Bárdfalva

Bárdfalva (Berbești)
A faragott fakereszt 1997-ben
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Máragyulafalva
Rang	falu
Községközpont	Máragyulafalva
Irányítószám	437161
SIRUTA-kód	108179
Népesség
Népesség	1310 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	301 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 50′ 50″, k. h. 23° 55′ 40″47.84722222, 23.92777778Koordináták: é. sz. 47° 50′ 50″, k. h. 23° 55′ 40″47.84722222, 23.92777778
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bárdfalva (Bárdfalu, románul: Berbești, jiddisül ברבשט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése

Máramarosszigettől 12 kilométerre délkeletre, a Mára és a Kaszó találkozásánál fekszik.

Nevének eredete

Mind román, mind magyar neve egy 14. században élt, Barb nevű férfi emlékét őrzi, aki talán a falut alapító kenéz lehetett. Magyar neve talán népetimológia hatására változott meg (1387-ben Barbfalwa, 1398-ban Barthfalua, 1405-ben Bardfalwa). A román név szabályosan alakult a Barb férfinévből (Bărbești > Berbești).

Története

Kezdetben kenézi jogú, később kisnemesi román falu volt Máramaros vármegyében. 1424-ben hozzátartozott Bélafalva (Fejérfalva). Nemesi családjai közül a 15. században gyakrabban szerepelt a Fekete, Kis, Kodra, Monejla és Szteczk család. 1720-ban 23 nemesi és négy jobbágytelekből állt. A 18. században bazilita kolostor állt benne. Lakói egy része a 18. század végén még az ortodox vallást követte.

1840-ben 141 zsidó lakta. Hitközséget 1850-ben hoztak létre. A Teitelbaum és a Grosz haszid rabbicsalád befolyása alatt álltak.[1] 1859-ben alapították jesiváját, 1920-ban a Talmud-iskolát. Az előbbinek az 1920-as években nyolcvan, az utóbbinak 45 növendéke volt. 1944. április 17-én központjában állították fel a gettót, ahová a környékről háromezer zsidót hurcoltak. 1947-ben kilencven, a deportálásból visszatért lakóját számolták össze.

1838-ban 1014 görögkatolikus és 146 zsidó lakosa volt.[2]

1910-ben 2264 lakójából 1696 volt román és 561 német (jiddis) anyanyelvű; 1692 görögkatolikus és 568 zsidó vallású.

2002-ben 1535 lakosából 1534 volt román nemzetiségű; 1404 ortodox és 37 pünkösdista hitű.

Látnivalók

• A 6. számú ház mellett áll a Rednic család 18. században állított, faragott fakeresztje, amelyet az ezredforduló körül renováltak.
• Határában kénhidrogénes ásványvízforrás.

Híres emberek

• Itt született 1883. január 11-én Ion Bârlea népzenekutató.

Jegyzetek

1. Mislovics Erzsébet: Rabbik, irányzatok, közösségek. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 55. o.
2. 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 29.)

Források

• Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
• Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007

További információk

• 1795-ben épült bárdfalvi lakóház és portája a kolozsvári szabadtéri néprajzi múzeumban (angolul)
• 1806-ban épült bárdfalvi lakóház a nagybányai szabadtéri néprajzi múzeumban (románul)

Képek

• 
  1775-ben épült bárdfalvi ház a bukaresti szabadtéri néprajzi múzeumban
• 
  A ház melléképületei
• 
  Kukoricakas
• 
  Szénatároló