1976-os sakkolimpia

Ez a szócikk a hivatalos sakkolimpiáról szól. Hasonló címmel lásd még: 1976-os ellen-sakkolimpia.

22. nyílt és 7. női sakkolimpia (1976) (22nd Chess Olympiad)
Adatok
Rendező	Izrael
Dátum	október 26. – november 10.
Csapatok	nyílt: 48 csapat 286 versenyző női: 23 csapat 90 versenyző
Helyszínek	Dan Carmel Hotel (Haifa rendező városban)
Honlap	OlimpBase honlap
Címvédő	nyílt:  Szovjetunió női:  Szovjetunió
Győztes	nyílt:  Amerikai Egyesült Államok női:  Izrael
← 1974: Nizza 1978: Buenos Aires →

A 22. nyílt és 7. női sakkolimpia 1976. október 26. és november 10. között Izraelben, Haifában került megrendezésre. Helyszíne a Dan Carmel Hotel volt. A versenyt politikai okokból bojkottálták az arab államok, amelyek a hivatalos olimpiával egyidejűleg egy nemhivatalos, úgynevezett anti-izraeli vagy ellenolimpiát szerveztek Tripoliban. A szocialista országok csapatai politikai okokból egyik versenyen sem vettek részt. Ez volt az első olyan olimpia, amelyen egy időben és egy helyszínen került megrendezésre a nyílt[1] és a női verseny. A hivatalos versenyt a nyílt kategóriában az Amerikai Egyesült Államok, a nőknél Izrael válogatottja nyerte.

A résztvevők

A nyílt versenyen 48 ország 286 versenyzője, köztük 23 nemzetközi nagymester és 29 nemzetközi mester vett részt. A női versenyre 23 ország 90 versenyzője nevezett, akik között 1 női nemzetközi nagymester és 6 női nemzetközi mester volt.

A nyílt versenyen a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott, míg a női versenyen három játékos alkotott egy csapatot, és mellettük egy tartalékot lehetett nevezni. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A nyílt verseny

A sakkolimpiák történetében a versenyt első alkalommal rendezték svájci rendszerben, melynek keretében 13 fordulóra került sor. A sorsolást első alkalommal végezték számítógéppel.

A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a Buchholz-számítás döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

Az olimpiai bajnoki címre esélyesnek számító Szovjetunió, Magyarország és Jugoszlávia távollétében az Élő-pontszámok alapján az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Hollandia és Izrael számított a dobogóra esélyes csapatok közé.

A versenyt szoros küzdelemben az Amerikai Egyesült Államok csapata nyerte Hollandia és Anglia előtt.[2]

A nyílt verseny végeredménye

Az első 10 helyezett csapat:

H.	Csapat	O.kód	P[3]	CsP[4]	Buch.[5]	+	=	-	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13
1.	Amerikai Egyesült Államok	USA	37	21	383.5	9	3	1	IRI 3	CHI 2½	SCO 3½	ITA 2	AUS 4	NED 1½	ENG 2	ARG 2½	GER 2	ISR 3½	SUI 4	COL 3	WLS 3½
2.	Hollandia	NED	36½	23	383.5	10	3	0	LUX 3½	SCO 2½	SUI 2½	ARG 2	NOR 4	USA 2½	ISR 3	ENG 2	CHI 3½	SWE 3½	GER 2	CAN 2½	FIN 3
3.	Anglia	ENG	35½	22	385.5	9	4	0	NZL 2½	FRA 4	ARG 2½	GER 2	ITA 3	PHI 3½	USA 2	NED 2	ISR 2	CAN 3	SWE 3	CHI 3½	AUT 2½
4.	Argentína	ARG	33	20	389.5	9	2	2	VEN 4	ESP 2½	ENG 1½	NED 2	SUI 3	GER 2½	PHI 3	USA 1½	IRI 3	AUT 3	ISR 2½	SWE 2½	CAN 2
5.	NSZK	GER	31	15	389.0	6	3	4	IRL 3½	FIN 3	AUT 3½	ENG 2	PHI 1	ARG 1½	ESP 3	ISR 1½	USA 2	IRI 4	NED 2	SUI 1½	AUS 2½
6.	Izrael	ISR	29½	17	392.5	8	1	4	URU 3½	AUS 2½	SWE 2½	SUI 1½	DEN 3½	ESP 3	NED 1	GER 2½	ENG 2	USA ½	ARG 1½	PHI 3	PAR 2½
7.	Svájc	SUI	29	17	365.0	8	1	4	AHO 4	CAN 2½	NED 1½	ISR 2½	ARG 1	CHI ½	DEN 2½	THA 3½	ESP 2	COL 3	USA 0	GER 2½	FRA 3½
8.	Kanada	CAN	28½	15	372.5	6	3	4	MNC 4	SUI 1½	NOR 1	IRI 2½	SCO 2	WLS 3	ITA 2	ESP 2½	AUS 2½	ENG 1	ISL 3	NED 1½	ARG 2
9.	Spanyolország	ESP	28½	12	355.0	5	2	6	ISV 4	ARG 1½	BEL 2½	SWE 2	VEN 4	ISR 1	GER 1	CAN 1½	SUI 2	CHI 1½	NOR 2½	AUS 1½	SCO 3½
10.	Kolumbia	COL	28	14	352.5	6	2	5	PNG 3½	SWE 1½	ISL 2½	VEN 1½	FIN 1½	PAR 2	FRA 3	SCO 2½	NOR 2	SUI 1	AUT 3	USA 1	HON 3

