Bzmot sorozat a MÁVCsehszlovákiában a studenkai vagongyárban gyártott könnyű vasúti mellékvonalimotorvonata, a vasúti mellékvonali közlekedés fő járműtípusa Magyarországon. Elterjedt becenevei a „kis piros”, valamint a „bézé” és a „Tégla" (avagy a Bzmot elnevezésből adódóan: buzenyka, bézmot, bűzmot). Ritkább becenév a „Studenka” (vagy „Studi”), de egyes helyeken az MDmot típusokhoz hasonlóan „Piroska”. Sorozatjelében a B a másodosztályú utasteret, a z kéttengelyes mivoltát jelöli, a mot pedig a motorkocsira utal.
Technikai információk
A motor- és pótkocsik járműszerkezetileg lényegében azonos, könnyű acélszerkezetű, kéttengelyes járművek.
Szerkezeti érdekességük az egytengelyes forgóváz. Egy motorkocsi üzemszerűen legfeljebb kettő mellékkocsi vontatására alkalmas, azonban a vezérlés kialakítása lehetővé teszi két motorkocsi egy vezetőállásról történő vezetését, így a nagyobb forgalmú vonatokon akár hat járműből álló szerelvénye is közlekedtethető. A motorkocsi minden gépezeti berendezését a padló alatt helyezték el, szemben a háború előtt beszerzett, magyar dízelmotorvonatokkal (BCmot, később: ABmot), melyeknél az utast és a dízelmotort csak egy burkolat és az azon lévő, eleinte még 3. osztályú pad választotta el. Az utasbiztonságot növeli, hogy a motorkocsi ajtóinak nyitása és zárása központi vezérlésű. Az ajtók reteszelésük megszűnte után kézzel nyithatók, zárásuk viszont pneumatikus úton is lehetséges. A gyári motorral felszerelt motorkocsi végsebessége 70 km/h volt.
Hajtásrendszere: A dízelmotorral egybeépített hidromechanikus hajtóművet kardántengely köti össze az irányváltóval egybeépített kúpkerekes tengelyhajtóművel.
Gyárilag beépített dízelmotor: Škoda ML 634, 6 hengeres, fekvő, soros elrendezésű
Az első motorkocsik (Bzmot 001, 002) 1977 decemberében érkeztek a Pécsi Vontatási Főnökséghez. 1979-1986 között további 205 darab beszerzésére került sor. A motorkocsik mellett előbb 280 darab Bzx sorozatú[2] 67 másodosztályú ülőhelyű, majd 1986-ig 100 darab BDzx sorozatú[3] poggyásztérrel is ellátott mellékkocsi érkezett Csehszlovákiából.
Az első motorcsere
A Škoda-motorokkal szerzett rossz üzemi tapasztalatok miatt a MÁV már a nyolcvanas években motorcsere (remotorizáció) mellett döntött. Az első két átalakított jármű a Pécsi Vontatási Főnökséghez tartozó Bzmot 044 és 045 lett. A motorcsere alkalmával az akkor szinte egyetlen szóba jöhető típust, az MAN cég licence alapján gyártott Rába–MAN D2156 HM 6U típusú motort építették be. Ennek teljesítménye szintén 141 kW, de nyomatéka mintegy 7%-kal alacsonyabb a Skoda-motorénál, így ez is csak ideiglenes megoldásnak bizonyult.
Kísérletek a kilencvenes évek elején
Mivel a Rába–MAN D2156 HM 6U motorok teljesítménye sem bizonyult minden esetben kielégítőnek, a szombathelyi járműjavítóban a Bzmot 043 és 086 pályaszámú motorkocsikba kísérletképpen az előbbi motor feltöltött változata, a 162 kW teljesítményű Rába–MAN D2156 HM6UT típus került. A motorgondokkal párhuzamosan a Praga 2M70 hajtóművek megbízhatósága sem érte el az elvárt szintet, ezért azt az utóbbi járműben kísérletképpen Voith DIWA 851 típusú hajtóműre cserélték. Ezzel a motorral és hajtóművel készült el ugyanitt az első két Bzx mellékkocsiból átalakított motorkocsi is 1992-ben, Bzmot 301 és 302 pályaszámmal. A motorkocsik legnagyobb megengedett sebességét 80 km/h-ra emelték. A Bzmot 069 pályaszámú motorkocsiba Pécsett kísérletképpen egy Renk DOROMAT 873s típusú hajtómű és elektronikus vezérlés került. Később ez a hajtómű a Bzmot 209-be került át.
