengernagy vette át.[45] A Szicília hadműveletMire 1943 márciusára a Scharnhorst megérkezett Norvégiába, a Szovjetunióba tartó szállítmányokat a PQ-17 pusztulása miatt már átmenetileg felfüggesztették. Az Erich Raedert a Barents-tengeri csata után a flotta élén váltó Karl Dönitz tengernagy a hajóknak a Spitzbergákon lévő brit meteorológiai állomás és üzemanyagdepó ellen rendelt el támadást (Unternehmen Sizilien avagy Unternehmen Zitronella), hogy a nagy hajóinak lehetőséget adjon közös hadművelet végrehajtására.[44] A számos létesítményét és harcállását mindössze 152 főnyi norvég katonákból álló csoport védte.[46] A két csatahajó tíz romboló kíséretében szeptember 6-án hagyta el a kikötőt. Másnap a szigethez közeledve a Tirpitz hadicselként fehér lobogót húzott fel.[47] A bombázás ideje alatt a Tirpitz 52 lövést adott le a nehéztüzérségével és 82-t a 15 cm-es ágyúival.[48] Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a fő tüzérségét felszíni célpontok ellen használta.[44] Egy rohamosztag megsemmisítette a part menti berendezéseket és 74 hadifoglyot ejtett.[46][49] 11:00-ra a csatahajók elpusztították a kijelölt célpontokat és visszaindultak a norvég kikötők felé.[44] A hadművelet csekély jelentőségű volt, és jóval kisebb erőkkel is ki lehetett volna vitelezni, ám a német propagandában a haditengerészet töretlen harcra való készségének példájaként mutatták be. Brit támadások a Tirpitz ellenA Tirpitzet már építése közben is számos légitámadás érte, mire 1942-ben Churchill a Tirpitz elsüllyesztését a Royal Navy első számú feladatának szabta meg, és folyamatosan sürgette mind a haditengerészetet, mind a légierőt, hogy bármi áron pusztítsák el. Úgy ítélte meg, hogy a kiiktatása alapvetően változtatná meg a tengeri hadviselés menetét, és ehhez akár 100 bombázó és 500 főnyi repülőszemélyzet feláldozását is elfogadható veszteségnek vélte.[50] A Source hadművelet A britek a hatástalan bombázóbevetések és a sikertelen, Chariotokkal (ember által irányítható torpedókkal) tervezett támadások után az újonnan tervezett X osztályú tengeralattjárókkal próbálkoztak.[44] A Source fedőnevű hadműveletnek a Tirpitz mellett a Scharnhorst és a Lützow is a célpontja volt.[51] Az X Craft-eket nagy tengeralattjárók vontatták a német támaszpont közelébe, ahonnan azok már saját erőből a víz alatti hálók alá merülve bejuthattak a kikötőbe, és egy-egy kéttonnás aknát helyezhettek el a hajók alatt a tengerfenékre. Tíz mini-tengeralattjárót készítettek fel az 1943. szeptember 20-25-re tervezett támadás végrehajtására, de közülük csak nyolc ért el a norvég partokig az akció szeptember 22-ei kezdetére.[44] A járművek közül három, az X5, X6 és X7 sikeresen áthatolt a Tirpitzet védő rendszeren, és közülük kettő, az X6 és az X7 sikeresen kioldotta a robbanótölteteket. Az X5-öt 200 méterre a védőhálóktól felfedezték, és a koncentrált ágyútűzben, valamint a rádobott mélységi töltetek következtében elsüllyedt.[52] Az egyik, töltetét sikeresen elhelyező tengeralattjáró legénységét a németek foglyul ejtették, és ők – mivel biztosak voltak abban, hogy a hajó pusztulásra van ítélve – elmondták, mi volt a küldetésük célja, és hogy a tölteteket sikeresen elhelyezték. A hajót megpróbálták elmozdítani az aknák veszélyeztette területről, de ez csak részben sikerült. Az egyik akna a Cäsar torony magasságában robbant, a második 45-55 méterre a hajóorr bal oldalától.