Visk
Visk (ukránul: Вишковo [Viskovo], 1992-ig Вишкове [Viskove], oroszul: Вышково [Viskovo], szlovákul: Višková, románul: Văşcova) vidéki település Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban. Visk község székhelye. FekvéseHuszttól 20 km-re délkeletre, a Tisza völgyében, a Marangos-patak partján fekszik. A szóban forgó viski patakot Marangos-pataknak hívják, mert a Marangos-hegyben ered.[2] Nevének eredeteNeve a szláv Vys személynévből származik. Története1271-ben említik először Visket. Visket V. István magyar király adta a Hontpázmány nemzetségből származó Ujhelyi család őseinek, Marchaleus fiainak, Mykov és Chepán mestereknek 1271-ben, és az adományt IV. László magyar király, majd III. András magyar király is megerősítette, mint ekkor már Máramaros vármegyéhez tartozó birtokot. 1300-ban a család a király kérésére lemondott birtokáról, cserébe a kezdetben Ugocsa vármegyéhez tartozó Rakasz, Fekete-Ardó, Nyírtelekpuszta falvakat kapta. 1308-ban a fő sószállító helységek neve között – Técső, Talaborfalu és Sziget mellett – Visk is szerepelt. Határában egy kúp alakú hegyen állott vára, amelyet a Hontpázmány nemzetségbeli Martelus fiai, Mikó és Csépán emeltek 1281 és 1298 között. Először 1299-ben említik, majd 1300-ban III. András magyar király visszacserélte. 1329-ben Károly Róberttől városi rangot kapott. A 14. század közepéig a viski vár királyi birtok volt, majd Máramaros vármegye központja lett.[3] A Tiszamenti öt koronaváros legnagyobbika egykor szász település volt. 1657-ben a lengyelek égették fel. 1717-ben a krími tatárok pusztítottak itt, rájuk a település határában a husztiakkal egyesült viskiek súlyos csapást mértek. 1786-ban éhínség pusztított. Református népiskolája 1556-ban nyílt meg. Az 1730-as években a koronabirtokok a kamara kezébe kerültek, Visk koronavárosi kiváltságait 1834-ben veszítette el. 1730 és 1780 között vásártartási joga volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásához tartozott. 1918-ban a bevonuló románok, majd a csehek pusztították. 1944-ben először teljes zsidó lakosságát magyar csendőrök, később magyar férfi lakosait az oroszok hurcolták el, 70%-uk lágerekben vesztette életét. 1976 és 2024 között városi jellegű település rangja volt. Népessége1910-ben 4839 lakosából 3871 magyar, 831 ruszin és 126 német anyanyelvű volt. 8000 lakosának 40%-a magyar nemzetiségű, a többi ruszin. 2001 óta 8142 lakosából 3699 magyar (45,4%), a többi ukrán. Látnivalók
A Saján Szanatórium mellett, az úgynevezett Villa-völgyben található a mesterségesen kialakított Sajáni-tó. A tó alkalmas vízibiciklizésre, sétálásra, úszásra, a tó partján sütögetőhelyek is várják az érdeklődőket. A tavat az Avas-hegyvonulat veszi körül. Híres emberek
Képek
TestvérvárosaiVisk testvérvárosai a következők:[forrás?]
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia