|
1958-as sakkolimpia
A 13. sakkolimpia 1958. szeptember 30. és október 23. között a Német Szövetségi Köztársaságban, Münchenben került megrendezésre. Az eseményt a város alapításának 800. évfordulójának ünnepségeivel kötötték össze. A rendezvényen a sakkolimpiák történetében első alkalommal vettek részt afrikai országok csapatai is. A verseny helyszíne a Deutsches Museum volt. A résztvevőkAz eseményen 36 ország vett részt, 207 versenyzővel, mindkét szám rekordot jelentett a hivatalos sakkolimpiák addigi történetében. A mezőny erősségét a megjelent 25 nemzetközi nagymester és 42 nemzetközi mester jelezte. A szovjet csapat „bombaerős” összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a világbajnok Mihail Botvinnik, aki ebben az évben szerezte vissza a világbajnoki címét a most második táblán játszó Vaszilij Szmiszlovtól. A harmadik táblán Paul Keres, a negyediken David Bronstejn, mindketten voltak már másodikok Botvinnik mögött a világbajnoki címért vívott küzdelmek során. A szovjetek tartalékjátékosa két későbbi világbajnok, Mihail Tal és Tigran Petroszján volt. Nem véletlenül voltak ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve nagy előnnyel nyerték a versenyt. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a jugoszláv, a magyar, az argentin és az amerikai válogatottat. Sajnos a magyar csapat az elődöntő utolsó előtti fordulójában Kolumbiától elszenvedett váratlan és megmagyarázhatatlan 3–1-es veresége miatt csak a 4. helyet szerezte meg a csoportjában, így a sakkolimpiák történetében első – és egyetlen – alkalommal nem jutott az „A” döntőbe. A „B” döntőt viszont megnyerte. Az amerikai csapat esélyeit csökkentette, hogy az olimpia előtt nem sokkal véget ért zónaközi verseny fáradalmai miatt két éljátékosuk, a fiatal csodagyerek, ekkor még csak 15 éves, de már kétszeres amerikai bajnok Bobby Fischer és a magyar származású, egy évvel korábban Amerikába emigrált Benkő Pál nem vállalta a versenyen való részvételt. A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket. A verseny lefolyásaA 36 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották. A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni. A versenyt a címvédő szovjet csapat ezúttal is meggyőző fölénnyel nyerte Jugoszlávia előtt, és az argentin válogatott szerezte meg a bronzérmet. Magyarország „B” döntőbeli 1. helyezése hivatalosan a 13. helyet jelentette. Játékosaink közül Forintos Győző teljesítményét kell kiemelni, aki a 2. tartalékok között, holtversenyben Petroszjánnal, egyéni aranyérmet szerzett.[1] A verseny eredményeiElődöntők
Az „A” döntő végeredménye
A „B” döntő végeredménye
Az egyéni legjobb pontszerzőkTáblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. Mihail Tal az egész olimpia legjobb eredményéért különdíjban is részesült. A magyarok közül Forintos Győző a második tartalékok között Tigran Petroszjánnal holtversenyben egyéni aranyérmet szerzett.
A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei
A magyar versenyzők eredményei
Jegyzetek
Források
További információk |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