[53] Az egyik üzemanyagtartály felhasadt, a páncélzat egy része felszakadt, a hajó alján nagy horpadás alakult ki, és a kettős fenék válaszfala is meghajlott. A bal oldalon lévő üzemanyagtartályokba és torpedórekeszekbe 1430 t víz tört be, aminek következtében a hajó 1-2 fokkal megdőlt. Ezt ellenárasztással kompenzálták. A beömlő víz a 2-es számú generátorterem összes generátorát megrongálta, és az 1-es számúban egy kivételével az összes használhatatlanná vált az eltört gőzvezetékek vagy elszakadt elektromos vezetékek miatt. A Dora lövegtorony lecsúszott a csapágygolyókról, és emiatt nem lehetett forgatni. Ez nagy problémát okozott, mivel Norvégiában nem volt olyan nagy teherbírású daru, mellyel meg lehetett volna emelni a több mint 1000 tonnás lövegtornyot, és vissza lehetett volna tenni a helyére.[54] A hajó két, katapulton elhelyezett Arado 196 típusú fedélzeti hidroplánját a robbanás okozta rázkódás tönkretette.[55] Németországból, főként Kielből, 400 munkást és a Neumark javítóhajót küldték a Tirpitz javításának elvégzésére. William Garzke és Robert Dulin történészek megítélése szerint ez volt a második világháború egyik legkiemelkedőbb tengerészeti műszaki teljesítménye.[56] A munkálatok 1944. április 2-ig tartottak, másnap sebességpróbákat tartottak az Alta-fjordban.[57] A Tungsten hadművelet A britek tudomást szereztek a Neumark áthelyezéséről, és a szerelők márciusi útnak indításáról, amiből arra következtettek, hogy nem sikerült kellően súlyos károkat okozni a Tirpitzben, és az közel van a bevethető állapothoz.[57] A normandiai partraszállás közeledtével Churchill ismét sürgetni kezdte a Tirpitz elsüllyesztését, mivel nem akart semmi esélyt hagyni arra, hogy az megtámadhassa az inváziós flottát. Ezért egy nagy légitámadást terveztek végrehajtani ellene, melyben a Victorious és Furious repülőgép-hordozókról és az Emperor, Fencer, Pursuer és Searcher kísérő repülőgép-hordozókról felszálló gépek támadták volna a csatahajót.[58] A hadműveletet 1944. április 4-én szándékoztak végrehajtani, de egy nappal korábbra tették, miután a dekódolt német rádióüzenetekből kiderült, hogy a Tirpitz április 3-án 05:29-kor hajózik ki Kåfjordból a próbajáratai elvégzésére.[57] A két hullámban végrehajtott támadásban 42 Barracuda zuhanóbombázó és 40 kísérő vadászgép vett részt. 227 és 726 kg-os bombákkal 15 közvetlen találatot értek el, két bomba a hajó mellé becsapódva okozott károkat.[58][59] Sikerült meglepniük a németeket, és csak az első hullámból veszett oda az egyik repülőgép. 12-14 percbe telt, míg a Tirpitz összes légvédelmi ágyújához odaért az összes kezelője. Az első hullám 05:29-kor csapott le, mikor a vontatóhajók készültek kivontatni a horgonyzóhelyről. A második hullám egy órával később érkezett, röviddel 06:30 után. Bár a hajó légvédelme ekkor már felkészülten várta a támadókat, ezúttal is csak egy repülőgépet sikerült lelőniük.[60] A bombák közül egy sem tudta átütni a fő páncélfedélzetet, de afelett robbanva jelentős károkat okoztak, és számos áldozatot követeltek. Egyes források 122 halottat és 316 sebesültet említenek,[60] mások 132 halálos áldozatról és 270 sebesültről számolnak be.[61] A sebesültek között volt a hajó parancsnoka, Hans Karl Meyer sorhajókapitány is.[61] A bombák két 15 cm-es lövegtornyot tönkretettek, és a négy Arado 196-ost elpusztították.[62] Több bomba is nagy tüzet okozott a fedélzeten, a rázkódás üzemképtelenné tette a jobb oldali turbinát. Az oltáshoz használt sós víz bejutott a kazánokba, elszennyezve így a kazánvizet. Az oltáshoz felhasznált vízzel együtt mintegy 2000 t került a hajótestbe, melynek nagy része a két közel becsapódó bomba repeszei által ütött lyukakon át hatolt be.