Borkút
Borkút település Romániában, Máramaros megyében. FekvéseMáramaros megyében, Magyarlápostól északnyugatra, a kápolnokmonostori úttól jobbra, nyugatról keleti irányba nyíló völgyben fekvő település, melyen a Bor patak folyik keresztül. Nevének eredeteNevét savanyú ásványvizéről vette, melyet a nép borvíz-nek nevezett. TörténeteA település nevét az oklevelek 1331-ben említették először Burliget néven, s egy ez évben kelt oklevél tanúsága szerint a losonczi Bánffy család tagjai közül Dénes fia amás 1325 és 1331 között alapította. Nevét a későbbiekben többféleképpen írták: 1381-ben Burkuth, 1500-ban Borkwth, 1598-ban pedig Borkuth-nak nevezték. 1381-ben a család osztozkodásakor régeni Bánffy István fiai közül a birtok Györgynek jutott. 1500-ban is a Bánffyak birtoka volt, de a család tagjai a birtok felét Csicsó urának István moldvai vajdának és annak fiának Bogdánnak adták el. 1553-ban Lápos-vidék és Csicsóvár tartozéka volt. 1596-ban Almádi Gáspár adományos birtoka, aki Gombási Lajos Bálintnak adta cserébe. 1598ban Báthory Zsigmond, miután Borkút Lajos Bálint halálával annak nővérére Katalinra, Nemes János nejére szállt, azt birtokában megerősítette. 1602-ben Kamuth Farkas volt birtokosa, de 1608-ban már a kincstáré volt. 1642 és 1717 között a Keresztessy család volt ura. 1729-ben a Keresztessy család magvaszakadtával a család leányága örökölte, akik később a birtokon megosztoztak. 1750-ben Vizi Dávidot nevezték meg egyik birtokosának. 1786-ban gróf Toldalagi Farkas, gróf Gyulai József, báró Inczédi Mihály, Székely Dávid, a Horváth, Sebess, Gyulai, Rácz, Nagy Szabó családok voltak birtokosai. 1792-ben Gyalai Finta volt egyik birtokosa. 1820-ban több családé: így a Brecsán, Gyalai, Székely, Szelecskei, Vay, Incze, Orosz, gróf Béldy, Rácz, Szelecskei, Ikafalvi, Dési családoknak is volt itt birtoka. 1866-ban Lőrincz József és Gyárfás Ferenc volt a település ura. Az 1800-as évek végén gróf Eszterházi Istvánné birtokaként volt írva. A falu határában kő és márványbányászat folyt. Nevezetességek
Hivatkozások
Jegyzetek |
Portal di Ensiklopedia Dunia