Donji Meljani

Donji Meljani
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Verőce-Drávamente
Község	Szalatnok
Jogállás	falu
Irányítószám	33520
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	206 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	120 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 44′, k. h. 17° 38′45.73333333, 17.63333333Koordináták: é. sz. 45° 44′, k. h. 17° 38′45.73333333, 17.63333333
Sablon Wikidata Segítség

Donji Meljani falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik. Nevének előtagja az innen 17 km-re délre fekvő, Atyinához tartozó Gornji Meljanitól különbözteti meg.

Fekvése

Verőcétől légvonalban 21, közúton 23 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Papuk-hegység északi lábánál, Bisztrica és Sladojevci között fekszik. A Drávamenti (Varasd-Eszék) főút és a Zágráb-Eszék vasútvonal is áthalad rajta.

Története

A falu a török uralom idején keletkezett, amikor a környező földek megművelésére 17. században Boszniából pravoszláv vlachokat telepítettek ide. Neve a malom jelentésű „mlina (meljane)” főnévből származik. A malom egykor a Papuk-hegységből eredő patak mellett állt. A falu a Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején is megmaradt. A 18. században a verőcei uradalom része lett. 1763-ban Gorski kotar vidékéről 10 katolikus horvát családot telepítettek le itt.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Meliani” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Melyani” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Melyani” néven 39 házzal, 96 katolikus és 100 ortodox vallású lakossal szerepel.[3]

Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 257, 1910-ben 333 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 53%-a horvát, 33%-a szerb, 8%-a német, 6%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 25%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 259 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[4][5]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
257	282	278	317	352	333	301	322	350	381	402	376	348	296	241	259

Gazdaság

A falu mellett téglagyár működik, mely az egyik legnagyobb ebben a térségben. Ezen kívül egy modern csirketelep és néhány kisebb állatfarm működik a területén. A lakosság főként a mezőgazdaságból él. Főbb termények a gabona, a zöldség, a hegyes területeken pedig a szőlő és gyümölcs.

Nevezetességei

Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1793-ban épült. 1981-ben egy földrengés súlyosan megrongálta. Ma elég rossz állapotban van.

Oktatás

A helyi iskola 1856-ban kezdte meg működését az akkori káplán vezetése alatt. Akkoriban öt falu gyermekei jártak ide. A legnagyobb tanulói létszámot a 19. század végén érte el, amikor 117 tanulója volt. Az iskola mai épülete 2001-ben nyílt meg. Ma alsó tagozatos területi iskola működik benne.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 420. o.
3. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
• Slatinski informativni vodić Slatina, 2006. (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)