[63] Dönitz elrendelte a hajó kijavítását tekintet nélkül a költségekre, bár tudta, hogy mivel a Luftwaffe nem tud számára kellő védelmet biztosítani, a Tirpitzet már nem lehet bevetni a nyílt tengeren. Az újabb javítási munkálatok május elején kezdődtek. A fontos berendezéseket rombolókkal hozatták el Kielből az Alta-fjordba három nap alatt. Június másodikán a hajó már önerőből képes volt haladni, és a hónap végén már lőgyakorlatokat végezhetett. A munkálatok során a 15 cm-es ágyúkat úgy módosították, hogy légi célpontok ellen is bevethetők legyenek. A 38 cm-es ágyúkat speciális gyújtóval ellátott lövedékekkel is ellátták, melyekkel zárótüzet lőhettek a közeledő repülőgép-kötelékek ellen.[64] A károk rendbehozatala után már csak két hidroplánt vehetett a fedélzetre, de a gépei általában a hajó közelében parkoltak, és vízről szálltak fel. A Planet, Brawn, Tiger Claw, Mascot és Goodwood hadműveletek A következő három hónap során egész sor repülőgép-hordozókról végrehajtandó támadást terveztek ellene, de ezeket az időjárás kedvezőtlenre fordulása miatt törölni kellett. A Tungstenhez hasonló Planet hadműveletet április 24-re időzítették volna. A Brawn hadműveletet, melyet a Victorious és a Furious 27 bombázója és 36 vadászgépe kellett volna végrehajtson május 15-re, míg a Tiger Claw-t (Tigriskarom) május 28-ra időzítették, de végül nem került sor ezek kivitelezésére sem. A Victorioushoz és a Furioushoz csatlakozott az Indefatigable repülőgép-hordozó is a július 17-én 62 bombázóval és 30 vadászgéppel végrehajtott Mascot (Talizmán) hadművelet során. Találatot nem sikerült elérniük, de két repülőgépük odaveszett. Az idő augusztus végén tette lehetővé a Goodwood fedőnevű légitámadások végrehajtását. A Goodwood I-et és Goodwood II-t augusztus 22-én indították meg a Furious, az Indefatigable és a Formidable repülőgép-hordozók, valamint a Nabob és a Trumpeter kísérő repülőgép-hordozók repülőgépei. A két támadásban összesen 38 bombázó és 43 biztosító vadászgép vett részt, de nem tudtak kárt tenni a Tirpitzben,[58] a támadók viszont három gépet veszítettek.[64] A Goodwood III-at a nagy repülőgép-hordozókról felszálló gépek hajtották végre augusztus 24-én. 29 vadászgép kíséretében 48 bombázó dobta le a bombáit két találatot elérve, melyek azonban csak csekély károkat okoztak.[58] Az egyik 726 kg-os bomba áthatolt a felső és az alsó (fő) páncélfedélzeten is, és a 4-es számú kapcsolóteremben állt meg, azonban a gyújtó sérülése miatt nem robbant fel. A másik, 227 kg-os bomba felrobbant, de csak csekély felületi károkat okozott. A támadók hat gépét lőtték le ezúttal.[65][66] A Goodwood IV-re 29-én került sor a Formidable és az Indefatigable fedélzetéről induló 34 bombázó és 25 vadászgép részvételével. A sűrű köd miatt nem tudtak elérni találatot.[58] Egy Firefly-t és egy Corsairt lőttek le a Tirpitz légvédelmi tüzérei. A támadás elhárítására a csatahajó 54 darab 38 cm-es lövedéket, 161 darab 15 cm-es lövedéket lőtt ki, és a rendes légvédelmi ágyúk lőszerkészletének 20%-át használta el.[67] A Paravane és Obviate hadműveletekA Royal Navy repülőinek kellő eredményt nem hozó bevetései után a Royal Air Force 5-ös számú csoportja kapta meg a Tirpitz elpusztításának feladatát. A RAF által használt Lancaster bombázók a csatahajó fedélzetének páncélzatát Tallboy bombákkal tervezték átütni.[68] Ezeket a nagy tömegű bombákat speciálisan a német tengeralattjárók betonbunkereinek megsemmisítésére tervezték. Habár azokkal végül nem tudott megküzdeni, egy találattal bármely hadihajó páncélzatát átszakíthatták vele. Súlyából 2358 kg-ot tett ki a nagy robbanóerejű töltet (Torpex), és úgy tervezték, hogy az akár 5 méter vastag betont is át tudja ütni.  