Az egyéni legjobb pontszerzők

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyző teljesítményét emelték ki. Ezen az olimpián az egyéni teljesítményeket nem díjazták érmekkel.[6]

1. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Jan Timman	Hollandia	8½	11	77,3
	William Hook	Brit Virgin-szigetek	10	13	76,9
	Anthony John Miles	Anglia	9	12	75
	Peter Bíyiasas	Kanada	7½	10	75

2. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Gennadi Sosonko	Hollandia	6	8	75
	Tóth Béla	Olaszország	8½	12	70,8
	Raymond Dennis Keene	Anglia	7	10	70

3. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Marcello Carrión	Dominikai Köztársaság	9	11	81,8
	Miguel Ángel Quinteros	Argentína	10½	13	80,8
	Larry Melvyn Evans	Amerikai Egyesült Államok	7	9	77,8
	Vernon Small	Új-Zéland	7	9	77,8

4. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Michael Francis Stean	Anglia	5½	8	68,8
	John Grantley Cooper	Wales	6½	10	65
	Andreas Huss	Svájc	6½	10	65

5. játékos (1. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Boris De Greiff	Kolumbia	5½	7	78,6
	William James Lombardy	Amerikai Egyesült Államok	7	9	77,8
	Magnus Wahlborn	Svédország	6½	9	72,2
	Gert Ligterink	Hollandia	6½	9	72,2
	Georges Philippe	Luxemburg	6½	9	72,2

6. játékos (2. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Kim Commons	Amerikai Egyesült Államok	7½	9	83,3
	Paul Delaney	Írország	6½	9	72,2
	Franciscus Kuijpers	Hollandia	5	7	71,4
	Luis Marcos Bronstein	Argentína	5	7	71,4

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei

Amerikai Egyesült Államok[7] Robert Byrne (2540) (+5 -1 =4) (2604) Lubomir Kavalek (2540) (+3 −2 =3) (2486) Larry Melvyn Evans (2540) (+5 −0 =4) (2626) James edward Tarjan (2490) (+3 −2 =2) (2419) William James Lombardy (2520) (+6 −1 =2) (2576) Kim Commons (2420) (+6 −0 =3) (2594)

Hollandia Jan Timman (2550) (+6 −0 =5) (2689) Gennadi Sosonko (2505) (+4 -0 =4) (2632) Jan Donner (2475) (+4 −1 =4) (2539) Hans Ree (2420) (+3 −2 =3) (2424) Gert Ligterink (2400) (+5 −1 =3) (2477) Franciscus Kuijpers (2430) (+4 −1 =2) (2452)

Anglia John Anthony Miles (2510) (+6 -0 =6) (2644) Raymond Dennis Keene (2460) (+4 −0 =6) (2588) William Roland Hartston (2445) (+5 −1 =3) (2555) Michael Francis Steane (2420) (+3 −0 =5) (2554) Andrew Jonathan Mestel (2390) (+2 −2 =2) (2328) John Dennis Martin Nunn (2435) (+4 −2 =1) (2401)

A női verseny eredményei

A női verseny 23 csapatát 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket nem vitték tovább a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

Az elődöntők eredményei

A csoport

H.	Döntő	Csapat	1	2	3	4	5	Pont	CSP	B.	+	=	-
1	A	Izrael	×	1½	2½	2	3	9	7	18.25	3	1	0
2	A	Ausztrália	1½	×	½	2	1½	5½	4	12.25	1	2	1
3	B	Argentína	½	2½	×	1½	1	5½	3	8.25	1	1	2
4	B	Kolumbia	1	1	1½	×	2	5½	3	7.25	1	1	2
5	C	Ausztria	0	1½	2	1	×	4½	3	8.25	1	1	2