A 300-as széria, Rába D10 motorral
A következő átalakítások, 1995-től már az utastér korszerűsítésére is kiterjedtek, a 3+2 elrendezésű, fejtámla nélküli üléseket 2+2 elrendezéssel kényelmesebb, műbőr helyett szövetborítású ülésekre cserélték.[4] A jobb légáramlás érdekében pedig két darab tetőszellőzőt építettek be. Megerősítették az alvázat, és ekkor alkalmazták először a ma is használt sárga sávos festést (lásd fénykép). Az alkalmazott motortípus az Euro 1 normát teljesíteni képes, 206 kW-os Rába–MAN D10 UT206, míg a hajtómű a Voith DIWA 863.2 lett. A két, Bzx mellékkocsiból átalakított „prototípus” a Bzmot 303 és 304 pályaszámot kapta, és Balassagyarmat térségébe került. Még ugyanezen év végén, (1995), ugyanezzel a tartalommal elkészült két motorkocsi korszerűsítése is,[5] amelyek szintén Balassagyarmatra kerültek. Ezek után, 1996-ban kezdődött az átépítések sorozata, amelybe a szombathelyi mellett a szolnoki járműjavító is bekapcsolódott. A motorkocsik korszerűsítése mellett 1996-1997 folyamán további 28 darab Bzx mellékkocsit is motorkocsivá építettek át, azokkal megegyező műszaki tartalommal.[6] Az eredeti járműtől függetlenül a megújított járművek a 300-as pályaszámtartományba kerültek.
Az MAN motoros járművek
A D10-es motorokkal kapcsolatos különböző problémák miatt 1998-tól a járművekbe már az MAN D2866 LUH20 típusú, 228 kW teljesítményű, Euro-2 normának megfelelő dízelmotor került. Ezek a motorkocsik először a 200-as, majd annak megtelte után a már lényegében kiürített 160–199 pályaszámcsoportba lettek átszámozva. Az utolsó átalakított motorkocsi, a 074-es 2002 februárjában hagyta el a szombathelyi járműjavítót, 193-as számon. A későbbiek folyamán a korábban már Rába D10 motorral korszerűsített motorkocsik többségébe is ezt az MAN-motort építették, a néhány át nem épített példányt pedig leállították.
A motorkocsikkal párhuzamosan az utasteret és a fényezést érintő korszerűsítéseket a megmaradt Bzx mellékkocsikon is végrehajtották. A poggyászteres BDzx mellékkocsik egy részéből InterPici motorkocsit építettek, többségüket leállították, selejtezték. A néhány megmaradt példány elsősorban a Dunántúlon fut, gyakorlatilag eredeti állapotában, 3+2-es üléselrendezéssel, piros fényezéssel.
A sorozat jövője
Motorkocsi és motormellék kocsi a sorozat új színtervével
Már 2003-ban is ideiglenesen ki kellett vonni 219 darabot tengelyproblémák miatt, amíg azokat meg nem javították. A közel 40 éves átlag életkorú motorvonatok mára elöregedtek, korszerűtlenné váltak. 2021-től az időszakosan elvégzett fővizsgákon a sorozat motorkocsijai és mellékkocsijai folyamatosan kapják meg a MÁV-START új színtervét, amely összhangban van a vasúttársaság elővárosi motorvonatainak színtervével. Ez az arculatváltás a külső fényezés és a belső tér megújításából áll. Ezeket a dizájnelemeket először két 127-es sorozatú „InterPici” motorkocsi, az egy darab 136-os sorozatú „Csuklós Bz” és egy 24-29 Bzx sorozatú mellékkocsi kapták meg, és ezek Észak-Alföldön, Debrecenben és Balassagyarmaton álltak forgalomba.[7][8]
A Bzx és BDzx típusú mellékkocsik száma a selejtezések miatt fokozatosan csökken. A Bzx mellékkocsik 2020. januári állománya 126 db, a BDzx mellékkocsiké pedig 7 db.[9]
Összefoglaló a MÁV részére szállított motorkocsikról és átszámozásukról
Karcag környékén „Pattinkának” hívják, a kis tömeg és az egyenetlen sínszakaszok miatti bólintó mozgás miatt. A Vác–Balassagyarmat-vasútvonalon közlekedő ilyen vonatot „Kis piros”-nak, néhol „Csángónak” becézik. Észak-Alföldön helyenként, és a Dunántúlon Piroskának is nevezik, a Kis Piros mellett. Békés megyében Vésztőn és Mezőhegyesen Zsuzsinak is becézik. Gúnynevei is vannak: „Bűzmot, Buzenka, Buzenyka” (az utóbbi kettő a Studenka szóból ered). Hívják vonatpótló vonatnak is jelezve, hogy a vasútnál talán a legalacsonyabb presztízsű jármű. Szabolcsban sokan Bözsinek, vagy „Dj BZ”-nek is nevezik, utóbbit jellegzetesen kattogó hangja miatt. A Balaton északi partján elterjedt neve a „Tégla”, utalva a formájára és színére.