Az első, Paraván fedőnevű hadműveletre 1944. szeptember 15-én került sor, és a Szovjetunió területén, Arhangelszk közelében található Jagodnyik légibázisról indították, mert a Lancasterek hatótávolságuk miatt a Brit-szigetekről nem értek volna el célpontig. A 23 gépből 17 vitt magával egy-egy Tallboyt, 6 pedig 12-12 darab Johnny Walker aknát. A ledobott bombák közül egy Tallboy talált célba, a hajó orrát eltalálva.[58] A hajótestet átütve a bomba a fjord fenekén, kb. 11 méteres mélységben robbant fel, ami 10 torpedó egyidejű találatának megfelelő rombolóerőt fejtett ki a hajó orrára. A hajóorrba 800–1000 t víz tört be, aminek következtében a hajó vészesen előredőlt. A sérülések következtében a Tirpitz nyílt vízen nem hajózhatott, és biztonságos vizeken is csak 8-10 csomóval haladhatott. A rázkódás súlyosan megrongálta a tűzvezető rendszereket. A sérülés súlyossága a haditengerészet parancsnokságát arra késztette, hogy a hajót már csak úszó ütegállásként használják, és ennek megfelelő mértékben javítsák ki. A javítási munkálatok kilenc hónapot vettek volna igénybe, de a lyukakat pár hét alatt is be lehetett foltozni, így a Tirpitz a délebbre lévő Tromsøbe hajózhatott,[m 2] ahol azonban már a Brit-szigeteken lévő támaszpontokról induló Lancasterek hatótávolságán belülre került. Október 15-én saját erőből megtette a 200 tengeri mérföldes utat Tromsøbe, mely az utolsó útjának bizonyult.[69]  (1944. november) Október 29-én a RAF tett egy második kísérletet, miután a csatahajót lehorgonyozták Håkøya és Grindøya szigetek között, Tromsø előtt. 32 Lancaster támadta meg Tallboy bombákkal az Obviate hadművelet keretében.[58] A Paravane-hoz hasonlóan most is a 9. és a 617. bombázószázadok hajtották végre a támadást, de ezúttal csak egy bomba csapódott be a célpont közelében,[69] ami részben a célterület feletti rossz időnek volt köszönhető.[70] A víz alatt bekövetkező robbanás megrongálta a bal oldali kormánylapátot, és 35 m hosszúságban okozott vízbetörést ezen az oldalon. A Tirpitz 38 cm-es repeszlövedékei hatástalannak bizonyultak a nagy magasságban repülő bombázók ellen, egy földi telepítésű légvédelmi ütegnek sikerült csak egy támadó gépet megrongálni.[69] A támadást követően a horgonyzóhelyet jelentősen megerősítették: hatalmas homokpadot kotortak össze a hajó alá és köré, hogy ne borulhasson fel, és torpedóvédő hálókat is telepítettek. A Tirpitz – korábbi sérülései miatt – továbbra is meg volt dőlve egy fokkal a bal oldalára, de ezt nem egyenlítették ki ellenárasztással, hogy szükség esetén minél több lehetőségük legyen a korrekcióra. Az úszó ütegállás szerepkör betöltéséhez méretezték az üzemanyagkészletét is, csak annyit hagyva, amennyivel a turbógenerátorait el tudta látni, és a személyzetét 1600 főre csökkentették.[71] A Catechism hadművelet_Oslo,_Norway_-_%22One_of_the_bombs_dropped_at_%22Tirpitz%22_-_2017-11-30.jpg) A Tirpitz elleni légitámadás-sorozatok utolsó felvonása az Operation Catechism volt 1944. november 12-én.[58] A fedélzeti radarok által észlelt bombázókötelékre a Tirpitz nehézlövegeivel már nagy távolságból zárótüzet lőtt, ami ideiglenesen szétszórta a köteléket, de a támadást elhárítani nem tudta.[72] A 9. és 617. bombázószázadok Lossiemouthból induló 32 Lancastere jó látási viszonyok mellett 29 Tallboy bombát dobott le a hajóra, melyek közül kettő találta el, egy pedig mellette csapódott a vízbe.