|
Felsőmiholjác
Felsőmiholjác (korábban Rácz-Miholjácz, középkori magyar neve Szentmihály, majd Miholánc, horvátul: Gornji Miholjac) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik. FekvéseVerőcétől légvonalban 22, közúton 26 km-re keletre, községközpontjától 8 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Španat és Bakić között fekszik. TörténeteA falu Szentmihály néven már a középkorban is létezett. Neve a közeli Novákkal együtt 1231-ben tűnik fel először a Szent Sír Kanonokrend birtokaként „villa Sancti Michaelis” alakban. Valószínűleg nem sokkal előbb II. András király adományaként került a rend birtokába. A rendnek itt háza volt, melyet IV. Béla király 1255-ös, a rendet Novák birtokában megerősítő oklevele igazol, melyben „villam Sancti Mychaelis, que est villa Domus Sancti Sepulcri” alakban említik. A faluban a 14. század első felében már állt a Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemplom, mely az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben mint „ecclesia sancti Mychaelis cruciferorum” (azaz a keresztesek Szent Mihály egyháza) szerepel. Bizonyos, hogy ennek a templomnak az alapfalait találták meg a Skorićeva utca 46. szám alatti ház kertjében gödörásás során, ahol emberi csontok is előkerültek. A templom is a rend irányítása alatt állt, melyet az is bizonyít, hogy 1430-ban Domonkos nevű plébánosát Miklós glogoncai prépost nevezte ki. Ez a tény még évszázadokkal később is a köztudatban volt, melynek fényes bizonyítéka, hogy a plébániákat 1660-ban összeíró egyházi vizitátor az itteni egyházközséget még mindig a keresztesek Szent Mihály egyházaként említi („Miholiancz s. Michaelis Cruciferorum”), noha ekkor a rend már régen nem volt jelen a településen. A szentsír lovagok rendháza valószínűleg valahol a templom mellett állt. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említeni, hogy a falutól északkeletre, a mai temető közelében fekvő dűlőt „Gradec”nek nevezik, ami általában várhelyre utal. Azt, hogy milyen vár állt itt, illetve köze volt-e a lovagrendhez csak egy régészeti feltárás tisztázhatná. Közben a település neve Szentmihályról Miholáncra változott. Ilyen alakban szerepel 1501-ben, amikor Benedek nevű plébánosát említik („Benedictus plebanus de Miholancz”). A középkori település az 1543-as török hódítás során pusztult el. A templom viszont átvészelte a nehéz időket, mivel 1660-ban az egyházi vizitáció is említi és a korabeli források alapján csak a 19. században bontották le. A falu a török uralom idején a Pozsegai szandzsákhoz tartozott. A 17. században feltehetően a környező földek megművelésére Boszniából pravoszláv szerbeket telepítettek be. Ez a szerb lakosság azután is helyben maradt, miután a térség 1684-ben felszabadult a török uralom alól olyannyira, hogy neve előtt a szerbeket jelölő „Rácz-” előtagot használták. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Racz Miholacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Rácz-Miholacz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Miholácz (Rátz-)” néven 70 házzal, 15 katolikus és 421 ortdox vallású lakossal az oppidumok között szerepel.[3] Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 716, 1910-ben 860 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 62%-a szerb, 36%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 52%-a horvát, 43%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 304 lakosa volt. Lakossága
Nevezetességei
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