Egyéb elnevezései: Mezei villamos, mezei metró, csöcsrázó, majomringató, Sütöde, Nepál Express, mogyorótörő, Bozót Express, fapados, kávédaráló, tótvonat, Skodavonat, dzsingala, Sárréti Sompolygó (szintén Békés megye), kockakerekű, Kis Jaszi. A sorozathoz gyártott BDzx poggyász-mellékkocsit a börtönbézé becenevet kapta a poggyásztér rácsos kialakítása miatt. A széria átszámozásakor a 117-es sorszámot kapta, innen kapta a német sorozatról a Medicopter nevet. A színére és az alakjára utaló beceneve még az „Almásláda”.
Az InterPici (IP) olyan helybiztosítással közlekedő vonat, amely elsősorban az IC-forgalom gyűjtő és elosztó szerepét tölti be a mellékvonalakon. IP-helyjegy váltása kötelező, amely egyben érvényes a hozzá csatlakozó InterCityre is, egy árért. Csak nemdohányzó, klimatizált másodosztályú kocsikkal közlekedik. Kerékpár nem szállítható rajta. Modernizált, részben hátrányos változtatásokkal átépített Bzmot motorkocsiból és Btzx jelű vezérlőkocsiból áll, illetve esetenként IC-kocsik közlekednek mozdonyvontatással.
Kötelező IP-helyjegy megváltása nélkül a megszűnt vonalakon továbbra is közlekednek ilyen vonatok.
Ez a motorvonat a Bzmot motorkocsi legújabb és egyben legmodernebb változata. Jelenleg csak egy darab prototípus üzemel belőle Debrecenben. A jármű jelenlegi pályaszáma 136 001.
Bzmot sorozatú motorvonatok a GYSEV szolgálatában
A GYSEV-nél két darab Bzmot dízel motorkocsi és négy darab Bzx poggyásztér nélküli mellékkocsi volt szolgálatban.
A motorvonatok pályaszáma: 501 és 502. A két motorvonat és a négy mellékkocsi a gyárból egy szerelvényként érkezett 1981-ben Sopronba.
A motorvonatok döntőrészt a Fertőszentmiklós–Neusiedl am See (Fhév – Fertővidéki Helyiérdekű Vasút) vonalon közlekedtek.
A motorkocsikat és a hozzájuk tartozó mellékkocsikat 1989-ben átadta a GYSEV a MÁV-nak, ahol a kaposvári fűtőház állományába kerültek.
A GYSEV-es motorkocsik gyári festése majdnem teljes egészében ugyanolyan volt, mint a MÁV-osoké. Egyetlenegy különbség volt: a GYSEV-es motorkocsik pályaszáma előtt hiányzott a fehér négyzet, benne a vörös csillaggal, mivel a GYSEV gépei ezt Ausztriában nem viselhették.
Az 1980-as évek végén a GYSEV mérnökei kaptak egy feladatot, miszerint nekik kellett megtervezniük a GYSEV mozdony-, motorvonat- és személykocsiparkjának az új színtervét. Ez azért is volt fontos, mert a GYSEV járművek festése megegyezett a MÁV járművekével. Ekkor találták ki a mérnökök a Bzmot új festését is: a gyári festésre rákerült a jármű mindkét oldalán egy sárga csík, mely a jármű közepén egy paralelogramma által volt két részre szakítva. A Bzmot motorkocsik és mellékkocsijaik is megkapták ezt az új festést, de ezzel a festéssel nem sokáig közlekedhettek a GYSEV-nél, mivel 1989-ben el lettek adva a MÁV-nak.
A MÁV-nál új pályaszámmal, de régi, csíkos és paralelogrammás festéssel még egy jó darabig láthatók voltak.
A GYSEV-motorkocsik sorsa a MÁV-nál
A GYSEV motorkocsik MÁV-os pályaszámai
Gyári szám
84137
84138
Volt GYSEV pályaszám
Bzmot 501
Bzmot 502
Átadáskor, 1989-ben kapott MÁV pályaszám
Bzmot 206
Bzmot 207
Remotorizáció alkalmával, 2014-ben kapott új MÁV pályaszám
Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 42. o.. ISBN 963-11376-3-5. Hozzáférés ideje: 2022. július 28.
Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8
Mezei István, Lovas József. MÁV Vontatójármű Album 1868-1993. KÖZDOK (1994). ISBN 963-552-289-4
Lovas József, Mezei István. Vasúti Dízeljármű-vezetők Zsebkönyve. Műszaki Könyvkiadó (1986). ISBN 963-107-008-5