B csoport

H.	Döntő	Csapat	1	2	3	4	5	6	Pont	CSP	B	+	=	-
1	A	Hollandia	×	2½	2½	1½	3	3	12½	9	28.75	4	1	0
2	A	Dánia	½	×	1½	1½	3	3	9½	6	15	2	2	1
3	B	Finnország	½	1½	×	2	2½	2	8½	7	19.25	3	1	1
4	B	Kanada	1½	1½	1	×	1½	2	7½	5	15.75	1	3	1
5	C	Wales	0	0	½	1½	×	2½	4½	3	6.25	1	1	3
6	C	Japán	0	0	1	1	½	×	2½	0	0	0	0	5

C csoport

H.	Döntő	Csapat	1	2	3	4	5	6	Pont	CSP	Б	+	=	-
1	A	Anglia	×	2½	2	2½	2½	3	12½	10	32.5	5	0	0
2	A	Spanyolország	½	×	2	2½	2½	3	10½	8	22	4	0	1
3	B	Franciaország	1	1	×	1	2	3	8	4	7	2	0	3
4	B	Olaszország	½	½	2	×	2½	1½	7	5	14.25	2	1	2
5	C	Svédország	½	½	1	½	×	3	5½	2	1.5	1	0	4
6	C	Új-Zéland	0	0	0	1½	0	×	1½	1	3.5	0	1	4

D csoport

H.	Döntő	Csapat	1	2	3	4	5	6	Pont	CSP	B	+	=	-
1	A	Amerikai Egyesült Államok	×	1½	3	2	2	3	11½	9	28.75	4	1	0
2	A	NSZK	1½	×	2	2½	½	3	9½	7	22.75	3	1	1
3	B	Fülöp-szigetek	0	1	×	1½	3	3	8½	5	11.75	2	1	2
4	B	Írország	1	½	1½	×	1½	3	7½	4	8.75	1	2	2
5	C	Svájc	1	2½	0	1½	×	2	7	5	14.25	2	1	2
6	C	Skócia	0	0	0	0	1	×	1	0	0	0	0	5

Az „A” döntő végeredménye

H.	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	Pont	CsP	B	+	=	-
1	Izrael	×	2½	2	2½	3	2	2	3	17	14	67	7	0	0
2	Anglia	½	×	2	1½	2½	2½	1	1½	11½	8	38.5	3	2	2
3	Spanyolország	1	1	×	½	1½	2	2½	3	11½	7	28.75	3	1	3
4	Amerikai Egyesült Államok	½	1½	2½	×	0	1½	2	2½	10½	8	36.75	3	2	2
5	Hollandia	0	½	1½	3	×	1½	1½	1½	9½	6	28.25	1	4	2
6	NSZK	1	½	1	1½	1½	×	1½	2	9	5	20.75	1	3	3
7	Ausztrália	1	2	½	1	1½	1½	×	1	8½	4	20.75	1	2	4
8	Dánia	0	1½	0	½	1½	1	2	×	6½	4	19	1	2	4

Az egyéni legjobb pontszerzők

1. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Alla Kusnyir	Izrael	A	7½	8	93,8
	Jana Hartston	Anglia	A	9	11	81,8
	Smilja Vujosevic	Kanada	B	7½	11	68,2

2. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Nava Shterenberg	Kanada	B	9	10	90
	Nieves García Vicente	Spanyolország	A	9½	11	86,4
	Vanda Veprek	Svájc	C	7½	10	75
	Luba Kristol	Izrael	A	7½	10	75

3. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Hyroko Maeda	Japán	C	6½	8	81,3
	Matilde Cazón	Argentína	B	7	10	70
	Carla Wettstein	Svájc	C	6½	10	65

4. játékos (tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Lea Nudelman	Izrael	A	6½	7	92,9
	Ada van der Giessen	Hollandia	A	6½	9	72,2
	Ruth Orton	Amerikai Egyesült Államok	A	5	8	62,5

Jegyzetek

1. A nyílt versenyen egyaránt indulhatott férfi és női versenyző.
2. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 13.)
3. Pontszám
4. Csapatpontszám
5. A Buchholz-számítás szerinti érték
6. Individual Medals (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 13.)
7. A név után az Élő-pontszám, a nyert, a vesztett és a döntetlen játszmák száma és a teljesítményérték.

Források

• Nyílt verseny: OlimpBase
• Női verseny: OlimpBase
• Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
• Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006

További információk

• Tournament Review
• Frank Große: Teil 6: Politische Einmischungen (1968–1978)