hu Josipovo

	Josipovo
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Verőce-Drávamente
Község	Szópia
Jogállás	falu
Irányítószám	33520
Körzethívószám	(+385) 33
	Népesség
Teljes népesség	270 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	110 m
Terület	8,74 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 46′ 25″, k. h. 17° 41′ 34″45.773621°N 17.692791°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 25″, k. h. 17° 41′ 34″45.773621°N 17.692791°E
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Josipovo (1991-ig Ciganka) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szópiához tartozik.

Fekvése

Verőce központjától légvonalban 24, közúton 32 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Kapinci és Bakić között fekszik.

Története

A régészeti leletek alapján területe már a középkorban lakott volt. A falutól északra fekvő Mesarna nevű határrészen 1939-ben a bjelobrdoi kultúrához tartozó kora középkori sírokat találtak, melyeket a későbbi ásatások során a 11. századra kelteztek. A keltezést megerősíti I. András királynak itt talált egyik ezüstpénze is.

A mai település Ciganka-puszta néven a 19. század első felében keletkezett Felsőmiholjác északkeleti határrészén. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 28, 1910-ben 119 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a magyar, 5%-a horvát, 2%-a német anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború végén a partizánok elűzték a magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-ben 348 főnyi lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 281 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
28	34	67	72	115	119	151	198	458	446	394	354	336	348	332	281

Nevezetességei

A faluban 1991-ig csak harangláb állt. Ekkor építették a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt mai kápolnát.
A falu északi határában a Mesarne határrészen, egy 119 méteres tengerszint feletti magasságú dombon található a bjelobrdoi kultúra régészeti lelőhelye. A leletek alapján itt a 11. században település volt. Az első leletek, főként ékszerek még 1939-ben kerültek innen elő. A szakszerű régészeti feltárást a zágrábi régészei intézet végezte 1989 és 1995 között a szalatnoki és a verőcei múzeumok munkatársainak közreműködésével. Az ásatás eredményeként egy 11. századi temetőt tártak fel rendezett sorokban fekvő sírokkal. A csontvázas temetkezések a mezőgazdasági művelés során károkat szenvedtek. A leleteket, melyek között fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk, gombok, hajkarikák voltak a jellemzők I. András király ezüstpénze alapján a 11. század utolsó harmadára keltezték.