[58] Ezeken kívül még több bomba a torpedók elleni védekezést szolgáló hálókon belül ért vizet, és jókora krátereket hozott létre az öböl fenekén, elmosva a hajó felborulását megakadályozni szolgáló mesterséges homokpad nagy részét. A közvetlen találatok közül az egyik az Anton és a Bruno lövegtornyok között érte a hajót, de ez a bomba nem robbant fel. A másik a hajó közepét érte a katapult és a kémény között, súlyos károkat okozva. A felrobbanó bomba hatalmas lyukat ütött a hajó oldalán és alján, a páncélöv becsapódás melletti része teljesen megsemmisült. Egy harmadik bomba a Cäsar toronytól balra csapódott be.[72] A közepét ért találat jelentős mértékű vízbetörést okozott, és a hajó emiatt hamar megdőlt 15-20 fokkal. Tíz perc alatt a dőlés 30-40 fokra nőtt, és a hajó kapitánya ekkor a hajó elhagyására adott parancsot. 09:50-re a dőlés már 60 fokos volt, és ezen a szinten átmenetileg stabilizálódott. Nyolc perccel később egy hatalmas robbanás 25 méter magasra repítette a Cäsar torony tetejét más forgó alkatrészekkel együtt, és ezek a part felé úszó emberek egy csoportjára zuhantak. Ekkor a Tirpitz hirtelen tovább dőlt, és felépítményét a homokos tengerfenékbe fúrva, csaknem teljesen átfordulva állapodott meg.[73]  A hajótestben rekedtek közül a hajófenék kivágásával napokkal később 84 embert sikerült kimenekíteni,[58] velük együtt 890-en élték túl a katasztrófát. A halálos áldozatok pontos száma ismeretlen, 950 és 1204 közé teszik.[m 3] Körülbelül 200 túlélőt helyeztek át a Lützow-ra 1945 januárjában.[74] A Luftwaffénak a Tirpitz védelmében nyújtott teljesítményét erős kritika érte a hajó elvesztése után, Heinrich Ehrler őrnagyot, az 5. vadászrepülőezred III. csoportjának (III./JG 5) parancsnokát vádolták a bombázók elleni bevetések elmaradásáért. Oslóban ezért haditörvényszék elé állították, ahol halálbüntetés fenyegette. Bizonyítékokat hoztak fel arra, hogy nem nyújtott segítséget, mikor a Kriegsmarine erre kérte. Ehrlert végül három év börtönre ítélték, de egy hónap eltelte után kiengedték, és ha lefokozva is, de csatlakozhatott az egyik Messerschmitt 262 gépekkel repülő alakulathoz.[75] Későbbi vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a Kriegsmarine és a Luftwaffe közti gyenge kommunikáció vezetett a csatahajó elvesztéséhez, ugyanis a vadászcsoportot nem értesítették arról, hogy a Tirpitzet két héttel korábban Håkøya szigetéhez helyezték át.[76] Ehrlert ezután felmentették a vádak alól.[77] A Tirpitz roncsa a fjordban maradt a háború hátralévő részében, fontosabbnak ítélt alkatrészeket azonban egészen a háború végéig emeltek ki róla a németek. A háború után a roncsot Nagy-Britanniának juttatták. A britek mindent kiszereltek belőle, ami katonai szempontból fontos vagy értékes volt. Miután végeztek, átengedték a roncsot a norvégoknak. 1947-ben Einar Høvding norvég vállalkozó vette meg a hajó maradványait az újonnan alapított Høvding Skipsopphuggeri hajóbontó cégével. 40 munkással, köztük 15 hamburgi specialistával kezdtek hozzá a még hasznosítható anyagok kimentésének. A munkálatok 1948-tól kezdődően egészen 1957-ig tartottak.[7] A csatahajó egyes darabjait még ma is árulja egy norvég vállalat.[78] Emlékezete
Érdekességek
MellékletekA Tirpitz elleni támadások listája
 A hajó parancsnokai
Megjegyzések
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
A német nyelvű szócikk hivatkozás nélkül megadott irodalma
Kapcsolódó magyar nyelvű olvasmányok
Internetes oldalak
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
